A legrosszabb forgatókönyv szerint az évszázad végére Közép-Európában megduplázódhat az aszályos területek nagysága, és elérheti a 40 millió hektárt. A lipcsei kutatók modelljei világosan mutatják, hogy az aszály milyen szorosan összefügg a szén-dioxid-kibocsátással, és hogy utóbbi jelentős csökkentésével "egészen elhanyagolhatóvá csökkenthető" az extrém aszályok gyakorisága. Ez összességében jó hír, mert már a szén-dioxid kibocsátás mérsékelt csökkentése is akár 40 százalékkal is visszavághatja az aszályveszélyt.
Arra Magyarországon az idei április időjárás is jó példa, hogy egyre rosszabb a helyzet az aszályszempont szerint: az Országos Meteorológiai Szolgálat mérőhálózatának adatai szerint 2020. április 1 és 29. között országosan 8,8 mm csapadék esett, mely az áprilisra jellemző 44 mm átlagértéknek mindössze 20 százaléka. De Európában a mérések kezdete óta legsúlyosabb és legpusztítóbb aszályait szenvedte el 2018-ban és 2019-ben. Ezen olyan súlyosak voltak, hogy a közelükbe is csak az 1949-es és az 1950-es év ért, de azok is csak harmad akkora területen pusztítottak, mint a tavalyi és a tavalyelőtti szárazság.
A klímakutatók évtizedek óta mondják, hogy Közép- és Dél-Európában egyre nagyobb problémát jelent majd az aszály, tehát a szárazság épp az EU mezőgazdaságilag legaktívabb vidékeit sújtja. A magyar kormány is tisztában van a problémával: a 2020-ban publikált klímastratégia és kísérő kutatásai szerint is az aszályhajlam egyre nagyobb lesz ebben az évszázadban Magyarországon. A méréseink szerint ez egyébként 1901 és 2018 között is jelentősen nőtt. A kormány elemzése szerint az évszázad végére a Kisalföldet és az Alföldet érinti majd erősen asz aszály - összegez a portál.