Idén január 14-én a magyar kormány bejelentette, hogy orosz technológiával, orosz hitelből Magyarország új atomerőművet épít - ez mindnyájunk közös projektje lesz. Minket is meglepett a bejelentés, azóta felpörögtek az események, kormánybiztost kapott a projekt, ám ma sem ismerjük a beruházás gazdasági, költségvetési, társadalmi, geopolitikai hátterét. Ezek a hatástanulmányok nem ismeretek - már ha egyáltalán készültek ilyen anyagok -, ezért indította az Energiaklub a Paksról komolyan rendezvénysorozatát - mondta Ámon Ada, az Energiaklub igazgatója keddi konferencia megnyitóján. Az első alakalommal a beruházás költségvetési, makrogazdasági hatásait vették górcső alá.

A Paks II. projekt a GDP 10 százalékára rúgó beruházás lenne - már csak ezért önmagában fontos kérdés, ami mellett nem szabad egy szó nélkül elmenni - vélekedett Romhányi Balázs Költségvetési Felelősségi Intézet (KFI) igazgatója, ám a beruházás költségvetési hatása ennél jóval szerteágazóbb. A hatályos hazai és uniós szabályok szerint egyértelműen hiánynövelő állami kiadásként kell majd elszámolni a paksi beruházást - mondta.

A 10 milliárd eurós orosz hitelt az állam veszi fel, így az növelni fogja az államadósságot, ráadásul olyan időszakban, amikor a szabályok szerint a hiány csökkentése a cél. Orosz kormányzati források szerint a Paks II. 2017 végére kapja meg az engedélyeket, így a beruházás várhatóan 2018-ban indulhat - mondta Romhányi. Mivel a beruházás állami beruházásként valósulna meg, egyszerre két makrogazdasági kihívásnak kell megfelelni: az két új atomerőművi blokk építési költsége - amely a mai számítások szerint eléri a 3750 milliárd forintot - nem növelheti az éves költségvetési hiányt a GDP 3 százaléka fölé, és nem veszélyeztetheti a csökkenő államadóssági rátát.

A jelenlegi tudásunk szerint a Paks II. beruházási időszaka 2018-2026 között várható, vagyis a két reaktor nyolc év alatt épülne fel a nulláról működőképes állapotra. A teljes projekt jelenértéke 3750 milliárd forint, ebből 3000 milliárd lenne az orosz hitel, a hazai rész mintegy 750 milliárd forint - ám ezt is csak az államadósság növelésével tudná finanszírozni a magyar állam.

Mikor térül meg a beruházás?

A KFI számításai szerint jelentős kockázatokat rejt az áram ára: Észak-Nyugat Európában jelenleg 35-36 euró/megawattóra áron lehet áramot értékesíteni, idehaza Paks I. 44-45 euróért termel. Ma nem lehet a szűk kapacitások miatt az olcsó nyugati áramot behozni az országba, Paks I. ezért versenyképes. A Paks II. megépülésére, vagyis 2024-re, viszont jelentősen átalakul az európai energetikai rendszer, a tervek szerint megszűnnek a szűk kapacitások. Egy piaci befektető számára 5-10 százalékos megtérüléssel számolva a Paks II. 80 eurós megawattonkénti áramár esetén lehet kifizetődő beruházás. Ha a tulajdonosi jövedelmeken túl az adóbevételeket is figyelembe vesszük, akkor a projekt már 40-45 eurós megawattórás áramár mellett is megtérülhet, ez azonban nem jelenti azt, hogy a projekt a gazdaság egésze szempontjából is megtérülne.

Romhányi szerint az államadósság növekedés hatását vagy privatizációval vagy költségvetési megszorítással kell ellentételezni. A privatizáció azért is megfontolandó lenne, mert ezzel a kockázatokat csökkenteni tudná az állam. Ha a kiadások ellentételezését választja az állam, az azt jelenti, hogy az alappályához képest a beruházás időszakában - hét éven keresztül - évi 400-500 milliárd forintos költségvetési megszorításra lesz szükség, annak érdekében, hogy a 3 százalékos hiányba beleférjen a beruházás.

Uniós kockázatok

További "uniós" kockázatokra hívta fel a figyelmet Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa, ugyanis elmaradt a tendereztetés, és a tiltott állami támogatás kérdése is felmerül. A beruházás beleütközhet az uniós költségvetési korlátba, pontosabban az államadósság-szabályba is - tette hozzá. Így a magyar kormány vagy egyéni alkuval tud kibújni a maastrichti szabályok alól, vagy születhet olyan döntés, hogy felrúgjuk azokat. Magyarország nem csatlakozik a következő években az eurózónához, ennek ellenére 10 milliárd eurós devizahitelt vett fel a magyar kormány orosz partnerétől. A törlesztési időszakban így forintgyengítő hatás érvényesülhet - sorolta a kockázatokat a Pénzügykutató főmunkatársa.

A szerződéssel rendkívül erős gazdasági és politikai függőség alakul ki Magyarország és Oroszország között, ami nem egyeztethető össze kormányfő szabadságharcos retorikájával. A megállapodás az Orbán-kormány saját, 2011-ben elfogadott energiapolitikai koncepciójával is ellentétes, amely megújuló energia mellett teszi le a voksot, az atomenergia súlyának megtartása mellett - mutatott rá.

EU még kivár

Az Európai Bizottságnak a Paks II. gazdasági hatásairól nincs még hivatalos véleménye, ennek ellenére számos uniós dimenziója van a beruházásnak - mondta Jankovics László, az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága gazdasági attaséja. A bizottság számításai szerint az magyar államadósság - változatlan költségvetési politika mellett - lassú csökkenésnek indulhat a 2013-as csúcs után, így 2020-ra a GDP 75 százalékára, 2024-ig 66 százalékra csökkenhet a magyar államadósság GDP-hez viszonyított aránya, ám ehhez folyamatosan csökkenő folyó költségvetési hiányra lenne szükség - praktikusan 2024 környékén már nulla közeli hiánnyal kellene az államnak gazdálkodnia.

Ennek ellenére a deficitnövelő hatásról még nem lehet végleges véleményt mondani, de ha ilyen bekövetkezik akkor más területen ezeket a kiadásokat mérsékelni, ellentételezni kell. Ezeknek az ellentételezéseknek a bemutatását elvárja az Európai Unió - erre szolgál például a konvergenciaprogram - mondta Jankovics. A következő, jövő tavasszal esedékes konvergenciaprogramnak - amely már 2018-ig számol - ki kell mutatnia a kormánynak a paksi beruházás hatásait. Mindenesetre az elmondható, hogy az államadósság csökkentése alapesetben is jelentős kihívást jelent, ezt jelentősen nehezítik a Paks II-höz hasonló nagy állami kiadások - vélekedett Jankovics.