A törvény három típusú elektronikus aláírást különböztet meg. Az egyszerű elektronikus aláírás, amit egy elektronikus szöveg alatt helyeznek el, csak általános bizonyító érvénnyel bír és a bíróság adott esetben mérlegelheti, hogy elfogadja-e. A fokozott biztonságú elektronikus aláírás alkalmas az aláíró azonosítására, mivel csak hozzá köthető. A harmadik szintet a minősített elektronikus aláírás jelenti, ilyennek nevezhető, amit például a Hírközlési Főfelügyelet által nyilvántartásba vett hitelesítési szolgáltató minősít. A hitelesítési szolgáltatóra azért van szükség, mert a fogadó számára bizonyos esetekben elengedhetetlen, hogy az aláíró személyazonosságát egy megbízható harmadik fél is igazolja. Az elektronikus aláírás hitelesítését a kormányok a Nyilvános Kulcsú Infrastruktúra (Public Key Infrastructure - PKI) használatával és a hitelesítő központok rendszerének kiépítésével teszik lehetővé. A PKI-rendszerek alapjául a böngészők, vagy a szerverek által generált aszimmetrikus kulcspárok szolgálnak: ezek egyike az úgynevezett magánkulcs, a másik pedig a nyilvános kulcs. A törvény a kihirdetést követő harmadik hónap első napján lép hatályba.