A humánerőforrás-hiány miatt legalább 2-3 éves, tartós krízishelyzetre lehet készülni  a magánegészségügyben, és nagyon nagy a veszélye, hogy a magánszektor színvonala az állami felé hullik a betegekkel való foglalkozást, betegútszervezést illetően. Hatalmas a verseny az orvosokért, az építőiparhoz hasonló a helyzet, ahol már nem egy jó burkolót, hanem csak simán egy burkolót keresnek, a magánegészségügyben sem egy jó endokrinológust, hanem már csak egy endokrinológust keresnek, hogy egyáltalán megnyithassák a rendelést, ami biztosan tele lesz - fogalmazott a META magánegészségügyet körüljáró rendezvényén Váradi Péter, az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének alelnöke.

Meredeken esik a kiemelt szolgáltatás nyújtásának készsége

Véleménye szerint erről beszélni kell, mert komoly az esélye, hogy a magánegészségügy nem fogja tudni betartani azokat ígéreteket, amelyeket tesz. Ugyan rendelőt építeni, azt felszerelni mindenki tud, de tapasztalata szerint a valóban kiemelt ellátás nyújtásának készsége meredeken esik. Márpedig ha valaki kifizet 25-30 ezer forintot egy vizitért, nem veszi jó néven, ha 5 percnél kevesebbet foglalkoznak vele, ami bár nem általános, de nem is ritkaság - tette hozzá a szakértő.

Kapcsolódó

A nagyon komoly humánerőforrás-krízis közepette pedig sem az egészségpénztárak, sem a biztosítók szakmai felkészültsége nem elégséges a  megfelelő betegutak szakmai szempontok szerinti szervezéséhez - hangsúlyozta Váradi.  Szerinte ebben nagyon sokat kell fejlődni, de a megoldás felé vezető lépésekhez nem lesznek ideálisak a körülmények a következő 1-2 évben - tette hozzá.

Noha nagy szükség lenne rá, valóban hiányzik a magánszektorban a megfelelő betegútmenedzsment - erősítette meg Oláh Attila, a Groupama Biztosító, Egészségbiztosítási üzletágvezetője is, ugyanakkor hozzátette, vannak azért  apró jelek, jó példák, egyes biztosítók tettek már lépéseket ebbe az irányba.

Már a magánegészségügy színvonala is kiszámíthatatlan

Rékassy Balázs, egészségügyi szakértő azt emelte ki, hogy a közvetlen lakossági egészségügyi kiadások növekedése nem jár a minőség növekedésével, ebben a szabályozásnak kellene szerinte beavatkozni.  Ahogy az állami szolgáltatók színvonala kiszámíthatatlan és bizonytalan, úgy a magánszolgáltatók növekvő számával is változó, vagy csökkenő lesz a színvonal, a végén pedig a beteg és a társadalom jár rosszul, mert sehol senki nem fogja garantálni a minőséget. Rékassy  szerint állami beavatkozásra, a szolgáltatók számának szabályozására, a minőségre való nagyobb figyelemre lenne szükség.

Elhangzott továbbá: nagyon fontos tisztázni, hogy a magánegészségügy szerepét, mert ettől függ a továbbiakban az egészségpénztárak vagy magán egészségbiztosítók funkciója. Ha továbbra is a helyettesítő irányba megy a rendszer - ami Európa-szerte példátlan - , az mind a magán, mind az állami betegeket negatívan fogja érinteni, mert nincs annyi orvos és nővér, amennyivel ezt a mennyiségű igényt ki lehetne elégíteni. Ezért az állami egészségügyet is meg kell erősíteni minőségbiztosítással.

Egészségügyi költés

A 3000 milliárdos éves egészségügyi kiadásból 950 milliárd forint (32,5 százalék) a magánkiadás, amiből mindössze 102 milliárd forint költődik el intézményen (egészségpénztár, magánbiztosító) keresztül.

A háztartások közvetlen egészségügyi kiadásai a GDP 1,8 százalékára rúgnak, szemben a régió 1,2 százalékos, és az EU 1, 7 százalékos átlagával. Mindezek következtében a háztartások 11,6 százaléka szembesül katasztrofális egészségügyi kiadással, ami több mint a duplája az uniós 5,7 százaléknak és a V3-ak 5,2 százalékának és a harmadik legmagasabb a vizsgált országok között.