A finn Niilo Jääskinen álláspontja az, hogy a magyar törvényszék által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmaz minden olyan lényeges információt, amelyből megismerhető lenne a bíróság és az észrevételek benyújtására jogosult személyek, például az uniós tagállamok és intézmények számára, az ügy ténybeli és jogi háttere.
A ráckevei bíróság a devizahitelezés egy eddig nem vizsgált részletével foglalkozik, és azt szeretné megtudni az Európai Bíróságtól, hogy a devizahitel nyújtása olyan tőkepiaci devizaműveletnek minősül-e, amelyre vonatkoznak a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv befektető-védelmi rendelkezései.
Ezek ugyanis arra kötelezik a befektetési vállalkozásokat, hogy informálódjanak az ügyfélnek a kiválasztott termék vagy szolgáltatás szempontjából releváns befektetési ismereteiről és tapasztalatairól, pénzügyi helyzetéről és befektetési céljairól azért, hogy az ügyfél számára megfelelő befektetési szolgáltatásokat és pénzügyi eszközöket kínálhassanak. Ha pedig a befektetési vállalkozás az így kapott információ alapján úgy ítéli meg, hogy a termék vagy a szolgáltatás nem megfelelő az ügyfél számára, úgy erre az ügyfelet kifejezetten figyelmeztetnie kell. A ráckevei bírák arra várnak válasz Luxembourgból, hogy semmisek-e azok a devizahitel-szerződések, amelyek esetében ez a tájékoztatás elmaradt.
A főtanácsnok indítványa nem kötelezi a bíróságot, csak független jogi állásfoglalásként szolgál. Jääskinen ugyanakkor kitér arra az esetre is, ha a bíróság, javaslatával ellentétben, nem utasítaná el az ügyet. Erre az esetre a finn főtanácsnok arra az álláspontra helyezkedik, hogy szerinte a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv nem vonatkozik a devizában nyilvántartott, de a fizetés napján érvényes árfolyamon számított nemzeti valutában kifizetett és törlesztendő kölcsönökre.