Nem sok újdonsággal szolgál a Magyar Nemzeti Bank (MNB) héten publikált Versenyképességi jelentésének egészségüggyel foglalkozó fejezete a 2019-ben kiadott versenyképességi program helyzetértékeléséhez képest, miután a lakosság egészségi állapotával kapcsolatos mutatók és a finanszírozási helyzet azóta sem javult. Ám míg a 2019-es program egyebek mellett a finanszírozás átalakítására is javaslatot tett és többek közt valós költségeken alapuló állami finanszírozást emleget célként, a 2020-as jelentés már nem jut túl a helyzetfelmérésen. A rendszer fenntarthatóságának javítása ugyan ismét előkerül, de plusz források bevonása nélkül, a hatékonysági tartalékok kiaknázásával, amelyek közé ugyanazokat az elemeket sorolja a jelentés, mint egy évvel ezelőtt.

A friss jelentés szerint a magyar lakosság egészségi állapota elmarad a hasonló fejlettségű országokétól a régióban, ami a társadalom fokozatos idősödése mellett egyre nagyobb terhet ró a számos kihívással küzdő egészségügyi ellátórendszerre.­

Kapcsolódó

Nem törekszik egészséges életmódra a magyar

A megfelelő egészségi állapotot a betegségek megelőzésével lehet elérni a leghatékonyabban az egészségügy ­szempontjából, azonban az egészséges­ életmódra ­törekvés­ még ­nincs ­kellőképpen ­jelen­ a ­magyar­ lakosság­ körében - állapítják meg a jelentés készítői.

Magyarországon­ az ­összes­ halálozás­ több­ mint­ fele ­(51,1­ százalék)­ köthető­ valamilyen­ viselkedési­ kockázathoz,­ ami­ a­ negyedik legmagasabb­ érték­ az­ Európai­ Unióban.­ A Visegrádi hármak (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) átlaga­ 48,3­ százalék,­ az EU átlag pedig 38,7­ százalék­ volt­ 2017-ben. ­Külön-külön­ vizsgálva a viselkedési kockázatokat látható,­ hogy­ Magyarország­ elmaradása ­különösen­ jelentős­ az­ étkezési­ kockázatok esetében ­(28­ százalék,­ ahol­ 10­ százalékponttal­ magasabb­ az­ uniós­ átlagnál),­ továbbá a­ dohánytermékek­ és­ az­ alkoholok­ fogyasztásához­ kapcsolódó­ kockázatok­ esetében­ is­ a­ leggyengébben­ teljesítő­ 5­ ország­ között­ helyezkedik­ el­ hazánk - írja az MNB jelentése.

Az EU-ban 2017-ben Magyarországon volt a harmadik legnagyobb az idő előtti halálozások standardizált halálozási rátája (az orvostudomány jelenlegi eredményeinek alkalmazásával elkerülhető halálozás), 506­ fő százezer­ lakosonként, ami a duplája az uniós átlagnak, (252 fő százezere lakosra) és 40 százalékkal haladja meg a Visegrádi országok átlagát (365 fő százezer lakosra).

2011­ és­ 2017­ között­ ugyan 9 százalékkal csökkent a­ magyar­ halálozási­ ráta­, csakhogy ugyanekkor hasonló­ mértékben csökkent­ az­ EU­ és­ a­ V3­-ak átlaga is, ­így­ hazánk lemaradása maradt e mutatót illetően.

Uniós szinten listavezetők vagyunk a rosszindulatú­ daganatok­ standardizált­ halálozási­ arányával mind­ a­ teljes­ lakosság,­ mind­ pedig­ a munkaképes­ korú­ lakosság­ körében.­ A ­kedvezőtlen ­magyar ­halálozási­ statisztikákban­ jelentős­ szerepet­ játszik,­ hogy­ a­ kialakuló betegségek­ számottevő­ részét csak­ késői­ stádiumban­ diagnosztizálják, ez pedig növeli a költségeket és csökkenti a kezelés eredményességét.

