A múlt héten nyilvánosságra került egészségügyi reform három dolgon tud megbukni, az egyik a kommunikáció, a másik az előkészítés hiánya, a harmadik pedig a szakmai hozzáértés mellőzése a végrehajtás során - írja blogjában Kunetz Zsombor, orvos, egészségügyi elemző, aki úgy látja, hogy a kormány úgy akar egészségügyi reformot végrehajtani, hogy az pénzbe ne kerüljön.

Hangsúlyos az anyagban, hogy kórházat nem zárnak be, pedig Kunetz Zsombor szerint ez elkerülhetetlen lesz, mivel már az egészségügyi kormányzat is felismerte, hogy fenntarthatatlan ennyi kórház, sem a minőséget, sem a betegbiztonságot, sem a megfelelően gyakorlott munkaerőt nem lehet így biztosítani.

Kapcsolódó

A 19 megyére és Budapestre osztott országban 25-30 olyan a jelenlegieknél valamivel nagyobb intézményre lenne szükség, amely egy adott telephelyen képes folyamatosan, azonos minőségen ellátni komolyabb fekvőbetegellásra szoruló betegeket, nem úgy mint a például a Szolnoki Hetényi Gyula Kórházban, ahol a hónap felében nem lehet szülni, vagy a stroke ellátás nem elérhető sokszor ügyeleti időben. A kórház átalakítás vagy bezárás egy nagyon fontos eleme az egészségügyi ellátórendszer rendbetételének, hiszen ezzel válik valóssá a humánerőforrás, valamint a tudás koncentrációja, ami a betegbiztonságot növelné.

De ez csak akkor képzelhető el, ha az a 25-30 intézmény, amelyekbe a kisebbekből átterelik a betegeket brutális fejlesztetésen esik át és 21. századi színvonalra fejlesztik

- írja a szakember.

Helyes gondolat a szabad orvosválasztás megszüntetése Kunetz szerint, azonban ehhez is előbb a rendszernek kell nyújtania valamit, amitől ez társadalmilag elfogadhatóvá válik. Így először el kell kezdeni az egészségügyben elvesztett lakossági bizalom felépítését, itt is előbb építeni kell és utána visszavágni.

A reformcsomag a kórházak szervezését megyei szinten képzeli el, azaz a megye lesz az az egység, ahol az államosított szakrendelők mellett a kisebb egynapos egységeket, járási egészségközpontokat alakítanak ki, ide integrálva az alapellátást, a népegészségügyi prevenciót és a központi ügyeleteket. Ez azonban így rendkívül szétaprózottá teszi az egészségügyi szervezést. Téves és elaprózott, fenntarthatatlan egészségügyi rendszert fog eredményezni a megyei szintű, ráadásul a megyei kórházakhoz kötött ellátásszervezés. A szakrendelőket pedig békén kell hagyni, Kunetz Zsombor szerint az államosításuk hibás döntés lenne.

HR-gondok

Azonnal meg kell állítani a humánerőforrás elvándorlását az állami egészségügyből. A javaslat csomagban az államtitkárság egy meglehetősen gyenge béremelést javasol a szakdolgozók számára.

Jövőre erre 130 milliárd forint jutna, ez a munkáltatói járulékokkal bruttó havi 120 ezer forintos fizetésemelést jelentene a szakdolgozók számára, ami viccnek is rossz, hiszen a nettó 70-80 ezer forint a jelenlegi infláció mellett gyorsan elolvad.

Erre a célra minimum ennek a duplájára lenne szükség. A szociális ágazatban dolgozók béremeléséről pedig egy szó sincs a tervezetben. Kunetz Zsombor szerint az egészségügyi államtitkárság úgy szabadulna ettől a szektortól, mint a forró krumplitól.

Az orvosbéreket a nem megfelelő teljesítmény esetén nem csökkenteni kellene 20 százalékkal, hanem be kell vezetni a teljesítménymérést és a minőségbiztosítást. Ilyen például a látogatók korlátozása, vagy az ápolási segítő hozzátartozói rendszer.

Mégis mire gondolhatott az államtitkár az ápolás segítővel - teszi fel a kérdést Kunetz Zsombor.

  • Mosdassa meg a beteget a segítő, mert egyébként erre már a rendszer nem képes?
  • Etesse meg a segítő a beteget, mert erre a rendszer már nem képes?
  • Itassa meg a segítő a beteget, mert erre a rendszer már nem képes?
  • És mi van akkor, ha a beteg mosdatás közben leesik az ágyról, vagy a nyelésképtelen beteget megetetik cérnametéltes húslevessel? Kinek lesz ez a felelőssége, a hozzátartozóé?
  • És, akinek nincsen ápolást segítő hozzátartozója, az nem eszik, nem iszik, nem mosakszik?