Ezekben a hetekben kezdenek útnak indulni − elsősorban külföldre − a szezonális munkavállalók, főként a vendéglátásban, valamint a mezőgazdaságban. A nyugati határszélről becslések szerint naponta 20-21 ezren járnak át Ausztriába, csaknem 4 ezerrel többen, mint tavaly ilyenkor, de egyre többen találnak tavasszal alkalmi munkát Szlovéniában és Németországban is. Megélénkült a belső migráció is: az osztrák határ közelében lévő Jánossomorjára a helyi önkormányzat adatai szerint március végén−április elején mintegy 300 vendégmunkás érkezik, Kelet-Magyarország mellett Romániából is (többségük a szüret végéig marad). Az ingázók számának növekedését jelzi, hogy Mosonmagyaróváron megteltek a munkásszállók, de a térség más településein sem okoz gondot a szobák és az ágyak kiadása, sok helyütt telt ház van esténként a presszókban és a kocsmákban.
A munkaerő-közvetítők és a különböző szakmai szervezetek szerint a hazai munkanélküliség és az alacsony bérek mind többeket ösztönöznek arra, hogy folyamatosan külföldön dolgozzanak. Egyre többen telepednek le családostul külföldön, például Burgenlandban, ahol a hazainál kedvezőbb feltételekkel lehet lakást építeni. (Arra is van már példa, hogy Magyarországon dolgozók a határ túloldalán építkeznek.) A télen a síterepeknél dolgozó vendéglátó-ipari szakemberek közül a szokásosnál kevesebben térnek haza nyáron a balatoni és nyugat-dunántúli szállodákba, mert a csökkenő forgalom miatt nincs rájuk szükség. A bel- és külföldön sok szállodalánccal kapcsolatban álló német Euro Travel Paketreiseveranstatter GmbH magyarországi képviselője, Kovács László szerint miközben tavaly ősszel csaknem húsz százalékkal többen akartak külföldön munkát vállalni, tavasszal elvétve jönnek vissza. Ebben az is közrejátszik − tette hozzá Kovács −, hogy a visszatérőt gyakran rosszabb feltételekkel fogadnák, mint ahogyan elment.
A szakemberek távozása nagy gondokat okoz a nyugat-dunántúli üzemeknek, különösen a "vasas" szakmákban gyorsult fel az elvándorlás − számolt be Takács László, a Zala megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Nem csoda: idehaza a térségben átlag két euró a nettó órabére például egy hegesztőnek, a határ túloldalán viszont nyolc euró. A Magyarországon tapasztalatot szerzett, 25−35 év közötti korosztályból egyik ember viszi a másikat, azok a legkapósabbak, akik egy kint is ismert cég magyar leányvállalatánál dolgoztak. A többség általában ingázással és néhány csalódással kezdi, ám a jó szakemberek megtalálják a helyüket, és ha a család is menni tud, egyre ritkábban jönnek haza. Így sok cégnél alig van hozadéka a jelentős anyagi áldozatokkal újraindított szakképzésnek − hangsúlyozta Takács.