A devizahitelezéssel kapcsolatos ügyben az Európai Bírósághoz (EB) fordult három fő kérdéssel a Budai Központi Kerületi Bíróság. Ezek kapcsán csütörtökön megszületett Nils Wahl, az Európai Bíróság svéd főtanácsnokának véleménye.

Egyrészt arra kíváncsi a magyar bíróság, hogy az EB az úgynevezett Kásler ügyben hozott ítéletének rendelkezése, amely szerint a magyar bíróságok a hitelintézetek által a devizahitel-szerződésekben alkalmazott árfolyamrés jogellenességének megállapítása után más, jogszabályban meghatározott árfolyam alkalmazásával orvosolhatják-e a jogellenességet (ezzel biztosítva a kérdéses szerződések további teljesíthetőségét), úgy értelmezendő-e, hogy a jogellenes helyzet orvoslására akkor is lehetőség van, ha a szerződés érvényben tartása az árfolyamkockázat viselésének kötelezettsége miatt ellentétes a fogyasztó gazdasági érdekeivel.

Másrészt a magyar bíróság azt kérdezte, hogy összhangban van-e az uniós fogyasztóvédelmi szabályokkal, különösen a fogyasztói szerződésekbe foglalt tisztességtelen szerződési feltételekről szóló uniós irányelvvel, valamint az uniós jog alapelveivel az, hogy a magyar Országgyűlés törvényi úton úgy módosította a devizahitel-szerződéseket, hogy az árfolyamkockázat terhét a továbbra is a fogyasztó köteles viselni.

Harmadrészt pedig azzal kapcsolatban vár iránymutatást a magyar bíróság, hogy az említett uniós szabályok és alapelvek megengedik-e azt, hogy a Kúria a fogyasztóvédelem területén olyan jogegységi határozatokkal irányítsa az alsóbb fokú bíróságok ítélkezési gyakorlatát, amelyek - a kérdést feltevő bíróság szerint - nem átlátható eljárás keretében születnek.

Fontos tudni, hogy a főtanácsnok véleménye nem köti a bíróságot. Az ő feladata az, hogy pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen az EB elé. A bírák most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg. A korábbi évek tapasztalata azonban az, hogy nagy az átfedés a főtanácsnoki vélemény és az EB ítélete között.

A ma publikált indítványában Nils Wahl főtanácsnok az első kérdéssel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek semmisségének előírásával az irányelv célja a fogyasztó és a kereskedő közötti szerződéses egyensúly helyreállítása. A szerződés egésze megsemmisítésének főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt. Összességében a főtanácsnok álláspontja szerint az irányelvvel nem ellentétes az a magyar jogszabályi rendelkezés, amely a fogyasztói szerződés tisztességtelen szerződési kikötésből eredő részleges érvénytelensége esetén főszabály szerint a szerződésnek a tisztességtelen feltétel nélküli hatályban tartását célozza.

A második kérdéssel kapcsolatban a főtanácsnok megállapítja, hogy az irányelv nem akadálya annak, hogy a jogalkotó bizonyos tisztességtelen kikötéseket törvények útján érvénytelenítsen az igen elterjedt, tisztességtelen banki gyakorlatok megszüntetése érdekében, anélkül azonban, hogy megsemmisítené az érintett szerződéseket.

A harmadik kérdés kapcsán a szakember azt írta, hogy a Kúria által elfogadott jogegységi határozatok ugyan kötelezőek a magyar bíróságokra, de egyáltalán nem akadályozzák azokat abban, hogy megvizsgálják az eléjük tárt szerződések uniós joggal való összhangját, sem azt, hogy adott esetben e jognak megfelelő döntést hozzanak, eltérve a jogegységi határozattól az uniós jog elsőbbségének elve alapján. Így semmi sem áll az útjában annak, hogy a magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárás keretében az EB-t kérjék a Kúria jogegységi határozatai az uniós joggal való összhangjának megvizsgálására, ha kételyeik merülnek fel. A főtanácsnok ezért annak kimondását javasolja az Európai Bíróságnak, hogy a bírósági jogalkalmazás egységét szolgáló jogegységi határozatok nem ellentétesek sem az irányelvvel, sem pedig az uniós jog egyéb rendelkezéseivel.