Nemzetközi összehasonlításban, a visegrádi négyekkel (V4) összevetve újabb siralmas kép rajzolódik ki a magyar egészségügyről az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legújabb kutatásából, amelyben ezúttal a 24 európai, közte 18 uniós tagország egészségügyi rendszereit vették górcső alá azt vizsgálva, hogy a betegséggel járó költségteherrel szemben milyen védelmet kínálnak az érintetteknek. A meglehetősen rosszul szereplő magyar egészségügy ebben a viszonylatban nem betegközpontúnak hanem költségvetésközpontúnak bizonyult - derült ki a jelentés egyik készítőjének, Evetovits Tamás, a WHO barcelonai irodájának vezetője előadásából.

A jelentés abból az alapvetésből indult ki, hogy olyan egészségbiztosításra van szükség, amelyik szükség esetén kellő védelmet nyújt. Ahol fizetni kell a betegeknek az ellátásáért, ott mindig lesznek olyanok akiknek ez anyagi nehézséget okoz, vagy igénybe sem veszik a szükséges szolgáltatásokat, így kielégítetlen szükségletük keletkezik, esetleg a kettő együtt érvényes rájuk.

Anyagilag rokkanunk bele az egészségügyi kiadásokba

Ha az egészségügyi költségek több mint 15 százalékát - ami a WHO ajánlása szerint még elfogadható mérték - a lakosság saját zsebből fizeti, az már elszegényítheti a háztartásokat, a 30 százalék fölötti arány pedig már katasztrofális elszegényedéshez vezethet. Az összes egészségügyi kiadás mintegy 30 százalékát Magyarországon a betegek közvetlenül saját zsebből fizetik, ez kétszerese a WHO ajánlásának és a veszélyzóna határán van, emellett messze kiemelkedik a visegrádi országok közvetlen magánkiadásainak arányától.

2015-ben Szlovéniában 13, Csehországban 15, Szlovákiában pedig 18 százalék körüli volt a magánzsebből fedezett kiadás, de még a magyarhoz legközelebb álló lengyel egészségügyben is 23 százalék körüli az arány, vagyis a Szlovéniával kibővített V4-ek adatait összevetve messze Magyarországon a legnagyobbak a betegterhek.

Mind a 24 uniós ország, mind a visegrádiakkal való összehasonlításban rosszul a lista utolsó harmadához közel áll Magyarország azon betegek 6,5 százalékos arányával, akik nem fordulnak orvoshoz, vagy nem váltják ki gyógyszereiket  a költségek, a távolság vagy a várakozás miatt. Szlovéniában mindössze a betegek 0,3, Csehországban 0,5, Szlovákiában 1,5 az arányuk.

Elszegényítő betegterhek

Elszegényítő mértékű saját zsebből történő finanszírozás a magyar háztartások 6 százalékát érinti, míg Szlovéniában 0,3, a csehországi 0,5 százalékhoz képest pedig 12-szer rosszabb a magyar mutató. Az elszegényítő kiadásokkal szembesülő 6 százaléknyi magyar háztartás közel kétharmada tovább szegényedik a betegteher miatt, több mint egyharmada pedig emiatt kerül a szegénységi küszöb alá.

Katasztrofális mértékű közvetlen egészségügyi kiadástól szenved a magyar háztartások 12 százaléka, ami a 9 százalékos lengyel aránnyal együtt a megfelelő védelem hiányáról tanúskodik. A szlovén és a cseh mutató 1-1 százalék körüli, a 3,5 százalékos szlovák érték már a védelem szempontjából sárga zónában található. (Katasztrofális mértékű az egészségügyi kiadás, ha a háztartás diszkrecionális, azaz létfenntartáson felüli jövedelmének több mint 40 százalékát teszi ki.) Ezzel az eseménnyel egy jómódú család is szembesülhet - tette hozzá az előadó.

A jelentés egyértelműen alátámasztja a katasztrofális egészségügyi kiadásokat elszenvedő háztartások aránya és a teljes egészségügyi költésen belüli közvetlen lakossági hozzájárulás közötti szoros összefüggést - hangsúlyozta Evetovits Tamás. Minél közelebb van ugyanis a magánkiadások aránya a WHO által ajánlott 15 százalékhoz, annál kevesebb család szembesül katasztrofális kiadásokkal. Ugyanakkor az ezen családok arányának csökkentésében a GDP-arányos költésen túl a támogatáspolitikának is jelentős a szerepe.

