Jelentős különbség figyelhető meg a hálapénz átlagos összegét tekintve térségenként. Míg Közép-Magyarországon (ide tartozik Budapest is) átlagosan 141 ezer forintot tesznek a borítékba, a Nyugat-dunántúli régióban 76 ezer forint a hálapénz átlagos összege. A felmérésben szereplő kórházak közül Budapesten a Péterfy Sándor utcai kórházban volt az átlagos boríték a legvastagabb, amit 156 ezer forinttal béleltek ki, a Szent Margitban 153 ezer, a Bajcsyban 145 ezer, a SOTE II. Nőgyógyászati Klinikán 142 ezer forint az átlagos összeg. A Honvédban 104 ezer, a Jahn Ferenc Dél-pesti Centrumkórházban az átlagos boríték 91 ezer forintot tartalmazott. (A teljes lista itt olvasható.)

A hálapénzes és a hálapénz nélkül zajló szülések esetében jelentős különbségek vannak: a szülésznők által vezetett szüléseknél 56 százalékban került sor hálapénz fizetésre, míg az orvos által vagy közösen vezetett szülések esetében 70 százalék körüli az arány. Érdekesség, hogy néhány kórház kivételével a legtöbb szülészeti osztályon nem lehetséges, hogy egy szülésznő önállóan vezessen egy szülést, így erre a beküldött esetek csupán 5 százalékában került sor.

Kapcsolódó

A szülészeti hálapénz szorosan összefügg az EU-ban máshol alig ismert fogadott orvosi rendszerrel. Ennek esetén a hálapénzt fizetők aránya 90 százalék. A fogadott orvosi rendszer az ellátás minőségében rejlő jelentős különbségeket hivatott tompítani a fizetőképes szülők számára, ugyanakkor nem garancia a jobb ellátásra.

Fogadott orvossal mások a mutatók

Azoknál, akik fogadott orvossal szültek, 43 százalék volt a császármetszéses szülések aránya, míg az ügyeletes orvosnál történt szüléseknél ez a szám 29 százalék. Természetesen hiba volna minden császármetszést vagy szülésindítást erre visszavezetni, de fontos tudni, hogy a WHO 10-15 százalék közé teszi az elfogadható császárarányt, a magyar adatok ennél jóval magasabbak és növekvő tendenciát mutatnak.
A szülések negyedénél számoltak be a válaszadók arról, hogy a szülést meg kellett mesterségesen indítani. Fogadott orvos esetében 31 százalék a megindított szülések aránya, ügyeletes orvosnál 20 százalék. Hogy a két mutató esetében megfigyelhető különbség nem csupán a véletlen műve, összefügghet azzal a feltételezéssel, hogy a fogadott orvosok a saját naptárukhoz igazítják a szülések levezetését.

Ma még kérdés, hogy a bejelentett orvosi béremelés, illetve a kettős praxisra vonatkozó tilalom (vagy annak hiánya) és a hálapénz szigorúbb büntetése milyen hatással lesz ezekre a mutatókra és az ellátás minőségére.

A felmérésből is kiderül, hogy a hálapénzrendszer nem kizárólag az egészségügyben dolgozók alacsony bérei miatt működik, noha az minden bizonnyal jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sokáig elfogadott gyakorlat maradt. A rendszer legalább ilyen fontos fenntartója az egészségügyi intézményekbe vetett bizalom hiánya, amelyet pénzzel tömött borítékokkal remélünk megvásárolni például a legjobbnak hitt orvos formájában.

Társadalmi bizalom nélkül nem megy

A K-Monitor szerint félő, hogy az új szabályok sem fognak érdemi változást hozni, ha nem áll helyre a társadalom bizalma az egészségügyi ellátás minősége iránt. A bizalom pedig nehezen fog létrejönni, ha egységes protokollok és felkészültség híján fennmaradnak az intézmények közötti jelentős minőségbeli különbségek, és a nők nem lehetnek benne biztosak, hogy az ország bármely pontján ugyanolyan jó minőségű ellátást kapnak; nem lesz a szülészetben világosan szétválasztva állami és magánszolgáltatás; nem alakul ki érdemi kommunikáció és egyenrangú felek közötti párbeszéd orvos és ellátott között; nem lesznek könnyen elérhető adatok, információ és tájékoztatás a szülés menetéről, minőségéről; nem jön létre a tényleg hálából adott hálapénzt helyettesítő visszajelzési rendszer; és nincs aki ellenőrizze, hogy a magasabb fizetések ellenére is elteszik-e a borítékot.

Kulcs a transzparencia és a tájékoztatás

A kutatást bemutató beszélgetésen a szülészeti ellátás különböző szereplői egyaránt a transzparencia és a közérthető tájékoztatás fontosságát hangsúlyozták a rendszer átalakításában.

Szilágyi Enikő, a Magyar Szülésznők Egyesületének elnöke rámutatott, a hálapénzrendszer jelenleg nem csak megalázó és problémás, de mégis létező keresetkiegészítést jelent, de a szabadidőben végzett, többletszaktudást igénylő többletmunka elismerését, azzal kapcsolatos visszacsatolást is úgy anyagi, mint emberi szempontok mentén. Hofgárt-Ékes Noémi (Emma Egyesület) arról beszélt, a jelenlegi szabályozási bizonytalanság csak tovább erősíti a rendszer kockázatait, amelyre éppen az orvosfogadás az egyik megküzdési stratégia. A szülési jogokért küzdő egyesület munkatársa hangsúlyozta, bár egy tiszta rendszer létrehozása minden szereplő érdeke, ez nem történhet olyan formában, amely akár csak időszakosan is, de megfosztja az anyákat attól a kontrolltól, amit a jelenlegi körülmények között biztosítani tudnak maguknak.

Lénárd Rita, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnöke egy olyan, átmeneti kamarai javaslatról beszélt, amely az átláthatatlan, szövevényes, kusza rendszert áttekinthetővé és szerződéseken alapulóvá alakítaná. Ez társadalmi vitákban megszülető, egységes protokollok mentén egyenletes színvonalú állami ellátást hozna létre. A MOK ugyanis csak átmenetileg tudná elfogadni, hogy a szülészet kivételt képezzen az új szolgálati jogviszony-szabályozás alól.

Mit javasol a MOK?

A MOK háromoldalú (anya, orvos, ellátóhely) szerződésben rögzítené a munkaidőn túli személyes közreműködéssel, rendelkezésre állással kapcsolatos többletszolgáltatásokat. Ez a formalizált megoldás megoldaná, hogy a nők a rendszer tényleges reformjáig továbbra is választhassanak maguknak orvost, de ez átláthatóan és számonkérhetően történjen. A beszélgetés során az is elhangzott, hogy a bizonyított negatív hatások mellett a garanciák nélküli informális megbízás és a minőségbiztosítás hiánya miatt a hálapénz nem jelent bizonyosságot az elvárt minőségű ellátásra nézve, tehát téves azt gondolni, hogy a hálapénzes fogadott orvosi rendszer a nők szülési igényeire valódi megoldást jelent.