Nagy reményekkel tekintett a magyar kormány és a társadalom jelentős része a 2004-es uniós csatlakozás után indított első teljes uniós támogatási ciklusra. A várható pénzesőtől az ország gazdaságának modernizálását, kedvező társadalmi változásokat, az életszínvonal és életminőség javulását vártak. A kitűzött célokból szinte semmi nem teljesült, a 14 ezer milliárd forintnyi támogatás arra volt elég, hogy a magyar gazdaságot a víz felszíne felett tartsa, de érdemi változásokra már kevés volt, azok nem megfelelő felhasználása miatt. Így Magyarország felzárkózása lelassult, sőt visszájára is fordult - ez derül ki abból a tanulmányból, amit Miniszterelnökség felkérésére KPMG Tanácsadó Kft. és a GKI Gazdaságkutató Zrt. készített a 2007 és 2013 közötti európai uniós támogatási programokról.

A magyar gazdaság 2006 és 2015 között mindössze 4,6 százalékos gazdasági növekedést produkált, ám ha nem lettek volna uniós források, 1,8 százalékkal csökkent volna a GDP ebben az időszakban - derül ki a tanulmányból. A jelentést a Miniszterelnökség publikálta, igaz csak azt követően, hogy az uniós forrásokról tartott vitanap véget ért a parlamentben.

Kapcsolódó

A lakossági fogyasztás a vizsgált időszakban 5,3 százalékkal csökkent, uniós források nélkül 11 százalékkal esett volna vissza. A legkomolyabb függés a beruházásoknál tapasztalható: a befektetések az uniós pénzdömping ellenére is csak 2,8 százalékkal nőttek, enélkül viszont 31,3 százalék lenne a visszaesés. A magyar gazdaság kóros függése az uniós támogatásoktól közismert, ám ez az adat drámai módon hívja fel a figyelmet erre a tényre.

Válságra válság, romló versenyképességgel

A vizsgált időszakra esett a 2006-tól kezdődő magyar költségvetési válság, 2008-tól pedig a globális pénzügyi válság - a két válság egymásra épülése miatt 2008-2009-ben mélyrepülésbe váltott a gazdaság, amit az uniós pénzek beáramlása sem tudott fékezni. Az elemzés szerint minden 1000 forint uniós támogatás ugyan 501 forinttal növelte a magyar GDP-t, de ez a V4-es tagállamok összehasonlításában átlagosnak nevezhető.

A GKI-KPMG páros vizsgálta a foglalkoztatási és versenyképességi hatásokat is: a 2007 és 2013 közötti időszakban a foglalkoztatás 280 ezer fővel emelkedett, uniós támogatások nélkül ez csak 105 ezer fős bővülésre lett volna elegendő. Ezzel párhuzamosan Magyarország versenyképessége jelentősen romlott a régiós országokhoz képet: míg 2006-ban a World Economic Forum felmérése szerint a 12 csoportból álló versenyképességi listán Magyarország 7 csoportban az első vagy a második helyen szerepelt, addig 2016-ban 10 csoportban az utolsó helyen állunk.

A térkő nem reformálja meg az oktatást, az egészségügyet

Az uniós források az állami hatékonyság, a humántőke fejlesztésén és a infrastrukturális beruházásokon keresztül tudnák javítani a versenyképességet.

Hosszú távon viszont a kiszámítható gazdaságpolitika, a vállalatok számára kedvező adózási környezet elengedhetetlen a tartós növekedéshez. Ezzel párhuzamosan az uniós forrásokat azokra a területekre kell fókuszálni, amelyek nem csak átmenetileg, de hosszú távon is javítják a versenyképességet - ajánlja a kormány figyelmébe a KPMG-GKIs. Ezért (lenne) érdemes az oktatásba, az egészségügybe, a kutatás-fejlesztésbe, a munkavállalók képzésére és itthon tartására fordítani az uniós támogatásokat - az ilyen támogatások jelképé vált térkővel szemben.

A környezetvédelmi beruházások hosszú távú gazdasági hatása ugyan nem jelentős, ennek ellenére az egészséges környezet kialakítása továbbra is fontos szempontja marad az uniós támogatások elosztásnak. A tanulmány megállapítja, hogy bár jutottak pénzek az egészségügy és az oktatás fejlesztésére, ám azok felaprózottsága és a koncepció hiánya miatt nem érték el hatásukat, azoknak nem sikerült átütő strukturális változásokat elérni.

