A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) nagy megelégedéssel fogadta az Európai Bizottság (EB) friss jelentését a magyar gazdaság állapotáról. A tárca győzelmi jelentésnek is felérő közleményében külön kiemelte, hogy a bizottság "beszámol a foglalkoztatás bővítéséről, kitér a növekvő aktivitással párhuzamosan csökkenő munkanélküliségi rátára és a tartós munkanélküliségi ráta mérséklődésére". Továbbá "a jelentésben a bizottság első ízben nem vitatja a közfoglalkoztatási program létjogosultságát."

Az EB az utóbbi években szinte minden létező elemzésében tett megjegyzést a magyarországi közmunkaprogramra, miután az nem tűnt hatékonynak, inkább borzasztóan költségesnek. (Erről bővebben itt írtunk.) A létjogosultságával kapcsolatban a korábbi elemzésekhez hasonlóan - tehát nem első ízben - most is az a bizottság megállapítása, hogy a foglalkoztatás növelésében és a munkanélküliségi ráta csökkentésében van szerepe - a hatékonysága már más kérdés. A program pozitívuma viszont ebben nagyjából ki is merül.

Kapcsolódó

A legfrissebb országjelentésben is a közmunka azon területek között szerepel, ahol semmilyen előrelépést nem ért el Budapest a 2015-ös országspecifikus ajánlások megvalósításánál. Azokban az szerepelt, hogy a közmunkára fordított összegek helyett a kabinet aktív munkaerő-piaci eszközökre költsön, hogy a munkanélküliek nagyobb eséllyel találhassanak munkát az aktív munkaerőpiacon.

Hogyan értékelték valójában az EB szakemberei Magyarország teljesítményét? Az új országjelentés - amelynek megállapításait Brüsszel a következő hónapokban megvitatja a tagállamokkal és júniusban gazdaságpolitikai ajánlásokat fogalmaz meg minden ország számára - megállapítja, hogy a közelmúltban hozott szakpolitikai intézkedések javítottak a munkaerőpiac helyzetén: a munkanélküliségi ráta a 2010-2012 közötti 11 százalék körüli szintről 2015-ben 6,75 százalékra csökkent, az aktivitási ráta pedig 63 százalékról 69 százalékra emelkedett. A magánszektor munkahelyteremtése azonban továbbra is korlátozott.

A kínálati oldalon:

  • a szociális ellátások szigorítása,
  • a nyugdíjkorhatár emelése,
  • a korai nyugdíjazás szűkítése

voltak azok a tényezők, amelyek a munkaerőpiacra történő maradásra, illetve belépésre "ösztönöztek".

A keresleti oldalon:

  • a közmunkaprogram,
  • a határ menti - azaz a Magyarországon lakó, de külföldön dolgozó - munkavállalás. (Az e csoportba tartozó munkavállalók aránya a bizottság szerint elérte a népesség 1 százalékát, de a munkavállalási célból külföldre távozók száma is nőtt.)
  • magánszektorbeli foglalkoztatás élénkülése - bár az általános javulás tekintélyes része a közmunkaprogramnak tulajdonítható.

A legfontosabb munkaerő-piaci intézkedés a közmunka

A közmunka kapcsán a jelentés megállapítja: Magyarország fő aktív munkaerő-piaci intézkedése a közmunkarendszer, az elmúlt években jelentősen nőtt az erre fordított összeg, sőt már meghaladta az álláskeresési járadékra fordított kiadásokat is. A ráfordítás 2014-ben elérte a GDP 0,8 százalékát, ami 2015-2016-ban várhatóan megduplázódik.

Az elmúlt években az aktív munkaerő-piaci intézkedésekre szánt költségvetési kiadások 80 százalékát "közvetlen munkahely-teremtésre" fordították, amelynek a fő eszköze a közmunka, és célja a szociális juttatások fokozatos kiváltása.

A magyar hatóságok szerint a rendszerből sikeresen kilépők aránya - azaz azoké, akiknek sikerült a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni a kilépést követő 180 napon belül - 2014-ben 12,6 százalék volt, 2015 első felében pedig 13,1 százalék. A rendszert 2015 első felében elhagyóknak viszont a 60,5 százaléka 180 napon belül ismét közmunkát vállalt, vagyis a bizottság szerint úgy tűnik, az egyéb aktív munkaerő-piaci intézkedések hatásosabbak Magyarországon.

E megállapítását a 2012-es aktív munkaerő-piaci intézkedésekről szóló, legutóbbi jelentésre alapozza, amely szerint a kilépést követő 180 napon belül a bértámogatottaknak körülbelül 70 százaléka talált állást az elsődleges munkaerőpiacon, a közmunkáknál viszont ez mindössze 2 százalék volt. A fiatalokat célzó gyakornoki programok hasonló eredménnyel járnak, míg az első munkahely garantálása és a képzés kicsit kevésbé hatékony: amíg "rendes munkáknál" az elhelyezkedési arány 54, illetve 35 százalékos, addig ez az arány a közmunkánál 9, illetve 7 százalék.

