A jelenlegi helyzet fenntarthatatlan és az orvosok a betegekkel együtt áldozatai az alulfinanszírozott egészségügynek, írja a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöksége a Facebookon is közzétett bejegyzésében. 

Társadalmi és politikai konszenzus kell arról, hogy az egészségügy a nemzet értéke, az állam működésének egyik fontos alapja. A társadalom egészsége nem függhet egy gazdasági paradoxontól. Az orvosok mindennapjainak szerves része lett, hogy szó szerint azzal szembesítik őket, a munkájuk veszteséget termel az intézmények számára. 

Az napi szintű utasítás, hogy a lékek betömködéséhez mennyi beteget kell azonnal elbocsátani, vagy a hónap hányadik napjától kell visszafogni az ellátást.

2024-ben a kórházak és szakrendelők adóssága egyes kalkulációk szerint a 200 milliárd forintot is meghaladta, erről itt írtunk bővebben. Az egyre növekvő adósság oka, hogy az állami egészségügy finanszírozása nem felel meg a valós költségeknek. 

A problémákat a következő példákkal érzékelteti a MOK:

  • egy EKG vizsgálatért mindössze 610 forintot (308 német pont) térít az egészségbiztosítási rendszer, miközben az ehhez szükséges eszközök, azok fenntartása, időszakos karbantartása, az energia- és adminisztrációs költségek összességében jelentősen meghaladják ezt az összeget. 
  • egy szakpszichoterápiás ülés magánrendelésen 20-30 ezer forint között érhető el, miközben az állami szakrendelő ezért 3190 forintot (1611 pontot) kap.
  • egy magzat szívhangjának ultrahangos vizsgálata 1929 forint (974 pont értékű), miközben a magánrendelésen ennek több mint tízszeresét fizetik ki a szülők. 
  • egy fogeltávolítás után járó bevétel 650-800 forint, miközben csak az előkészülethez használt fogyóeszköz, az injekciós tű, fecskendő és érzéstelenítő legalább 900 forintba kerül, és akkor még nem számoltak a fogorvosi berendezés árával és amortizációjával, a fűtéssel, stb. 

Az intézmények vezetőinek nincs jelentős mozgástere, sokszor vissza kell fogniuk az ellátások számát, ami a MOK szerint abszurd, hiszen az egészségügyi intézmények alapvető célja a betegek ellátása – gazdasági szemszögből nézve azonban pont az alapcél teljesítése lehetetleníti el a működésüket. 

Különösen rosszul járnak azok a területek és az érintett páciensek, ahol a finanszírozás a legkedvezőtlenebb, a veszteséglista élén az urológia és a pszichiátria áll.

Az alulfinanszírozottság miatt 

  • az orvosok a magánellátásba és külföldre mennek dolgozni;
  • csökken a motiváció;
  • romlik a betegellátás minősége;
Megoldás a MOK szerint, egy reális finanszírozási modell lenne, ehhez évente sok száz milliárd forinttal kell növelni az egészségügy költségvetését a következő évtizedben.

Valamint a transzparens kommunikáció az érintett felekkel, fontos, hogy ne a gyógyító személyzetet tegyék meg bűnbaknak a rendszer hibáiért.