Globálisan még mindig a legnagyobb kihívás a népesség gyors növekedése, a Föld mai 7,6 milliárdos lakossága évente 83 millió fővel növekszik évente. Mindez annak ellenére van így, hogy a százalékos arány már 1962 óta csökkenőben van - mondta Dérer Patrícia, a Göteborgi Egyetem tudományos munkatársa az Európai Bizottság által szervezett, a 2000-2015 közötti magyarországi családpolitikának a születésszámra gyakorolt hatásának értékelésére kiadott tanulmány bemutatóján. Az ENSZ előrejelzése szerint 2100-ban 11 milliárdnál fog tetőzni a világ népessége, nagy földrajzi különbségekkel - tette hozzá.

Afrika népessége például 3,5-szeresére nő a népesség 2100-ra, Ázsiában a tetőzés 2050-ben bekövetkezik, Európa viszont az évszázad végéig körülbelül 120 millióval csökkenni fog.

Kapcsolódó

Eggyel kevesebb gyerek a klímaváltozásért

A demográfiai folyamatokról beszélve a gazdasági fejlődés szempontjából azonban sem a tartós népességnövekedés, sem a tartós népességfogyás nem fenntartható, de a fiatalos korszerkezet is gátat szabhat a gazdasági fejlődésnek, mint ahogy ez látható számos afrikai országban - jegyezte meg Dérer.

Ez a gyors népességnövekedés jelentősen hozzájárult napjaink legégetőbb problémáihoz, a klímaváltozáshoz is egyebek mellett. A gazdasági növekedés a népesség gyarapodásával egyetemben a jövőben a szén-dioxid-kibocsátás növekedésének további emelkedéséhez fog vezetni globális szinten, amit a népesedés is erősen befolyásol.

Szemléltetésként megjegyezte, hogy ha globálisan fél gyermekkel több születik a világon az évszázad végéig folyamatosan, akkor 60 százalékkal több szén-dioxid-kibocsátásra lehet számítani, míg ha átlagosan fél gyermekkel kevesebb születik, akkor 40 százalékkal kevesebb lehet a kibocsátás globálisan.

Ha a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából nézzük a gyerekvállalást, tanulmányok arra mutattak rá, hogy egyéni szinten a tervezettnél eggyel kevesebb gyerek megszületése lehet a leghatásosabb döntés, minden más, amit étrendi vagy közlekedési szinten hozunk, eltörpül emellett - jegyezte meg a kutató.

Minden az öregedés felé mutat

Az ENSZ adatai szerint 2050-ben a lakosság egynegyede fog fogyó társadalomban élni - ez egy globális trend, amelynek Magyarország is része. Az úgynevezett demográfiai átmeneten már az összes ország átesett Európában: a '70-80-as évektől minden ország fertilitása a reprodukciós szinthez szükséges 2,1 százalék alatt van. Magyarország fertilitása átlagosnak mondható 1,53-mal (2016-os szám alapján).

Magyarországon 1981 óta fogy a népesség, összesen azóta 1,2 millió fő volt a természetes fogyás, ezt kicsit mérsékelte a pozitív bevándorlás, ami javított valamelyest a számokon, így 932 ezer fővel fogyott a magyar lakosság ez idő alatt.

A magyar kormány a népesség fogyása és az elöregedés hatásainak mérséklésére két dolgot tehet:

  • megpróbálják a népesedési mutatókat befolyásolni: a születési szám növelésével, bevándorlás ösztönzésével, népegészségügyi programokkal a várható élettartam növelésével;
  • elfogadják a demográfiai folyamatokat és megpróbálnak a fenntarthatóságra törekedni (a munkaerőfogyásra automatizációval, robotizációval, inaktívak munkaerőpiacra történő bevonásával, nyugdíjrendszer reformjával válaszolnak).

A két dolog együtt tud csak hatni, de az öregedési mutatókra még így is csekély hatást mutatnak a különböző forgatókönyvek, ahol a szélsőségesek és a mérsékeltebb szcenáriók hatásai között alig van különbség - tette hozzá.

Mitől lehetne több gyerek?