A közmunkarendszer sikeres elhagyásának megkönnyítésére az egyéb korábbi intézkedéseken túl a kormány anyagi ösztönzőket is bevezetett azoknak, akik nyílt munkaerő-piaci ajánlatot fogadnak el. A résztvevők ugyan kapnak képzést, de az az alapvető közmunkához szükséges technikai készségek fejlesztésére korlátozódik. Bár közmunkarendszer - bár a résztvevők nem tartoznak a Munka törvénykönyve hatálya alá, így havi juttatásuk is mintegy 25 százalékkal kevesebb a minimálbérnél - bizonyos résztvevők számára vonzóbb lehet a képzésnél, miután a képzés során elérhető jövedelemtámogatás sokkal alacsonyabb, mint a közmunkával elérhető kereset.

Rossz az irány

A közmunkarendszer nem a megfelelő célokra irányul - hangsúlyozzák újfent a brüsszeli szakértők . A rendszer elsősorban a tartósan munkanélkülieket, a hátrányos helyzetű térségben élő munkanélkülieket és az alacsony képzettségűeket célozza, ugyanakkor a hatóságok kimutatásai szerint 2014-ben és 2015-ben a résztvevők 47 százalékának volt közép- vagy felsőfokú (!) végzettsége.

Bár a közmunkában résztvevők jelentős hányada hátrányos helyzetű térségekből származik, a közmunkában résztvevő munkanélkülieknek aránya továbbra is jelentős olyan megyékben is, ahol a munkaerőpiac jól teljesít (például Győr-Moson-Sopron és Vas megye).

Az EB jelentése említést tesz arról is, hogy az álláskeresők ügyfél-kategorizálási rendszere 2016 januárjában elindult, ám a helyi foglalkoztatási szolgálat továbbra is nagymértékben a rendelkezések kapacitásától függően ad az egyes álláskeresőknek ajánlásokat, és továbbra is a közmunka a domináns program. Ráadásul a helyi önkormányzatok is befolyásolhatják a résztvevők kiválasztását.

Korábban a magyar médiában több helyen megjelentek olyan hírek, miszerint a kirúgott közalkalmazottakat közmunkásként foglalkoztatják vissza, amit a kormány visszautasított, mondván: ez a megoldás törvénytelen lenne. Az országjelentés erre utalva megjegyzi, hogy a helyettesítést - azaz a foglalkoztatottak lecserélését közmunkásokra - tiltja a törvény, mivel a közmunkások nem láthatnak el az önkormányzat alapfeladataihoz kapcsolódó feladatokat, ugyanakkor még mindig nem működik átfogó nyomonkövetési- és értékelő rendszer.

A friss országjelentésből tehát nem úgy tűnik, mintha nagyon változott volna a bizottság megítélése a közmunkaprogram kapcsán. Miközben megállapítja, hogy a közmunkaprogram segített a munkanélküliségi ráta csökkentésében, az nem javítja kellő mértékben a résztvevők foglalkoztathatóságát. Az aktív munkaerő-piaci intézkedések túlzott mértékben hagyatkoznak a közmunkaprogramra, amely azonban nem segíti kellő mértékben a résztvevőket a szükséges új készségek elsajátításában és a nyílt munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. Ez azzal a kockázattal jár, hogy a résztvevők - főként az alacsony képzettségű munkavállalók és a hátrányos helyzetű régiók munkavállalói - nem lesznek képesek kilépni a programból, azaz a rendszerben ragadnak.

Javulás, az lesz

Összességében tehát az EB szerint ugyan tovább csökken a munkanélküliség, a ráta 2017-ig - a gazdaság egyenletes bővülése mellett - 5 százalékig mehet, ám ez újabb problémákat is okoz. Ezek között szerepel a közmunka is, ami ugyan segíti a foglalkoztatás növekedését, de a munkahelyteremtés tartóssága középtávon azon áll vagy bukik, hogy javul-e a program résztvevőinek magánszektorbeli foglalkoztathatósága.

A munkanélküliségi ráta csökkentésében továbbra is szerepe lesz a határ menti és a tartósan külföldre távozó munkavállalók számának növekedésében, ami viszont erősíti a hazai strukturális munkaerőhiányt. Az aktivitási ráta elmúlt évekbeli "dicséretre méltó" javulásáról pedig a jelentés megjegyzi, az még mindig elmarad a regionális versenytársak értékeitől és mintegy 5 százalékponttal alacsonyabb az uniós átlagnál.