Egy érdekképviseleti felmérés szerint az állami egészségügyben dolgozó ápolók közel negyven százaléka felmondást tervez: kilenc százalékuk a magánszektorban helyezkedne el, nem egész öt százalékuk külföldön vállalna munkát, negyedük pedig teljesen elhagyná az egészségügyet - idézi az adatokat a G7 az ápolóhiányt firtató cikkében.
Ahhoz, hogy kiderüljön, ezt hányan teszik meg, még várni kell egy-két hónapot: vélhetően nem mindenki időzítette a felmondását az első munkanapjára, és a felmondási idő miatt sem fognak kiderülni azonnal az adatok.
A kormány azt kommunikálja, hogy 4-6 éves munkaviszonnyal egy ápoló OKJ-s végzettséggel ma már bruttó 517 ezret keres, egy húsz éve dolgozó diplomás ápoló pedig közel 700 ezret. Szakmai szervezetek szerint azonban ez csak brutális, hosszú távon nem tartható túlóramennyiséggel lehetséges, egyébként pedig egy pályakezdő illetménye az emelések után is csak nettó 200 ezer forint, nem sokkal van a garantált bérminimum fölött. A fizetés nem is nő olyan dinamikusan az évek után, mint például az orvosoknál: 40 év munkaviszony után is csak nagyságrendileg 100 ezer forinttal lehet többet keresni a pályakezdőknél.
Míg korábban az orvosok átlagosan nagyjából kétszer annyit kerestek papíron, mint az ápolók, ez az aránykülönbség mostanra három-négyszeresére nőtt. Ez különösen frusztráló a magasabban képzett szakápolóknak, akikre a gyakorlatban az egyszerűbb orvosi feladatok egy része is sok helyen rá van testálva; ők azok, akik nem ritkán úgy érzik, többet dolgoznak, mint a magánellátásban másodállást vállaló, állami munkahelyüket gyakran már délután kettőre elhagyó orvosok.