A szegénység és az életszínvonal meghatározására több mutató áll rendelkezésre. Az egyik az úgynevezett anyagi depriváció mérőszáma, amely a társadalom javakhoz való hozzáférését határozza meg. Súlyosan depriváltnak tekinthető az a háztartás, amelyre az alábbi kilenc tényezőből legalább négy jellemző:

  • Nem tud kiegyenlíteni váratlanul felmerülő költségeket.
  • Nem tud elmenni évente legalább egy egyhetes üdülésre.
  • Nem tud legalább kétnaponta húst fogyasztani.
  • Anyagi okokból nincs televíziója.
  • Anyagi okokból nincs telefonja.
  • Anyagi okokból nincs mosógépe.
  • Anyagi okokból nincs autója.
  • Nem tudja megfelelően fűteni a lakását.
  • Hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos hátraléka van.

Magyarországon a súlyosan depriváltak aránya tavaly 19,4 százalék volt, amellyel a negyedik legrosszabb helyet foglalta el az Európa Unióban. Meg kell jegyezni azonban, hogy az Eurostatnak még nincs minden országra kiterjedő 2015-ös deprivációs statisztikája, azonban a 2014-es adatokból kiindulva kicsi az esélye annak, hogy Magyarországot jobb pozícióba lökje valamelyik tagállam.

Forrás: KSH, Napi.hu-gyűjtés

Magyarországon ez az arány korábban még magasabb volt, az Eurostat adatbázisában tavaly előtt 24 százalék, 2013-ban pedig 27,8 százalék szerepelt. Ez lakosságszámra felfordítva azt jelenti, hogy a 2013-as 2,71 millió depivált közül 2014-re "eltűnt" 370 ezer, tavaly pedig további 460 ezer.

A depriváltak arányváltozásának számítása nem egyszerűen úgy történik, hogy a lakosságszámot osztják a depriváltak számával - tudta meg a Napi.hu az Eurostattól -, hanem az egyes országok súlyozást alkalmaznak. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a magyar csökkenéshez hasonló mértékű változás nem volt az EU-ban sem éves, sem pedig kétéves bázison. Egyedül a litvánok tudták megközelíteni hazánkat, 2013-hoz képest 7,6 százalékos mínusszal.

Hogyan lehetséges ez?

A súlyos depriváltságból úgy is "kikerülhet" valaki, ha a korábbi négy helyett csak három kritérium vonatkozik rá. Egyes tételeket rögtön ki is lehet zárni, a KSH adataiból kiderül ugyanis, hogy még a legszegényebb jövedelmi ötödbe tartozó háztartások 95 százalékában is van mosógép, 96 százalékában televízió, 92 százalékában pedig valamilyen mobiltelefon (akár kártyás is).

Az autó esetében más a helyzet, hiszen a leggazdagabb jövedelmi ötöd és a legszegényebbek között 24 százalékpont az eltérés. A szegény háztartások 37 százalékában, a gazdagok 61 százalékában van autó. (Bár nyilván a szegényebbek között vannak olyanok, akik nem a pénz miatt nem vesznek autót, hanem egyszerűen mert nincs rá szükségük, ez a kritérium nyilván hat a statisztikára.)

Egy másik csoportba lehet sorolni azokat a kritériumokat, amelyek egyértelműen a reálbér-növekedéssel függnek össze. Ilyen a váratlan költségek fedezése, a húsfogyasztás vagy az üdülés. A kiskereskedelem felfutása hathat a húsfogyasztásra is (ahogy az idei és a 2017-es áfacsökkentés is), mint ahogy azt is tudni lehet a KSH adataiból, hogy a belföldi turizmus is szépen növekszik, megtámogatva az Erzsébet-programmal.

A lakás fűtésének nehézségei a rezsicsökkentéssel mérséklődtek, míg a hiteltörlesztéssel való elmaradás a forintosítás és az elszámolás eredményeképpen érinthet kevesebb embert.

A KSH táblázatából - amely módszertani eltérések miatt egyes értékeket az Eurostatnál egy évvel korábbra sorol - kiderül, hogy a legszembetűnőbb változás a húsfogyasztás és az üdülés esetében volt.