A jelentésből kiderül, erős az összefüggés a közfinanszírozás GDP-arányos mértéke és a betegterhek között, azonban jelentős a támogatáspolitika mozgástere a terhek csökkentésében. A kérdés már csak az: kit, mit és hogyan támogassanak - vetette fel Evetovits Tamás.

A felmérés szerint a szegények körében a legnagyobb a katasztrofális mértékű közvetlen egészségügyi költés, a 12 százalékban érintett magyar családok háromnegyede (9 százalék)  tartozik ide a háztartás jövedelme alapján. Meghatározó terhet a nemzetközi adatokhoz hasonlóan Magyarországon is elsősorban a gyógyszerkiadások jelentik a közvetlen kiadások között, ráadásul Magyarországon a nem támogatott gyógyszerek aránya messze meghaladja az uniós átlagot. Ugyanakkor az is tény,  hogy a  szegények gyógyszerre például költenek - magánkiadásuk több mint 90 százalékát a gyógyszerkiadás teszi ki -, fogorvosra viszont nem, tehát ez szükséglet körükben kielégítetlen marad.

Másféle támogatáspolitika hozhat megoldást

A megoldást egy másféle támogatáspolitika jelentheti, mert a mai, átláthatatlan, a terhek ellen csak korlátozott védelmet nyújtó, különböző mértékű százalékos hozzájárulás inkább csak a költségvetés játszótere, egy kényelmes költségvetés-politikai eszköz egy betegközpontú védelmi eszköz helyett - fogalmazott az előadó, megjegyezve, hogy miközben például a 300 forintos vizitdíjjal kormányt lehetett buktatni, azt senki nem vette észre, hogy ugyanabban az évben ezer forinttal nőtt a gyógyszerteher.

Célzott és hatékony védelmet jelent viszont egy alacsony, fix összegű hozzájárulás, amit több visegrádi ország - csehek, szlovének, szlovákok - is alkalmaznak - fejtegette az előadó. Emellett a szegényeknek ingyen juttatott gyógyszer, illetve egy olyan éves maximum limit, amely felett már szintén nem fizetnek a betegek, szintén adaptálható és működőképes támogatáspolitikai eszköz - sorolta a más országokban jól bevált lehetőségeket a szakember, aki szerint érdemes lenne áttekinteni hogy a magyar támogatáspolitika mennyire betegközpontú, illetve inkább a költségvetést taftja szem előtt.

Több pénzzel sem lehet hosszabb életet venni

A magánkifizetések növekedése és az életkilátások közötti erős korrelációra mutatott rá előadásában Jeskó József, a Healthware Tanácsadó Kft. üzleti elemzője. Míg ez a kapcsolat Kelet-Európában erős, Európa nyugati felén nem fedezhető fel. Kelet-Európában a jellemző mintázat, hogy az alulfinanszírozott egészségügyi rendszer hiányosságait a betegek aránytalanul magas közvetlen kiadással próbálják meg kompenzálni, a halálozási adatokat vizsgálva többnyire sikertelenül. Minél magasabb a vásárlóerővel korrigált közvetlen egészségügyi kiadás, annál rosszabbak az elkerülhető halálozás adatai - mondta az előadó.

Kettétörik Európa

A közvetlen egészségügyi kiadások és a 65 éves korban várható élettartam kapcsolatát vizsgálva arra jutottak, a zsebből fizetés és az életkilátások kapcsolatát illetően kettétörik Európa. A gazdag országokban, elsősorban Nyugat-Európában a magasabb kifizetések nem járnak együtt az (egyébként is kedvező) életkilátások növekedésével, Kelet-Európában viszont összességében negatív a korreláció: minél többet költenek a háztartások közvetlenül egészségügyre, annál alacsonyabb a 65 éves korban várható élettartam.

Kelet-Európában terjedőben vannak a magánegészségbiztosítás különböző formái, ám részarányuk a finanszírozásban 1-2 országot leszámítva az utóbbi évekig nem volt jelentős, kivéve Szlovéniát, ahol évtizedek óta kiterjedt a magánbiztosítási rendszer. Ugyanakkor a szlovén közfinanszírozás mértéke is jóval meghaladja a többi kelet-európai országot. Vélhetően inkább ennek a számlájára írhatók a kedvező népegészségügyi eredmények, illetve a sérülékeny lakosság számára védelmet biztosító szabályozott piacnak.

A magyar egészségügy alacsony közfinanszírozás miatti problémáit kizárólag magánforrások bevonásával kezelni nem lehet - hangsúlyozta a Healthware elemzője, azonban a magánkiadásokon belül a közvetlen kiadások intézményesült formák felé terelése pozitív hatással járhat.