Az akkori ellenzék által 2010 előtt megígért egymillió munkahely nem jött létre az évtized végéig, a visegrádi országokkal összehasonlítva mégis javultak az alapvető munkaerőpiaci adatok - írja a G7 az elmúlt 12 életszínvonal-változásait elemző cikkében. A 20-64 éves korcsoport foglalkoztatottságában 2019-ben Magyarország megelőzte Horvátországot, Romániát, Lengyelországot, Szlovákiát és Bulgáriát, de elmaradt Csehországtól, Szlovéniától és a három balti országtól.

A foglalkoztatási ráta növekedéséhez hozzájárult a népesség csökkenése és a népesség összetételének változása. Összességében 2007 és 2019, tehát a két válság előtti utolsó „békeévek” között a foglalkoztatás 579 ezer fővel, a közmunkások és a külföldön dolgozók nélkül számítva 407 ezer fővel nőtt.

Ebben az időszakban kiléptek a munkapiacról a nagyobb, és kevésbé iskolázott generációk, és beléptek kisebb, de jóval iskolázottabb fiatalok. A legnagyobb hatása a diplomások, illetve kisebb mértékben a gimnáziumi érettségivel rendelkezők számbeli növekedésének volt, emellett pedig jelentősen növelte a foglalkoztatást, hogy az 55 éven felüliek korcsoportjában jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik dolgoztak. Eközben jelentős mennyiségben öregedtek ki a foglalkoztatottak közül a középfokú szakképzést végzettek, és a legfeljebb általános iskolát végzettek. A növekedéshez hozzájárult a nyugdíjkorhatár emelése, valamint a rokkantnyugdíjba vonulás megnehezítése.

A multiknak mindegy

Magyarországon 2005-ben még magasabbak voltak a nettó ekvivalens mediánjövedelmek (vásárlóegységen), mint Szlovákiában és Lengyelországban, ám 2009-ben már Szlovákiában és Lengyelországban is magasabbak voltak ezek a jövedelmek, és ez 2020-ig sem változott. A szerényebb magyarországi bérnövekedés részben éppen a foglalkoztatottsági adatok kedvezőbb alakulásából származik: a 2010-es években a több visegrádi országgal és Romániával összehasonlítva Magyarországon nőtt a leglassabban az egy foglalkoztatottra jutó GDP.

A 2010-es évek magyarországi bérnövekedése azonban az ultralaza monetáris politika következtében gyenge forintárfolyam miatt nem járt együtt a munkaerőköltségek arányos növekedésével: úgy zárkóztak fel a magyar bérek, hogy a multiknak alig kerül többe a magyar dolgozó.

Az elmúlt években a magyar társadalom felső harmada tudott feljebb lépni az európai jövedelmi rangsorokon, a leggazdagabb magyarok többnyire az olasz és spanyol középső rétegeket előzték meg. Ehhez  hozzájárultak az olyan intézkedések, mint az egykulcsos adó kombinálása a magas áfával, a jobban keresők számára kedvezőbb családpolitika és a nyugdíjak bérekhez viszonyított értékvesztése.

A társadalmi hierarchia másik végén a szegénységi mutatók, és ezen belül is a súlyos nélkülözők aránya csökkent. Amíg 2004-ben még a magyarok több mint ötöde számított ilyen értelemben szegénynek, 2020-ban már csak 8 százalék körül alakult ez az arány, igaz ez magasabb a többi visegrádi országban mért szintnél.