Az összesített OEP adatok 2010-2013 között az egészségügy jelentős átalakulásáról tanúskodnak. E periódus egy fontos lépése volt 2012. nyarán, a Semmelweis terv keretében végrehajtott szerkezeti korrekció, amelynek során az aktív ágyak számát öt százalékkal csökkentették. Az aktív ágyakon ellátott betegek száma - 2013-ban 2 millió 105 ezer- azonban csak 3,1 százalékkal csökkent 2010-hez képest.

Az elemzés szerint a hosszú ideje ígért hatékonyabb betegút-szervezés jele lehet, hogy a kórházakon-osztályokon belüli áthelyezések száma 2013-ban 9 százalékkal növekedett 2010-hez képest. A kórházi halálozások száma három év alatt minimálisan, 1 százalékkal nőtt. A terveknek megfelelően ugrásszerűen, 65 százalékkal növekedett az egynapos beavatkozások száma, 2013-ban elérve a 215 ezer esetet. Az átlagos ápolási idő minimálisan, 5,33 napról 5,15 napra csökkent. Ami viszont igen meglepő: csökkent az összegzett ágykihasználtság, a 2010-es 71,6 százalékról 70,4 százalékra. (A tapasztalat szerint az ideális ágykihasználtság 80 százalékos, 60 százaléknál már feleslegről, 80 százalék fölött káoszról beszélünk.)

Hova lettek a betegek a mátrix osztályokról?

Mint oly gyakran, az ördög a részletekben rejlik - hívja fel a figyelmet az elemzés. Szakmánként nézve az adatokat, igen jelentős változások figyelhetőek meg e három év alatt. A belgyógyászati osztályokon kezelt betegek száma például 14 százalékkal csökkent, a sebészeti osztályokon kezelteké pedig 12 százalékkal bővült. A helyzet még érdekesebb akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy 2010-ben még 229 ezer beteg ellátására került sor mátrix osztályon, ezek nagyjából fele belgyógyászati, a másik fele pedig sebészeti típusú volt. Ezeket a mátrix ágyakat 2013-ra megszüntették, viszont az adatok szerint 2013-ban a mátrixban ellátott betegek is eltűntek a rendszerből, azaz a belgyógyászati ágyakon kezeltek száma jóval több, mint 14 százalékkal csökkent, és valójában a sebészeti osztályokon ellátottak száma sem nőtt.

Belehúztak a szájsebészek, a szemészek és a nőgyógyászok

Az ellátott betegek számát illetően a legnagyobb növekedést az arc-állcsont és szájsebészeti osztályok mutatták (49 százalék), de jelentős a forgalomnövekedés a szemészeti osztályokon is (22 százalék). A szemészeti fekvő-beteg ellátás izmosodása mellett ugrásszerűen erősödött az egynapos szemészeti ellátások száma is, egészen pontosan 22 814-ről 66 803-ra, ami 192 százalékos emelkedés három év alatt.Nem meglepő tehát, hogy jelentősen - 12 százalékkal - nőtt a szemészeti osztályokon az ágykihasználtság.

Három év alatt 20 százalékkal több lett a szülészeti-nőgyógyászati aktív kórházi betegellátások száma, 16 százalék a plusz a csecsemő és gyermekgyógyászati ellátások számában, míg e periódusban mintegy 2 százalékkal apadt a hazai szülések száma.

Az ágykihasználtság aránya a már említett szemészet mellett 8,4 százalékkal nőtt a bőrgyógyászati osztályokon, illetve másfél százalékkal a belgyógyászati osztályokon. A szakmák döntő többsége 3-4 százalékos ágykihasználtság-csökkenést mutat, azaz kevesebb beteg jut egy ágyra.

Minden második ágy üresen áll?

Az elemzés kiemeli, első látásra alig magyarázhatóak a klinikai onkológiai ellátás adatai. A klinikai onkológiai ellátás összegzett költségei 2010 és 2013 között jó néhány milliárddal növekedtek, viszont a 2010-ben fekvőbetegnek bejelentett betegek száma (169 732) 2013-ra 85 004-re csökkent, azaz 50 százalékos az eltérés a jelentett betegek száma között. Így nem csoda, hogy az onkológiai ágyak kihasználtsága a 2010-es 91,3 százalékról 56,9 százalékra zsugorodott. (Mintegy 1800 klinikai onkológiai ágy van az országban.)

A "teltház" és a "félház" közötti különbségre nem a rákos megbetegedések gyakoriságának drámai csökkenése a magyarázat, sokkal inkább arról lehet szó, hogy korábban a speciális szabályozású kúraszerű kemoterápiás kezelést ( járó-betegként történik,de fekvő-beteg finanszírozás szerint számolja el az OEP) kapott betegek egy részét hozzáadták a valóban fekvő betegek ellátásához. E virtuális teltházra,mint abszolút kapacitáshiányra hivatkozva utasíthattak el aztán bizonyos feladatokat (sürgősségi kivizsgálás, diagnosztikai koordináció, rossz állapotú betegek tüneti ellátása ) a klinikai onkológiai osztályok - vélik a helyzetet jól ismerő forrásaink.

Az bizonyos, hogy a betegszámok három év alatti átalakulása dominánsan finanszírozási szempontok szerint történt, a kórházak számára hasznot teremtő ellátások irányába tolva el a rendszer működését. A három év alatt kialakult változások és ezek közvetlen és közvetett szakmai következményei nem csekélyek - állapítja meg a PX Consulting. Példaként idézi a sebészeti ellátások és a sürgősségi ellátások elengedhetetlen hátterét képező aneszteziológiai és intenzív terápiás fekvő beteg-ellátást, ahol 3 év alatt 17 százalékos csökkenés következett be, 62 362 beteg helyett csak 52 211 beteget jelentettek illetve láttak el.

A jelek szerint az osztályok ellátási szokásainak - lehetőségeinek a megváltozása nem kontrollált, párhuzamos tendenciák mentén zajlanak, e jelentős szakmai pozíció-változások már napjainkra is alapvetően befolyásolják a komplex, a szakmák szoros együttműködését igénylő betegek tényleges ellátási esélyeit. Az elemzést készítők felvetik, jó lenne választ kapni arra a kérdésre, hogy e szakmai átalakulás milyen területi megoszlást mutat, illetve a folyamatban lévő átalakulás következtében mennyire tekinthetők még egészségesnek a jelenlegi szakmai teljesítmény-arányok, illetve mi lenne a valóban ideális,optimális eloszlás.