A támogatások 31 százaléka a mezőgazdaságba került, ám a GDP-hatás csak 23 százaléka és a foglalkoztatási hatás 20 százaléka köszönhető az agrártámogatásoknak. A jelenlegi uniós agrártámogatási rendszer egyik haszonélvezője ugyan Magyarország, de a legnagyobb tételt jelentő támogatások gazdasági hatása elenyésző - fogalmaz az elemzés.

Az uniós támogatások egyik célja a munkahelyteremtés és a munkaerő megtartása lett volna. Ezzel szemben a uniós költségvetési ciklus végére olyan mértéket ért el a képzett munkaerő elvándorlása, hogy ez lett a magyar gazdaság egyik legnagyobb kihívása.

Minden eurócent kárba ment?

A versenyképesség romlása részben független az uniós források felhasználásától, ám azok célja éppen a versenyképesség növelése, az uniós átlaghoz való felzárkózás lett volna. Ebből a szempontból teljes kudarc a 2007-2013 közötti uniós ciklus, amely egyaránt felelőssége a programokat meghirdető Gyurcsány-kormánynak, illetve az uniós programokat 2010-ben újraíró Orbán-kormánynak. A tanulmány is utal rá, de felvetődik a kérdés, hogy a támogatások sokszor erőltettet voluntarista felhasználása, elosztása megfelelő helyen van-e a kormányzati szervek kezében, vagy érdemesebb lenne új megoldásokat keresni.

A magyar GDP a támogatások ellenére lassabban nőtt, mint a visegrádi országok gazdasága - vagyis a régióhoz képest is nőtt a lemaradás, ugyanakkor rámutat arra is, hogy a magyar gazdaság függősége a legnagyobb az uniós forrásoktól. 2006 előtt eladósodásból finanszírozta az ország a fejlesztéseket, 2007-től viszont szinte kizárólag uniós forrásokból. Ez a folyamat tart jelenleg is, ami viszont arra figyelmeztet, hogy 2014-2020-as ciklus kifutásával a magyar gazdaság egyetlen motorja leáll, új húzóerő pedig még nem látható.

Vannak kedvező hatások is, az egyensúlyi mutatókban

Az uniós milliárdok beáramlása stabilizálta a magyar gazdaság külső és belső pénzügyi egyensúlyát. A költségvetés kiszállt a beruházások finanszírozásából, ami jótékonyan hatott a költségvetési egyenleg javulására. Az unióból beáramló 40 milliárd eurót az utolsó fillérig a Magyar Nemzeti Bank váltotta át, ami hatalmas devizatartalékhoz juttatta az államot, hisz a támogatásokat a jegybank által nyomtatott forintokkal fizették ki. Így az uniós milliárdok beáramlása helyettesítette a korábban felvett EU-IMF-hitelt, elősegítette a devizahitelek átváltását forinthitelekre.

Az uniós támogatások által generált beruházások és többletfogyasztás növelte a költségvetés adóbevételeit is, így közvetett módon segítette a költségvetési stabilitás elérését, illetve a kamatszint csökkentését. Az uniós források nélkül az államháztartás hiánya tartósan a maastrichti 3 százalékon vagy épp afelett alakult volna, míg az államadósság az elmúlt évek csökkenése helyett a GDP 84 százalékára emelkedett volna,a mai 73 százalékkal szemben.

- Vélemény
Paradox módon az uniós támogatások - az eredeti célokkal ellentétben - nem a gazdaság és a magyar társadalom modernizációját, az ország felzárkózását segítették, hanem a makrogazdasági egyensúly biztosításával lehetővé tette, hogy kormány bebetonozza a kétezres évek gazdasági, társadalmi viszonyait. Vagyis az uniós források - nem utolsósorban a hibás kormányzati döntéseknek következtében (oktatás átalakítása, egészségügyi reform jegelése) - épp a nagyon is szükséges modernizációt fékezte. Igaz, ez nem a támogatások, hanem az azok felhasználásáról döntő magyar hatóságok hibája. Sokkal többet a most futó, 2020-ig tartó uniós programoktól sem lehet várni, hisz a magyar kormány számára az egyetlen igazán fontos sikermérő az, hogy a pénzeket minél gyorsabban lehívják. Emiatt sem lehet tudni, hogy mi vár 2020 után Magyarországra - miközben a modernizáció láthatóan elmarad.