Korábbi hírek a szerint a kórházigazgatók szigorú utasítást kaptak, hogy mindenképpen tartaniuk kell a nullszaldós költségvetés. Most névtelenségük megtartásával állítják a lapnak, hogy választaniuk kell, vagy betartják a nullszaldós költségvetést, vagy ellátják a betegeket. A jelen finanszírozási körülmények között a kettőt nem tudják egyszerre teljesíteni. Ezzel az állítással egyetértenek a lap által megkérdezett egészségügyi elemzők, közgazdászok is.
A lapnak nyilatkozó szakértők szerint a kormányok sorra nem hajlandóak tudomásul venni, hogy ezt az intézményrendszert ennyi pénzből nem lehet finanszírozni, évente nagyságrendileg 100-120 milliárd forint közötti összeg hiányzik reálértékben a kórházak költségvetéséből. Szerkezeti reformokra, a beavatkozások értéken való finanszírozására van szükség. Az utóbbi öt évben adósságkonszolidációra fordított 216 milliárd nem hozott érdemi átalakítást a működésben, ami nem is csoda, hiszen ugyanezen idő alatt a költségvetés ennek az összegnek mintegy háromszorosát spórolta ki az intézmények finanszírozásából.
Az ellátórendszer morálisan és pénzügyileg is szétcsúszik, amit a közelmúltban publikált European Health Consumer Index is bizonyít.
A lap felidézi, hogy a 2010-es Semmelweis-terv legfőbb célja volt, hogy a betegellátás minőségének javítása mellett megteremtse a kórházfenntartás és -működtetés stabil feltételeit. Szócska Miklós akkori egészségügyért felelős államtitkár hivatalba lépésekor azonnal szerzett 50 milliárdot a kórházaknak, és "megszüntette" az ágyak 5 százalékát, de pénzügyi stabilitást nem tudott teremteni, sőt a kórházak eladósodása csak gyorsult. A betegek pedig egyre nehezebben jutnak egészségügyi ellátáshoz épp azért, mert az intézményrendszer komoly akadályokat gördít eléjük.
További részletek itt.