Az európai jegybank ugyanis június 27-én felkérést kapott a magyar Nemzetgazdasági Minisztériumtól (NGM) arra, hogy alkosson véleményt a törvényjavaslathoz, de ahhoz számos módosító indítványt nyújtottak be a magyar Országgyűléshez, amelyek egyikét sem küldték meg az ECB-nek, és a parlament 2014. július 4-én már elfogadta a törvényjavaslatot, még mielőtt az ECB elfogadhatta volna a véleményét.

Ezt tartalmazza a törvény:

  • Mindezek érdekében a törvény a hatályba lépést megelőzően, de legkorábban 2004. május 1-ig visszamenően semmissé nyilvánítja a pénzügyi intézmények által a devizakölcsönök és -pénzügyi hitelszerződések vonatkozásában a kölcsönösszeg folyósítása és a törlesztőrészletek kiszámításakor használt árfolyamrés alkalmazását. Előírja a pénzügyi intézmények számára azt, hogy a fogyasztóknak visszafizetendő összeget az MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon számítsák ki. Ezt a számítást a szerződés kezdetéig, de nem korábban, mint 2004. május 1-jéig visszamenőlegesen kell elvégezni a törvény hatálybalépését követő 90 napon belül. Az érintett pénzügyi intézményeknek az ezen számításra alkalmazott módszertant a törvény hatályba lépését követő 60 napon belül meg kell küldeniük az MNB számára ellenőrzésre.
  • Meghatároz hét elvet, és megállapítja, hogy a kölcsönszerződések és pénzügyi lízingszerződések egyetlen egyoldalú módosítása sem felel meg ezen hét elvnek, így azokat tisztességtelennek, ezáltal semmisnek nyilvánítja. A módosítások e hét elvnek történő megfelelését annak a pénzügyi intézménynek kell az általa - devizakölcsön esetén a törvény hatályba lépését követő harminc, forintkölcsön esetén kilencven napon belül - kezdeményezett polgári peres eljárásban bizonyítania, amely ilyen módosítást fogadott el. Amennyiben egy ilyen eljárás nem kerül lefolytatásra, úgy az egyoldalú szerződésmódosításokat a törvény erejénél fogva tisztességtelennek, következésképp jogellenesnek kell tekinteni.
  • Meghatározza azokat a különös szabályokat, amelyek alapján a pénzügyi intézmények ilyen polgári eljárásokat kezdeményezhetnek. Ezek a szabályok rövid határidőt írnak elő a pénzügyi intézmények számára annak bizonyítására, hogy az általuk alkalmazott szerződési feltételek megfelelnek a hét elvnek. A bizonyítási teher a pénzügyi intézményekre hárul.
  • Egyes feltételek mentén kizárja az elévülés alkalmazhatóságát, és felfüggeszti a folyamatban lévő bírósági eljárásokat, valamint a fogyasztói kölcsönszerződésekhez kapcsolódó végrehajtási eljárásokat.

Az ECB úgy véli, hogy:

  • Az álláspontja ismerete nélkül a magyar Országgyűlésnek nem volt lehetősége arra, hogy a jogalkotás előtt figyelembe vegye azt.
  • Ráadásul az elfogadott törvény lényegi eltéréseket tartalmaz a javaslathoz képest a módosító indítványok nyomán.
  • A magyar hatóságok megszegték az ECB-vel való konzultációnak való megfelelésre vonatkozó kötelezettségüket.
  • Az ECB nyomatékosan felhívta a figyelmt arra, hogy a nemzeti hatóságok különleges sürgősség vagy a jogszabályalkotás előrehaladott állapota esetén sem mentesülnek a vele való olyan konzultáció alól, amely elegendő időt biztosít egyrészt az ECB számára arra, hogy megvizsgálja a jogszabálytervezetet és valamennyi megkívánt nyelvi változatban elfogadja a véleményét; másrészt a nemzeti hatóságok figyelembe vegyék a frankfurti székhelyű intézmény álláspontját. Az ECB erre tekintettel méltányolná, ha a konzultáló hatóság a jövőben tenne eleget konzultációs kötelezettségének.

Sokféle intézkedés volt már

A magyar hatóságok 2010-től kezdve egy sor intézkedést vezettek be a bankrendszer által viselt, a magánszektor pénzügyi helyzetére gyakorolt, a forint leértékelődéséből eredő kedvezőtlen hatásokkal együtt járó kockázatok kezelése érdekében. Még 2010 márciusában a hatóságok bevezették a deviza alapú jelzálog és autóhitelezésre vonatkozó maximális hitelfedezeti arány mutatót, továbbá 2010 júniusában a jövedelemarányos törlesztőrészletre vonatkozó szigorúbb szabályokat vezettek be. Ezen túl a devizalapú jelzáloghitelezésre vonatkozó tilalom került bevezetésre 2010 augusztusi hatállyal. Majd 2011 júliusában a magyar hatóságok hatályon kívül helyezték e tilalmat, és a devizahitelek nyújtására vonatkozó, alapvetően hasonló hatással járó feltételeket jelentettek be. Ezen túl a háztartások devizakölcsönökből eredő növekvő terheinek enyhítését célzó két kormányzati intézkedés is bevezetésre került még ugyanebben az évben. Ezek a végtörlesztésre és az árfolyamgátra vonatkozó rendelkezések voltak.

Az idei első negyedévben a háztartások devizakölcsön-állománya a Magyarországon nyújtott hitelek teljes állományának több, mint 54 százalékát tették ki, és azok összértéke éppen hogy az ország éves GDP-jének 13 százaléka alatt maradt.

