Az első negyedévben az államháztartás hiánya 493,6 milliárd forint volt, ami az egész évre tervezett 881,3 milliárdos deficitcél 56 százaléka. A korábbi évek tapasztalatai alapján egy ilyen évkezdet után akár bőven a célon belül is lehet a hiány, ám ugyanúgy el is szállhat. Az kétségtelen, hogy a tervezetthez képest jelentősen megváltozott makropálya miatt komoly kiigazításra lesz szükség, így a márciusban kinevezett Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek nem adatik meg a kinevezése utáni száznapos türelem. A konvergenciaprogramot a szaktárca berkeiből származó információnk szerint várhatóan a héten nyújtja be a kormány − ha nem is pontosan az április 15-i, azaz a mai határidőre, pár napos eltérést ugyanis a szabályok lehetővé tesznek.

Az idei költségvetés még 0,9 százalékos gazdasági növekedésre, 4,2 százalékos inflációra, valamint 285 forintos euróárfolyamra épült. E három sarokszámból a jelenlegi trendek szerint egy sem teljesül: a gazdasági növekedés prognózisát az MNB 0,5 százalékra vette vissza (ami már némi kincstári optimizmust is tükröz, a valósághoz közelebb állhat a nullaszázalékos stagnálás). Az inflációnak épp a kormány vágott alá: az eredetileg 4,2 százalékos, majd decemberben 5,2 százalékosra emelt prognózis után vezették be januárban a 10 százalékos rezsicsökkentést, így ma már az elemzők 2 százalékos éves inflációt sem tartanak kizárnak − ez számottevő költségvetési kockázatot jelent a fogyasztási és jövedéki adóknál. Az euró átlagos árfolyama az első negyedévben 296,5 forint volt, ami messze esik a tervezett 285 forintól, ám ennek elérése − szigorúan matematikai alapon − még nem zárható ki. Számítások szerint szerint csak a tervezettnél alacsonyabb infláció miatt 200−250 milliárd forintos kockázat épült fel a büdzsében az eddig ismerteken túl, amit értelemszerűen ellensúlyozni kell majd költségvetési intézkedésekkel. Ezek részletezésére lesz jó a konvergenciaprogram − többek között ezért is csúszhat annak benyújtása.

A költségvetés eleve számos rizikós elemet tartalmazott, ezek a kockázatok az idő előrehaladtával nemhogy csökkentek, inkább növekedtek. Ilyen az e-útdíj története, amiből az év második felében 75 milliárd forint bevételt remélt a költségvetés. Az már eldőlt, hogy e-útdíj nem lesz, a jelenlegi információk szerint a kormány teherszállító járművekre esetében kiterjeszti a matricás rendszert − de ez önmagában nem tünteti el a 75 milliárdos lyukat, bár éves szinten 10 milliárd forintos nagyságrendben növelheti az autópálya-kezelő bevételeit.

Hasonló a helyzet az online pénztárgépek fejlesztésével: bár a NAV és a kormány is folyamatosan bizakodóan kommunikál ebben az ügyben, a helyzet az, hogy még a kormány kívánalmainak megfelelő prototípus sincs belőlük, így a program júliusi indulása szintén kétséges. Még ha időben elindul a kasszák "onlájnosítása", akkor is megkérdőjelezhető, hogy az ebből becsült 95 milliárd forintos áfatöbblet befolyik a költségvetésbe.

Az első adatok szerint gondok lehetnek a januárban bevezetett új sarcokkal is, elsősorban a tranzakciós illetékkel: utóbbitól éves szinten 301 milliárd forintot remélt az NGM, ezzel szemben az első fizetési hónapban, februárban alig 13,3 milliárd forint érkezett be. Egy hónap után persze érdemes várni, ám az ilyen gyenge kezdet mindenképp figyelmeztető jel. A költségvetésben továbbra is megmaradtak azok a kockázatok, amelyek korábban is ismertek voltak és nem foglalkozott velük a tervezés során az akkor még Matolcsy György vezette tárca: ilyen a 2010−2012 között beszedett telekomadó kérdése, amiből 180 milliárd forint költségvetési bevétel keletkezett úgy, hogy a szektor ilyetén adóztatása ellentétes az uniós joggal. A kérdés nem is az európai bíróság döntése, hanem az, hogy milyen visszafizetési kötelezettséget írnak elő. Nem látni a fedezetét annak bő 50 milliárd forintnak sem, amit az állami iskolarendszer átalakításától remél a kormány.

A kockázatokkal szemben áll a még érintetlen 400 milliárd forintos országvédelmi alap, amely biztos hátországot jelent a kormány számára, és lehet még spórolni a költségvetés általános tartalékán is. Utóbbiból a kormány az első negyedévben elköltött 22 milliárdot, ám még így is maradt 78 milliárd az előre nem látható kiadásokra, amiből a korábbi évek tapasztalatai szerint 40-50 milliárd bármikor zárolható.