A piacon tartja magát az a pletyka, hogy a kormányzat valamilyen úton megpróbálja majd rábírni a forgalmazásban részt vevő pénzintézeteket, hogy a három éves államkötvények mellé visszavásárlási kötelezettséget is vállaljanak, így teremtve meg a három éves instrumentumoktól szabadulás útját a kisbefektetők számára - persze ebben az esetben vélhetően joguk lenne a bankoknak alaposan megkérniük a segítség árát.

A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint bár önmagában igen kedvező az új állampapírok hozamajánlata, ám sajnos a befektetésekről a külföldi kockázatelemzők döntenek. Nekik viszont a magyar szuverén adósságminősítés (ami mindhárom nagy hitelminősítőnél a befektetésre nem ajánlott bóvli kategóráiban van) akár a hozamnál is komolyabban esik latba - s e tekintetben a hazai banki vélekedésnek vajmi kevés súlya lesz.

Nem lenne sorban állás

Tudomásul kell venni, hogy mostanában nem olyan népszerű a magyarországi állami kockázat, s e tekintetben bizony inkább kockázatnövelő, semmint porlasztó az a tény, hogy a kormány most nem hazai devizában kíván állampapírt kibocsátani, hiszen míg forintot még csak-csak lehet nyomtatni, a külső devizát meg kell majd venni a visszafizetéshez. A fentiek alapján megjósolható, hogy önszántából nem igazán sok bank állna sorba az új papírért - már csak azért sem, mert többségük már most is a limitje erejéig tart állampapírokat, s a szabályozók értelmében így nincs is mód komolyabb tételek megvásárlására.

A fentiek nyomán a piaci nézetek szerint csak akkor lenne lehetőség arra, hogy a kormányzat kötelező visszavásárlást hirdessen meg, ha erre jogszabály kötelezné a hazai hitelintézeteket - például előírnák, hogy a kötelező likviditási ráta egy részét állampapírban kell tartani. Ez ugyanakkor egyrészt rendkívül komoly gondokat okozna a Bázel III-as követelményrendszerre készülő bankoknak (nagyon durva tartalékot kellene ezen papírok mögé állítani), ám ennél is rosszabb üzenet lenne a piaci pszichológia szempontjából, hiszen erősen csőd szaga lenne annak, ha az állam a saját adósságát jogszabályi erővel vetetné meg az országban működő kereskedelmi bankokkal. (Amúgy sem veszi ki jól magát az, hogy a közszférában körlevelek "tanácsolják" a dolgozóknak, hogy nézzenek körül az állampapír-befektetések között.)

Beindul a deviza-elszívás is?

A hozamszint egyébként igen attraktív, így a forintpiac mellett immár az amúgy is szűkös devizaforrásokat is elszívja az állam a lépéssel - a mostani hír legalább annyiban kedvező, hogy nem az éven belüli piacra lő az ÁKK. A devizaforrásokat így a magyar bankoknak a tulajdonosoktól kell beszerezniük, ők viszont egyre drágítják a magyarországi operáció finanszírozását. E tekintetben nem jelent megoldást az sem, hogy a devizahitel-törlesztésekből a kereskedelmi bankoknál elvben marad deviza, ám ezek swap-ügyletek révén szintén jellemzően az anyabankoktól átvett eszközök. A tulajdonosok pedig a felszabaduló ilyen forrásokat manapság inkább drága anyavállalati refinanszírozás visszafizetésére fordítják - már csak azért is, mert mint láttuk a magyar befektetések megítélése bizonytalan.