­Magyarország GDP arányos egészségügyi kiadásai (6,9 százalék) nem térnek el lényegesen a többi visegrádi ország átlagánál (6,8 százalék), azonban elmaradtak az uniós országok átlagától (8,3 százalék) 2017-ben.­ Az ­egészségügyi­ kiadások­ GDP­ arányos ­átlagos szintje­ 2010­ óta­ nem­ változott­ számottevően­ az­ EU-ban­ és­ a­ régióban­ sem,­ azonban­ Magyarország­ esetében­ enyhén­ csökkenő­ a trend­ - olvasható a jelentésben. ­

Az ­állami­ egészségügyi­ kiadások­ ­a­ GDP­ 4,8­ százalékát­ tették­ ki,­ szemben a régiós 5,3 százalékkal és az uniós 6,1 százalékkal. Ugyanakkor a magyar háztartások közvetlen­ egészségügyi­ kiadásai­ (1,9­ százalék)­ állnak szemben az uniós 1,8 és a V3-as 1,3 százalékkal. Azaz Magyarországon­ az­ egészségügyi­ kiadások­ 69­ százaléka­ származik­ állami­ forrásból,­ ami­ 4­ százalékponttal alacsonyabb­ az­ EU átlagánál és­ 8­ százalékponttal­  marad el a­ többi­ visegrádi­ ország­ átlagától. Az­ önkéntes­ rendszerek­ 4­ százalékot fedeznek­ hazánkban,­ ami­ nagyságrendileg­ megfelel­ a­ régiós­ és­ a­ nemzetközi­ szintnek.

Problémásnak tartja a jelentés, hogy az egészségügyi magánkiadások nem intézményesült csatornákon folynak keresztül. ­A magyar­ háztartások­ 11,6 százaléka­ szembesült­ katasztrofális­ egészségi­ kiadással­ (vagyis­ a­ háztartások­ zsebből­ fizetett,­ közvetlen­ egészségügyi­ kiadásai­ a létfenntartási ­szükségleteik­ ­legalább­ 40­ százalékát­ tette­ ki),­ ami­ több­ mint­ a­ duplája­ az­ uniós­ (5,7­ százalék)­ és­ a­ V3­ átlagnak­ (5,2­százalék)­ és­ a­ harmadik­ legmagasabb­ a­ megvizsgált­ uniós­ országok­ között.

A GDP-arányos magyar gyógyszerkiadások EU-szerte a ­harmadik­ legmagasabbak­, ­2017-ben­ a­ GDP­ 1,9­ százaléka ment erre, míg a V3-aknál átlagosan a GDP 1,5 százalékát fordították gyógyszerre, az uniós átlag pedig 1,4 százalékot tett ki. Az­ összes­ egészségügyi kiadáson­ belül­ Magyarország­ 28­ százalékot­ szánt gyógyszerek­ vásárlására, szemben a 17 százalékos uniós átlaggal.

­Az­ eltérést­ főként­ a­ háztartások­ közvetlen­ hozzájárulásaiból­ vásárolt­ gyógyszerek ­jelentik,­ amelyek ­a­ GDP­ 0,9­ százalékát­ tették­ ki 2017-ben,­ ami­ közel­ harmadával­ magasabb,­ mint­ az­ uniós­ és­ a­ régiós­ országok­ átlaga.­

Az MNB szerint a magas gyógyszerkiadások hátterében a ­lakosság­ nem­ megfelelő­ egészségi­ állapota­ és­ alacsony­ együttműködési hajlandósága,­ az­ ellátórendszer­ strukturális­ problémái,­ az­ orvoslátogatók­ enyhe­ szabályozása­ és­ a­ gyógyszerreklámok­ elterjedtsége áll.

