A WHO adatai szerint a járvány előtt minden 10 betegből egyet érintettek az egészségügyi ellátással kapcsolatos hibák és nem kívánt hatások. A magyarországi helyzetről sajnos nincsenek adatok, gyenge lábakon áll a betegbiztonsággal kapcsolatos adatgyűjtés, monitoring, visszajelző rendszer, nincsenek központilag elérhető minőségi indikátorok. Nincsenek intézményi lebontású adatok sem, az általános orvosi kultúrából egyszerűen hiányzik az indikátorok felvétele, a tapasztalatok megosztása lokális, legfeljebb egy-egy osztály elemzi az előforduló hibákat. Mindemellett a társadalom egészségügyi és jogi tájékozottsága  sem túl magas, összességében hazánkban jelenleg a betegbiztonsági monitoring gyerekcipőben jár - kezdte előadását a betegek és az ellátók járvány alatti biztonságáról az IME szerdai konferenciáján Máté-Horváth Nóra, intenzív terápiás szakorvos.

A járvány megjelenésével Magyarország a katasztrófa medicina elvei mentén próbálta szervezni az ellátást: hirtelen kellett kapacitást, eszközöket és humán erőforrást bővíteni, ezért került sor átvezénylésekre, átképzésekre is. A központi és lokális járványkezelési lépések közül a kórházakban a lokális intézkedések jelentették a fajsúlyosabb védekezést. Ilyenek voltak a központi protokolloknál gyakran sokkal korszerűbb helyi, intézményi protokollok megjelenése, a helyi szinten betegbiztonságot növelő intézményi oktatások, továbbképzések - fejtegette a betegbiztonság érdekében tett lépéseket Máté-Horváth Nóra.

Az irányítás nem vevő a szakma jelzéseire

Mindeközben a központok felől érkező kommunikáció mindig egyoldalú, és utasítás alapú volt - ami ugyan a katasztrófamedicina elvei szerint érthető -, ám még most, a negyedik hullám elején sincs igazán füle a központi irányításnak a szakma észrevételeire, jelzéseire. Ezért  a szakma bizalma csökken az irányításban - jelentette ki az előadó, hozzátéve, hogy egyfajta szakmai szkepticizmus is kiépül már az ellátókban, ami nem szolgálja a betegbiztonságot és az ellátók biztonságérzetét.

Sajnos szakmai szempontok keverednek gyakran gazdasági, államigazgatási és még gyalázatosabb módon politikai szempontokkal, pedig az egészségügy többet érdemel, minthogy politikai kampánytéma legyen - fogalmazott az előadó.

Ezen múlik a halálozás

Máté-Horváth Nóra szerint a szakmai és államigazgatási vagy politikai szempontok összemosásának állatorvosi lova a lélegeztetőgépekkel és ágyszámokkal fókuszba került intenzív ellátás. A szakmabeliek pontosan tudják, hogy a lélegeztetőgép- és ágyszámok nem tükrözik a valós intenzíves kapacitást, azt ugyanis a szakképzett munkaerő határozza meg. Ismert tényként említette, hogy az intenzíves nővér-beteg arány nagyban befolyásolja a halálozást. 

Ha egy nővérre háromnál több beteg jut, drámaian megugrik a mortalitás, mert a nővér figyelme, szakmaisága nem osztható a végtelenségig.

Ilyen terhelésnél előtérbe kerülnek a kórházi fertőzések, nem észlelések, a nem időben végrehajtott beavatkozások, reagálások. Az osztályos halálozások sokkal érzékenyebbek a nővér-beteg arányra mint az orvos-beteg arányra.

Az átvezényelt orvosokkal kapcsolatban kiemelte: intenzíves gyakorlat nélkül nem lehettek teljes értékű munkaerők. Ha az intenzív terápiás szakma diszponálhatott volna afelett, hogy az átvezényelt személyzet mit tegyen, szükség van-e adott esetben arra a rezidensre, vagy nővérre, vagy inkább máshova vezényeljék, akkor sikeresebb lett volna a hr-elosztás - hangsúlyozta az előadó.