 

Az ECB szerint:

  • A Kúria meghatározott hét elvet (egyértelmű és érthető megfogalmazás; tételes meghatározás; objektivitás; ténylegesség és arányosság; átláthatóság; felmondhatóság; szimmetria), és kimondta azt, hogy az ezeknek való megfelelés esetén a fogyasztói kölcsönszerződések általános szerződési feltételeinek módosítását nem lehet tisztességtelennek tekinteni. Az ECB álláspontja szerint összhang és a jogi megalapozottság megteremtése érdekében egyértelműbbé lehetett volna tenni a törvény 5. szakaszában azt, hogy a pénzügyi intézmények által alkalmazott, az általános szerződési feltételek egyoldalú módosítása által bevezetett egyes feltételek tisztességesek-e vagy sem, kizárólag ezen hét elv figyelembevételével kell értékelni. Amennyiben az lehetséges, iránymutatást kell adni az érintett feleknek a hét elv alkalmazása tekintetében, mivel a törvény értelmében a tisztességesség kérdésében polgári peres eljárásban kell dönteni, amennyiben valamely pénzügyi intézmény akként dönt, hogy az általa alkalmazott általános szerződési feltételek tisztességességét bizonyítani kívánja.
  • Elismerve, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelv nem irányadó a 2016. március 21-e előtt megkötött hitelmegállapodásokra, a törvény visszaható hatálya nem tűnik összhangban lévőnek a 2014/17/EU irányelv 23. cikke (5) bekezdésének (az (5) bekezdés így hangzik: A tagállamok a devizahitelek szabályozása céljából bevezethetnek további rendelkezéseket is, feltéve, hogy azokat nem visszamenőleges hatállyal alkalmazzák. - a szerk.) általános céljával és az abban foglalt alapelvvel. Ez az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a devizahitelekre vonatkozó további rendelkezéseket vezessenek be, feltéve, hogy az ilyen rendelkezéseket nem alkalmazzák visszaható hatállyal.
  • Az ECB javasolja, hogy a magyar hatóságok végezzenek el egy, a rendelkezések visszaható hatályának lehetséges kihatásait elemző átfogó vizsgálatot, mivel az ilyen intézkedések komoly terhet jelenthetnek a bankszektor számára, potenciálisan kedvezőtlenül érintve a magyar pénzügyi szektor egészének stabilitását, és esetlegesen kedvezőtlen tovagyűrűző hatásokat eredményezhetnek a gazdaságra. Az érintett bankok által készített előzetes előrejelzések szerint az intézkedések lehetséges egyszeri hatása jelentősebb veszteséget eredményezhet, mint amely 2011-ben a bankrendszerre nehezedett a végtörlesztésre vonatkozó intézkedések következtében. Bár a bankszektor tőkeszerkezete jelenleg erősebb, mint amilyen az a végtörlesztés bevezetése előtt volt, az új intézkedések várhatóan jelentős költségei egyes esetekben a pénzügyi intézmények tulajdonosaitól származó tőkeemelést kívánhatnak meg a szavatoló tőke előírt mértékének és a hitelezési kapacitásnak a törvény elfogadása előtti szintjére történő visszaállítása érdekében. Az ECB szerint alapvető fontosságú az, hogy érdemi párbeszédre kerüljön sor a magyar hatóságok és valamennyi érdekelt szervezet - ideértve az egyéb tagállamokban lévő érdekelteket is - között.
  • Az ECB azt javasolja, hogy a törvény alapján a fogyasztók számára az újraszámítás következtében visszajáró összegek visszafizetésére vagy azok leírására, valamint a devizakölcsönök esetleges átalakítására vonatkozó további szabályok meghatározása során kellő módon fontolják meg a nyilvánosság érdekeit, ideértve a pénzügyi intézményeket és a hitelfelvevőket, valamint a magyarországi pénzügyi rendszer stabilitásának biztosításáért felelős hatóságokat is. A devizakölcsönök forintkölcsönné alakítására vonatkozó esetleges további szabályoknak figyelemmel kell lenniük továbbá a pénzügyi stabilitás megőrzésének, az érintettek közötti megfelelő teherviselés biztosításának, valamint az erkölcsi kockázat jövőbeni elkerülésének a szükségességére is.
  • A külföldi bankcsoportok tulajdonában lévő, a magyar bankszektorban működő jogalanyok magas arányára tekintettel, továbbá a fogyasztók számára az újraszámítás következtében visszajáró összegek visszafizetésére vagy azok leírására vonatkozó további szabályok függvényében a bankcsoportok konszolidált profitjára és tőkepozíciójára gyakorolt, határon átnyúló, tovagyűrűző hatások is előfordulhatnak. Az elmúlt években az egyéb kormányzati intézkedésekből - ideértve a bankadót, a pénzügyi tranzakciós adót és a devizakölcsönök végtörlesztésére vonatkozó intézkedéseket - eredő veszteségeket a külföldi anyabankok tőkeinjekciókkal ellentételezték a leányvállalataik stabil működésének biztosítása érdekében, jelezve ezzel a bankszektor felé fennálló hosszú távú elkötelezettségüket. Az MNB, mint az illetékes bankfelügyelő megfontolhatná azt, hogyan kezelné a törvény alkalmazásából eredően egy magyar hitelintézet vonatkozásában bekövetkező tőkehiányt.
  • A bankrendszerre túl nem zárható ki a magyar gazdaságra és a pénzügyi piacokra gyakorolt kedvezőtlen hatás lehetősége sem. Ezt figyelembe kell venni a hitelintézetek és a fogyasztóik közti elszámolásra, valamint a devizakölcsönök forintkölcsönné történő átalakítására vonatkozó további rendelkezések meghatározása során is annak érdekében, hogy ezek a rendelkezések ne veszélyeztessék Magyarország makrogazdasági és pénzügyi stabilitását - véli az Európai Központi Bank.