Míg tíz évvel ezelőtt még szinte senki sem hallott hazánkban a dióburokfúró légyről, mára a hazai ültetvények legrettegettebb kártevőjévé vált. A fertőzés megállíthatatlanul terjed nyugatról kelet felé, már a Duna-Tisza közén is fogtak a csapdák legyet, a Dunántúlon viszont elérte a kritikus szintet a rovar jelenléte.

Azokban a gazdaságokban, ahol nem védekeztek a termelők, a diótermés csaknem 95 százaléka tönkrement.

Bár a kemény héjat nem tudja átrágni az élősködő, de így is hatalmas kárt tud okozni. Mindegy, hogy nagy ültetvény vagy egymagában álló fa, ha a fúrólégy egyszer megtelepszik rajta, akár a teljes termést képest tönkretenni - mondta Apáti Ferenc, a Magyar Zöldség-gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (­FruitVeB) alelnöke a napilapnak.

Bár ma már van megfelelő védekezési technológia, a gazdálkodók kö­rében mégsem elterjedt az alkalmazása. Az ugyanis igencsak költséges. Az árutermelő ültetvényeken a diófákat eddig is évi ­10-12 alkalommal permetezték a gazdálkodók a különböző gombás és vírusos betegségek ellen, a fúrólégy ­miatt viszont négy-öt további alkalomra van szükség. Ráadásul ahhoz, hogy eredményes legyen a munka, különleges gépekre van szükség, amelyekkel a gyakran 10-15 méteres fákat is hatékonyan tudják permetezni.

A szakember szerint a betegség terjedését nem lehet megállítani, néhány éven belül a dunántúlihoz hasonló helyzetre kell számítani az egész országban.

A KSH 2017-es összeírása szerint a dióültetvények nagysága eléri a hétezer hektárt, és folyamatosan bővül. A legnagyobb termőterülete Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, ahol több mint 2900 hektáron folyik diótermesztés, de Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy megyében is jelentős területen foglalkoznak a csonthéjassal.