Mi a nyakunkba kaptunk olyan kollégákat is, akik nem értették mit keresnek ott, akikkel kapacitás és figyelem hiányában mi sem tudtunk mit kezdeni, és az a munkaerő aki nálunk ott állt, valahonnan hiányzott. Alapvetően nem volt szerencsés a hr-elosztás sem, s noha nagyon sok észrevételt tettünk, hogy hova kerülhettek volna a kollégák, de ez az egyoldalú kommunikáció miatt inkább süket fülekre talált.

- mondta Máté-Horváth Nóra.

Előadásában kitért a Covid-ellátás miatt megállított elektív ellátásra, ami komoly járulékos veszteséghez vezetett, a járvány alatt,  2020 tavasza óta 15-20 százalékkal kevesebb daganatos beteget diagnosztizáltak. Feltehetően ők kimaradnak  rendszerből.

Kiégés, fásultság, krónikus stressz

Az egészségügyi ellátók biztonságával kapcsolatban Máté-Horváth Nóra azt emelte ki, hogy bár védőfelszerelés már van elég, és a harmadik hullámtól az oltások is elérhetőek, sőt kötelezőek, a krónikus stressz, a kiégettség, fásultság egyre jobban eluralkodik az ellátókon. Ezt részben a fizikai stressz okozza, de a súlyos állapotú betegek kísérése, a halálozások, az átvezénylések, átképzések olyan mentális terhet róttak az ellátókra, ami a biztonságukat jelentősen befolyásolja.

A kapott kompenzációt értékelendőnek nevezte, de egy fontos vitatott pontként említett a 2020-ban megismert egészségügyi szolgálati jogviszony törvényt, ami rengeteg plusz terhet és tisztázatlan kérdést hozott, amivel tovább növelte a stresszt az egészségügyi ellátókon.

Összességében elfogadhatónak ítélte a testi biztonság szintjét a betegellátás során, de pszichésen túlfeszítettek, csökkent motivációjúak és kontrollvesztettek most már az egészségügyi ellátók. Mint fogalmazott: mindannyian nagyon el vagyunk fáradva.

A negyedik hullámban a fő stratégiánk az oltások, amik tényleg működnek, de továbbra is akadozik a kommunikáció a szakma és az Emmi között például az alkalmazási előiratokról. Bizonytalanságok vannak a booster típusa körül és egyszerűen érthetetlen, hogy miért szükségtelen az oltási igazolvány bemutatása és nagyon sajnálatos módon csökkent a társadalom oltási kedve - hangsúlyozta Máté-Horváth Nóra. 

A WHO betegbiztonsági szempontjait figyelembe véve több problémára is rámutatott az előadó: akadozik a páciensek és az ellátók közötti aktív kapcsolat, a tapasztalatok megosztása csak önszerveződő módon zajlik, a hibaelemzés szintén, és továbbra is gyeneg lábakon áll a Covid bizonyítékokon alapuló orvoslása.  Vagyis még van hova fejlődni betegbiztonság terén - tette hozzá a szakorvos.

Szavai szerint

amíg nincsenek tisztázva olyan alapkérdések, hogy miért nem kötelező a maszkviselés, miért nem kérik a védettségit, miért vannak tömegrendezvények védelem nélkül, vagy hogy miként csökkenthető az oltásszkepticizmust, és hogy kell-e és mikor korlátozni az elektív ellátást, addig mind az ellátók, mind a társadalom biztonságérzete nagyon ingatag lábakon áll.

A Covid-pandémia valóban egy olyan szükségállapot, amiben az összhalálozást nemcsak az egészségügyi rendszer kapacitása, hanem az intenzíves kapacitás és főleg a szakszemélyzet száma határozza meg. Magyarországon jelenleg gyenge a betegbiztonsági monitoring és visszajelző rendszer, holott két hullám közötti hónapokban lehetne értékelni és tanulni az eddigi tapasztalatokból - mondta összefoglalásul az előadó.