Az­ egészségügyi­ rendszerek ­pénzügyi ­védelmi­ funkcióját­ vizsgáló­ egyik­ legfontosabb­ mutató­ a­ katasztrofális­ egészségügyi­ kiadásokkal szembesülő háztartások­ aránya. E mutatónál azokat a háztartásokat veszik számításba,­ amely­eknél a ­zsebből­ fizetett,­ közvetlen egészségügyi­ kiadások a­ létfenntartási­ szükségletek­ ­feletti­ kiadásoknak legalább­ 40­ százalékát­ teszik­ ki.­

Magyarországon­ 11,6 százalék az ilyen háztartások aránya, szemben az uniós 5,7­ és­ a­ V3­-as 5,2­ százalékos átlaggal, és­ a­ harmadik legmagasabb­ az­ eddig­ megvizsgált­ uniós­ országok­ között.­

A ­legalacsonyabb­ jövedelmi­ kvintilisbe­ tartozó­ háztartások 44­ százalékának ­egészségügyi­ kiadásai ­haladták meg  a ­katasztrofálisnak tekintett­ szintet. ­Ez­ az­ arány­ a­ visegrádi­ országokban­ 20­ százalék­ volt,­ míg­ például­ Szlovéniában­ csupán­ 3­ százalék.

­Mindez­ azt­ mutatja,­ hogy­ a­ háztartások­ közvetlen­ egészségügyi­ kiadásainak­ magas­ aránya­ Magyarországon­ jelentős­ problémát­ jelent a­ háztartások­ közel­ nyolcadának. Az MNB ­ szerint e kihívás kezeléséhez­ számottevően­ hozzájárulhat­ az­ önkéntes­ rendszerek­ szerepének­ bővítése.

Fontos mutató a kielégítetlen egészségügyi szükségletek nagysága is, ami­ azt­ mutatja­ meg,­ hogy­ a­ lakosság­ mekkora­ részének ­volt a megelőző­ 12­ hónapban­ olyan­ egészségügyi­ szükséglete,­ amelyet­ nem­ tudott­ megoldani­ valamilyen­ okból.­

A 2018-as 5,6­ százalékos magyarországi arány 4,2­ százalékponttal­ alacsonyabb,­ mint­ 2009-ben­ volt.­ Ugyanezen­ időszakban az­ uniós átlag­ 6,8­ százalékról­ 3,5­ százalékra,­ míg­ a­ többi­ visegrádi­ ország­ átlaga­ 7,2­ százalékról­ 5,7­ százalékra­ csökkent.­

Az ­egészségügyi­ rendszer­ által­ elsősorban­ befolyásolt­ okok­ ("túl­ drága", "túl­ messze­ van"­ vagy­ "túl­ sokat­ kell­ várni")­ hazánk­ esetében csupán­ 0,8­ százalékpontot­ tettek­ ki,­ szemben a 2 százalékpontos uniós átlaggal. ­Ugyanakkor­ az­ elsősorban­ a­ lakosság egészségtudatossága­ által­ befolyásolt­ okok­ ("nincs­ ideje",­ "fél­ az­ orvostól­ vagy­ a­ kezeléstől",­ "megvárja­ amíg­ elmúlik­ a­ probléma")­együttesen­ 4,4­ százalékpontot­ tettek­ ki­ hazánkban,­ szemben­ az­ uniós­ 1­ százalékpontos­ átlaggal.

A jelentés részletesen elemzi az egészségügy humán erőforrás szintjét, kiemelve a szakdolgozók alacsony számát, valamint az orvosi és szakdolgozói kar idős korát. Azt írják: a ­működési engedéllyel rendelkező orvosok száma lakosságarányosan ugyan megfelel a nemzetközi átlagnak, a szakszemélyzeté azonban elmarad attól.

A jelentés szerint a magyar egészségügy rendelkezik olyan hatékonysági tartalékokkal, amelyek kiaknázásáéval plusz források bevonása nélkül javítható a rendszer fenntarthatósága. A hatékonysági tartalékok között említik az alacsony, 66 százalékos ágykihasználtságot, és az uniós átlagánál 2 nappal hosszabb átlagos kórházi tartózkodási időt is, ami az MNB szerint a szociális és az egészségügyi rendszerek nem megfelelő együttműködésének az eredménye.­

Az egynapos műtétek, közte a szürkehályog műtét arányának növelése is a tartalékok közé tartozik a jelentés szerint. Ugyanide sorolják, hogy a vény nélkül kapható gyógyszerek népszerűsége miatt a GDP-arányos gyógyszerkiadások a harmadik legnagyobbak az EU-ban.

A teljes 2020-as jelentés itt olvasható.