A magyarországi 2000-14 közötti családpolitikák vizsgálatáról készült elemzés arra mutatott rá, hogy a születésszámra azok az intézkedések lehetnek mérsékelt, de kimutathatóan pozitív hatással, amelyek a nők foglalkoztatását, a gyermekvállalást követően a nők munkapiaci visszatérését, az elérhető munkajövedelem növekedését, valamint a lakhatási biztonságot támogatják - mutatott rá Szabó-Morvai Ágnes, a Hétfa Kutatóintézet vezető kutatója előadásában.

A családi otthonteremtési kedvezmény (csok) ugyanis valószínűleg a lakhatási biztonság növelésével, a bölcsődei férőhelyek létesítése a nők későbbi foglalkoztatási esélyeinek növelésével, míg a családi adókedvezmény a család rendelkezésre álló munkajövedelmének növelése útján ösztönzi a gyermekvállalást. A támogatások hatásának mértéke hozzávetőleg megegyezik más fejlett országokban mért családpolitikai támogatások nagyságával.

A teljes rendszernek összességében azonban igen csekély a hatása a gyerekek születésére, mivel számos olyan eleme van, amelyek nem feltétlenül növelik a születésszámot. Példaként Szabó-Morvai a családi pótlékot vagy a gyest említette, amelyek nem hatnak a születésszámra, a csed pedig késleltetheti az első gyermek vállalásának idejét. A kutató azonban azt is hangsúlyozta, hogy a családpolitikai eszköztár egyes elemei nem, vagy nem csupán a születésszám növelését célozzák, hanem egyéb fontos célokat kívánnak elérni, mint például a gyermekszegénység mértékének csökkentését.

A harmadik gyereket támogatja a rendszer

Magyarországon az elmúlt években a gyermekvállalási kedv nőtt, a kétgyermekesek körében emelkedett a harmadik gyermek vállalásának esélye, a teljes termékenységi ráta pedig a 2011-es 1,24-ről 1,5-re ugrott  2017-ben, ám ez még így is elmarad az EU átlagától. Mindezek mellett azonban a gyermekvállalási korban lévő nők száma gyorsan csökken, folyamatosan emelkedik a gyermektelenek és az egygyermekesek aránya, a gyermekeknek pedig mintegy 45 százaléka 2017-ben házasságon kívül született. A kutatás szerint bár megállt a gyermekvállalási kor kitolódása, de az lényegesen meghaladja az érintettek által ideálisnak érzett életkort. Szabó-Morvai szerint emiatt nőtt a tervezett és tényleges gyerekszám közötti eltérés.

Érdekes paradoxon, hogy a magyar családpolitikai támogatások leginkább a harmadik gyermek vállalását támogatják, ami azért is érdekes, mert a népességfogyás a legtöbb európai országban - így Magyarországon is - leginkább az első gyermek megszületésének későbbre tolódása vagy elmaradása miatt következik be. A harmadik gyerek megszületésének támogatása tehát nem oldja meg a demográfiai problémákat, hiszen minél későbbre tolódik az első gyermek megszületése, annál kisebb a valószínűsége a további gyermekek megszületésének - hívta fel a figyelmet Szabó-Morvai.

Az első gyermek (mielőbbi) születését viszont a kutatás szerint az segíti elő leginkább, ha az anyának van biztos állása, és jók a kilátásai a munkaerő-piaci visszatérésre. Az első gyermek megszületésének ösztönzéséhez hozzájárulhat például a bölcsődei férőhelyek számának növelése, vagy a gyermekvállalást követően a nők munkába való visszatérése, vagy a rugalmas foglalkoztatási formák támogatása - mutatott rá a Hétfa vezető kutatója.

A kulcs a nők foglalkoztatása

A kutatás szerint a családpolitikai kiadások leginkább a jobb anyagi helyzetben lévő társadalmi csoportok születésszámára hatnak. A támogatások a nyugati országrészben növelik meg legnagyobb mértékben a harmadik gyermek megszületésének esélyét és azon családoknál mérhető a legnagyobb hatás, ahol a nő foglalkoztatott, legalább érettségivel rendelkezik, valamint betöltötte a 30. életévét.

