ifj. Becsey Zsolt, MNB

Az Eurostat 2019-re vonatkozó adatai alapján Budapest, Prága vagy Pozsony fejlettebb, mint Berlin, Bécs vagy Helsinki. Az Európai Unió statisztikai hivatala minden évben elkészíti részletes területi statisztikáit, ezek rálátást engednek arra, hogy milyen területi felzárkózási folyamatok mennek végbe az egyes országokban és az EU egészében.

Kapcsolódó

Az idei publikáció alapján Budapest egységes összehasonlítható pénznemben (vásárlóerő-paritáson) számolt egy főre jutó GDP-fejlettsége az EU-átlag 151 százalékén volt 2019-ben, ami kedvezőbb, mint jó néhány nyugati főváros fejlettsége. A statisztika további érdekessége, hogy a visegrádi régió fővárosai, valamint Bukarest még Budapestnél is jobb eredményt értek el. Figyelemfelkeltő adat, ami még akkor is ellentmond az intuíciónak, ha tudjuk, hogy a fővárosi régiók fejlettsége jellemzően meghaladja a nemzetgazdasági átlagot, és ez a különbség különösen Kelet-Közép-Európában erős. Hogyan lehetséges ez? Valódi fejlettségi differenciákról beszélünk, vagy a statisztikai módszertan elfedi a valós különbségeket? Jelen cikkben ennek járunk utána.

Annak érdekében, hogy a nyers statisztikai adatnál árnyaltabb képet kapjunk a fővárosok egymáshoz képest mért valós fejlettségéről, a cikkben összesen 3+1 „korrekciót” mutatunk be. Az idézőjelet az indokolja, hogy nem az eredeti egy főre eső GDP-ben mért adatot számítjuk újra (ezt csak a második pontnál tesszük meg), hanem további, kiegészítő adatforrásokat is használunk. Az alábbiakban a következő négy módon korrigált adatokat mutatjuk be:

  • 1. Agglomerációs területek figyelembevétele, ami azért szükséges, hogy ne az almát hasonlítsuk a körtéhez. Ugyanis az eredeti statisztikákban nagyon különbözőképpen határozzák meg az egyes fővárosok régióját, határait.
  • 2. Ingázók korrekciója, mivel a fővárosok munkaerejének egy jelentős része nem a főváros határain belül lakik. Az ingázók magasabb száma a nyers, egy főre vetített GDP-statisztikát felfelé torzítja, mert a főváros gazdasági termeléséhez hozzájárulnak az ingázók, de amikor a népességgel osztjuk az adatot, abban ők figyelmen kívül maradnak.
  • 3. Háztartási jövedelmek vizsgálata, amit az indokol, hogy a lakossági jövedelmek jobban közelítik a valós életszínvonalat, mint a GDP termelési adatok.
  • +1. Végül egy mások által fejlesztett komplex versenyképességi indikátort is bemutatunk, amely képes számba venni a termelési adatokon kívüli széleskörű társadalmi tényezőket is (például intézményi környezet, piacméret, innovációs kapacitások).

1. Agglomerációs területek figyelembevétele

A statisztikai adatok összehasonlíthatóságát befolyásolja a figyelembe vett területi egység mérete. Az Eurostat tervezési régiók (NUTS) alapján publikálja statisztikáit. E régiók határait a tagállamok bizonyos jogi kereteken belül szabadon jelölhetik ki. Így történhetett meg az, hogy míg Budapestnél a régió területe a városhatárig tart, addig Pozsony, Varsó, Stockholm és Bukarest esetében a várost körülvevő vagy határoló területeket (agglomeráció) is a fővároshoz számítják.

Amennyiben Pest megyével, mint agglomerációval együtt számítjuk ki Budapest fejlettségét, mintegy 40 százalékponttal alacsonyabb eredmény kapunk, azaz az EU átlag 108 százalékára csökken vissza Budapest fejlettsége. Mivel az agglomerációs területek jellemzően fejletlenebbek, ezért ha őket is hozzászámoljuk a fővároshoz a teljes fővárosi régió fejlettsége is mérsékeltebb lesz.

2. Ingázók számával történő korrekció

Ha elvégezzük az ingázók számával történő korrekciót, akkor Budapest fejlettsége az EU-átlag 83 százalékára csökken. Budapesten a GDP-számításhoz is használt nemzeti számlák alapján 2018-ban mintegy 1,6 millióan dolgoztak (majdnem annyian, mint Budapest teljes lakossága!), azonban a KSH lakhely szerint végzett rendszeres munkaerő-felmérése szerint csak 833 ezer ember dolgozott Budapesten ugyanebben az évben.

A két szám közötti különbséget többek között az ingázók magyarázhatják. Mindazok, akik a városon kívülről járnak be dolgozni, növelik a budapesti GDP-t, viszont az egy főre jutó GDP számításánál a nevezőbe nem kerülnek be, hiszen ott csak a budapesti lakosokat veszi figyelembe a KSH (és az Eurostat). Ha megtesszük az ingázókorrekciót, azaz annyival növeljük Budapest (és a többi főváros) lakosságszámát, mint amennyi a két említett foglalkoztatási statisztika közötti különbség, akkor Budapest egy főre eső GDP-ben mért fejlettsége az EU-átlag 83 százalékára csökken. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy további jelentős korrekciókat is alkalmaz a KSH, amíg eljut a nemzeti számlás adatokig, azonban a korrekciók területi egységekre levetített arányai és irányai sem ismertek, így ezekkel nem tudtunk számolni.

3. Háztartási jövedelmek a GDP helyett

Az EU-átlag 87 százalékán áll Budapest, ha a GDP helyett a háztartási jövedelmi mutatókat vizsgáljuk. Az Eurostat a háztartások elsődleges nettó nemzeti jövedelmét is publikálja regionális bontásban, azaz a munkabérekből és egyéb forrásokból befolyó háztartási jövedelmeket.

Ha a GDP és háztartási jövedelmek között jelentős a különbség, az például abból adódhat, hogy GDP jelentős része külföldi tulajdonú vállalatnál képződött, amelynek tulajdonosi jövedelme nem Magyarországon csapódik le. A két mutató közötti különbséget befolyásolja továbbá az ingázóhatás is, hiszen, ha egy Budapesten dolgozó kiviszi Pest megyébe a jövedelmét, az már nem a budapesti eredménybe számít bele.

Összességében tehát Budapest fejlettsége - a fenti korrekciókat és alternatív adatokat is figyelembe véve - az EU átlag 85 százaléka körül lehet. A becslést megerősítik a versenyképességi mutatók eredményei is. Annoni és Dijsktra módszertana nyomán kifejlesztett RCI versenyképességi index a NUTS2-es szintű régiókra is tartalmaz adatokat, így az egyes régiók versenyképessége is összehasonlíthatóvá válik a metrikába foglalt 74 indikátor segítségével. Az RCI szerint Budapest fejlettsége a legtöbb pillérnél nem éri el az EU régióinak átlagát (a 11 pillérből összesen 7-ben). Ugyanakkor Budapest szinte mindegyik területen megelőzi Bukarestet, amelynek fejlettségét az Eurostat statisztikái relatíve magasnak mutatják.

A szerző az MNB munkatársa.