Magyarországon összességében csökkent ugyan a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség száma 2016-ban az egy évvel korábbihoz képest, de ez a nyugdíjasokra nem volt igaz - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból.

2016-ban 76 ezer fős visszaesés mellett összesen 2 millió 465 ezer embert (a lakosság 25,6 százaléka) érintett a szegénység legalább egy dimenziója.

Kapcsolódó

A 18 év alatti gyerekek - 2 százalékpontos csökkenés mellett - 31,6 százalékát, a 18 és 24 év közötti fiataloknak pedig - 3,3 százalékpontos csökkenés mellett - 29,9 százalékát érintette a szegénység.

Az életkor előrehaladtával kisebb a szegénység kockázata. A középkorosztály kicsit kevesebb mint egynegyedét érintette, amely adat megegyezik az egy évvel korábbival.

A 65 év felettieknek mindössze 16,8 százalékát érinti a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázata, amely a legalacsonyabb arány az összes korcsoport között. Szomorú ugyanakkor, hogy míg a többi csoport esetében az arány csökkent vagy nem változott, a nyugdíjasoknál 1,7 százalékponttal emelkedett. A KSH a növekedést részben azzal magyarázza, hogy 2016-ban a nyugdíjak kisebb mértékben emelkedtek, mint az átlagos jövedelmi színvonal, így nőtt azon nyugdíjasok aránya, akik jövedelme a növekvő szegénységi küszöb alá került.

A három dimenzió

A válság óta a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma 2012-ben volt a legmagasabb: 3 millió 398 ezer főről 2016-ra 2 millió 465 ezerre mérséklődött a szám.

Az összetett mutató értékének mérséklődésében a legnagyobb szerepet a súlyos anyagi deprivációban érintettek számának jelentős visszaesése játszotta. 2012 óta a súlyosan nélkülözők száma 1 millió 300 ezer fővel csökkent.

A jövedelmi szegények aránya az évek óta tartó stagnálást követően 2016-ban 1,1 százalékponttal (105 ezer fővel) kisebb lett a megelőző évhez képest.

A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya a teljes népességhez viszonyítva 1,2 százalékpontos éves csökkenés mellett 468 ezer fő volt, a 2012-ben érintett 1 millió főnek a fele.

Gyerekkel nehezebb

A gyermekes háztartások továbbra is nagyobb arányban érintettek a szegénység vagy kirekesztődés kockázatában, mint a gyermektelenek, de a két csoport közötti különbség évről évre csökken.

Míg 2012-ben a gyermekes és a gyermektelen háztartások e szegénységi mutatója közötti különbség 8,6 százalékpont volt, addig 2016-ra ez 5 százalékpontra csökkent.

A szegénység vagy kirekesztődés a legnagyobb mértékben továbbra is az egyszülős háztartásokat érintette. Annak ellenére, hogy körükben az érintett háztartások aránya 2016-ban jelentősen, 9,5 százalékponttal visszaesett, még mindig minden második egyszülős háztartás ki volt téve a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának.

Szétszakad az ország

A lakóhely általános fejlettsége és társadalmi összetétele sok tekintetben meghatározza a háztartások életminőségének alakulását. (Kapcsolódó cikk: Soros György alapítványa százezer dollárral segíti a vidéki szegénység felszámolását.)

2016-ban Budapesten a népesség 19,6, a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban 21 százaléka volt kitéve a kockázatnak, ugyanez az arány az egyéb városokban pedig 25, a községekben 32,3 százalék volt.

A községekben a kevesebb munkalehetőség növeli a háztartások szegénységi kockázatát, az inaktív lakosság részaránya több mint másfélszerese a városokban élő inaktív népesség arányának (9,9 százalék és 6 százalék).

A regionális különbségek tekintetében a legkedvezőbb helyzetben a Közép-Dunántúl régióban élő háztartások voltak, ahol a lakosság 18,4 százalékát érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata, a legrosszabb helyzetben pedig Észak-Magyarország volt 36,1 százalékkal.