Tehát a gyerekvállalási döntés középpontjában a nők foglalkoztatása áll

- emelte ki Szabó-Morvai Ágnes. Ennek azért is van jelentősége, mert egyrészt a nők a gyerekvállalással kiesnek a munkaerőpiacról, ami Magyarországon több év - akár 4-5 év - is lehet és minél hosszabb ideig marad távol a munkaerőpiactól, annál nagyobb lesz a kiesett jövedelem, illetve annál kisebb az esélye a munkaerő-piaci visszatérésnek, nem beszélve arról, hogy a gyerekvállalás után visszatérő nők keresete is alacsonyabb.

Szabó-Morvai továbbá rámutatott, hogy manapság a nőknek azzal is számolniuk kell, hogy egy esetleges válás esetén egyedül maradnak a gyerekekkel. Egy nő számára a munka létkérdés lehet, hiszen jelentősen megugrik a szegénységi kockázat az egy szülős-egygyerekes csonka családok esetében. Míg ugyanis két szülő, egy gyerek esetén a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya 16,4 százalék, addig egy szülő, egy gyerek esetén ez az arány már 40 százalék.

Szabó-Morvai ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy olyan országokban, ahol megnyugtatóan feloldható a gyerekvállalás és az anya munkavállalása közti ellentét - például rugalmas foglalkoztatással vagy megfizethető bölcsődei férőhelyekkel -, ott nagyobb a fertilitási ráta is.

A Hétfa vezető kutatója ezzel szemben megemlítette azt is, hogy az idősödő társadalmakban az is a gyerekvállalás ellen hat, ha az idősek száma emelkedik. Az idősek gondozása ugyanis erőforrás-elvonó tényezőként jelenik meg sokszor.

A nők foglalkoztatását érintő kérdéshez képest a készpénzes családpolitikai támogatások hatása összességében elenyésző, legtöbb esetben statisztikailag nem kimutatható. Egyedül a természetbeni családi juttatásoknak mérhető pozitív hatása, amely valószínűleg a bölcsődei és óvodai férőhelyek bővítésére költött összegek hatásának köszönhető.

Fontos az anyagi helyzet

Európában a nők foglalkoztatottsága és a gazdasági növekedés a legerősebb tényező, amely a születésszámra hat. A magyar családpolitika leginkább e tényezőkben való lemaradásunk kompenzálására tud szolgálni. Tizenkilenc európai ország adatai alapján a családok anyagi helyzete befolyásolja legerősebben a születések számát, és ez akkor is így van, ha ezt a nők foglalkoztatási rátájával, az egy főre eső GDP nagyságával, vagy akár a háztartási kiadások nagyságával mérik - derül ki a tanulmányból.

A kutatók tehát arra jutottak, hogy a gyerekvállalásra leginkább

  • a foglalkoztatottság,
  • a stabil megélhetési és
  • lakhatási körülmények hatnak.

Vagyis a foglalkoztatás és a bérek növelését célzó gazdaságpolitikai lépések mellett a megfizethető lakhatás (megfizethető lakáshitelek, megfizethető bérlakások) alkothatja egy hatékonyabb családtámogatási rendszer alapját.

Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos titkára szerint a magyar családtámogatási rendszer bonyolult, egyszerűsíteni kellene, így a családok nagyobb kiszámíthatóságot is nyerhetnének, hiszen átláthatóbb lenne számukra, hogy mennyi is járhat nekik gyerekvállalás esetén.

A kutatók azt is megbecsülték, hogy mennyibe kerülnének a változásokat követő első három évben egyes családpolitikai intézkedések: becslések alapján a családi adókedvezménnyel 7,6, a bölcsődék építésével 5,6, míg az otthonteremtési támogatások növelésével 1,2 millió forintba kerülne egy újabb gyermek születésének ösztönzése. A kutatók szerint a többi vizsgált beavatkozásnál nem mutatható ki szignifikáns fertilitási hatás, amelyek viszont egyéb fontos funkciókkal is bírnak, mint például a gyermekszegénység mértékének csökkentésében is szerepet játszanak.

A kutatásról

Az elemzés 2000-2015 közötti időszakra vonatkozó igen részletes magyarországi adatokat használt fel, melyben a hazai szakpolitikák alapos elemzése, hatásainak vizsgálata és költség-haszon feltárása történt meg. A hazai családpolitikai elemzést kiegészítette egy Európa 19 országára kiterjedő, 18 éves időszakot felölelő elemzés, amely a legfontosabb gazdasági mutatók és az aggregált családpolitikai kiadások egymáshoz mért hatásait mutatta meg.