A triplájára drágult a földgáz 2001 és 2010 között, ennek következtében a háztartási energia ára az általános fogyasztóiár-indexet jelentősen meghaladó mértékben, 236 százalékkal emelkedett, a reál-árnövekedés mértéke pedig 148 százalék volt - derül ki a KSH magyarországi lakáshelyzetet elemző jelentéséből. Ezzel párhuzamosan egy átlagos lakás havi fenntartási költsége 18 300 forintról 42 600 forintra emelkedett. A háztartási jövedelmek emelkedése 2006-ig még többé-kevésbé ellensúlyozta a költségek növekedését, a 2007-ben bekövetkező 32, majd 2008-ban a további 20 százalékos gázáremelkedés következtében azonban már növekedni kezdett, és 2010-re meghaladta a 24 százalékot a háztartások jövedelmének rezsiköltségre fordított hányada, a 2001-es, 20 százalék alatti értékkel szemben.

Az eltérő lakásméretek ellenére a különböző épületekben alig különbözik az egy lakásra jutó havi kiadás: a családi házakban 42, a nem lakótelepi társasházi épületekben 46, a lakótelepeken pedig 43 ezer forint. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fajlagos fenntartási költség viszont már nagy eltéréseket mutat, a családi házakban 480, a társasházi lakásokban 850, a lakótelepeken 800 forint/négyzetméter havonta.

Kapcsolódó

Megcsúsznak a csekkekkel

Abszolút értékben a magyar energiatarifák nem tartoznak az EU élmezőnyébe, ám vásárlóerő-paritáson mind a villamos energia, mind a földgáz hazai lakossági ára a top háromban található az Eurostat adatai szerint. Amennyiben pedig azt is figyelembe vesszük, hogy csak Magyarország szerepel a dobogón mindkét összevetésben, akkor megállapítható, hogy a 2011-es év végi állapot szerint az Európai Unió 27 tagországa közül relatíve Magyarországon volt a legdrágább a háztartási energia.

Nem csak az átlagos jövedelemből a rezsire fordított összeg súlya emelkedett az elmúlt bő egy évben, hanem azon háztartások aránya is, amelyek büdzséjéből bőven átlagon felül visz el a lakásfenntartás. 2001-ben még a háztartások 10, 2010-ben pedig már 19 százaléka költötte jövedelmének több mint egyharmadát lakásfenntartásra. Az egyharmados szintet közlítik az egyedülállók, illetve az egyszülős családok. Utóbbiak lakásköltségeit az is emeli, hogy ők nagyobb arányban élnek lakótelepeken, ahol a fogyasztás korlátozása (például a fűtés szabályozása) nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg. 2001 óta egyébként éppen az egyedülálló szülők kiadásai emelkedtek a leggyorsabban, ugyanis kiadásaik aránya 2001-ben még az átlagos szint közelében volt, valamivel 20 százalék felett.

Az egyszülős családok átlagnál nehezebb helyzetét az is jelzi, hogy a közműszámlákkal viszonylag gyakran csúsznak meg: 2010-ben egyszer vagy töbször fizetett késve 33 százalékuk. Másutt sem ismeretlen az effajta kényszerű trükközés a csekkekkel: a teljes hazai átlag 19 százalékot közelíti, vagyis minden ötödik háztartás mulasztott legalább egy határidőt tavalyelőtt.

A közműszámlák többszöri késedelmes fizetése egyértelműen az alacsony jövedelmekhez köthető: a többszörösen hátralékosok aránya az egy főre jutó jövedelem legalsó decilisében 43, a másodikban 29 százalékos. Az idősek a közszolgáltatók álomügyfelei: a 65 feletti egyedülállók 93, a házaspárok 95 százaléka egyszer sem késett a befizetéssel.

Súlyos hitelterhek

Azok a háztartások, amelyek hitellel terhelt lakásban élnek, rezsivel együtt könnyen elkölthetik otthonuk fenntartására a havi jövedelmük felét. Tavalyelőtt a lakáshitelesek havi összes háztartási jövedelmüknek átlagosan 19 százalékát fordították törlesztésre. Az átlagos havi törlesztőrészlet 38, a devizahiteleké közel 40 ezer forint volt. (A hiteltörlesztők táborát azóta a végtörlesztés csökkentette, a továbbra is kölcsönben ülők terheit ugyanakkor a forint gyengülése és a forintkamatok emelkedése növelte.) A 2010-es adatok szerint az érintettek 12 százalékában, több mint 80 ezer háztartásban a törlesztőrészlet az összes jövedelem több, mint 30 százalékát leköti, míg közel egynegyedük (157 ezer háztartás) teljes jövedelme 20-30 százalékát fordítja erre.

A helyzet természetesen az eleve alacsony jövedelmű háztartásokban a legsúlyosabb: minden esetben a két alsó jövedelmi ötödben találhatók azok, akiknek törlesztése az összjövedelem 30 százaléka fölött van. Az átlagosnál gyakrabban hitelt felvevő családok közül az egyszülős háztartásoknak jelentik a legsúlyosabb terhet a törlesztőrészletek, ők átlagosan jövedelmük 26 százalékát fordítják erre a kiadásra. Bár az egyedülállók ritkábban vettek fel hitelt, azok a 65 év alatti egyedülállók, akik mégis vállalkoztak rá, jövedelmük több mint egyharmadát költik törlesztésre. A legnagyobb létszámú hitelfelvevő csoportban, a gyermekes házaspárok között a 10-20 százalék közötti ráfordítási hányad a legjellemzőbb, az átlagos érték 17 százalék volt tavalyelőtt.

A megkérdezés idejéig az érintettek közül csaknem minden ötödik háztartásban előfordult, hogy pénzhiány miatt késtek a lakástörlesztés befizetésével. Ebből a szempontból is a gyermekes családok vannak a legnagyobb veszélynek kitéve: az egyszülős családok közel negyede került ilyen helyzetbe 2010-ben, de a házaspáros, gyermeket nevelő családokban is egyötöd közelében van a hátralékosok aránya. A felmérés további eredményei szerint minden második lakáshiteles háztartásnak vannak más hitelei is, melyek további megterhelést jelentenek. Ezeket a fizetési kötelezettségeket mintegy 200 ezer háztartás nagyon megterhelőnek és további 150 ezer időnként megterhelőnek érzi.

A helyzet azóta valószínűleg tovább romlott, hiszen a PSZÁF adatai szerint a lakossági jelzáloghitelek esetében a nem teljesítők (azaz a 90 napon túli késedelembe esett hitelek) aránya a 2011 első negyedévi 8,4 százalékról 2012 második negyedére 16,2 százalékra emelkedett, ezen belül a deviza jelzáloghiteleknél 9,9 százalékról 20,3 százalékra ugrott.