Tovább növeli az energiaszektorbeli befektetések bizonytalanságát a pénteken bejelentett kiigazító csomag, amely jelentősen megnöveli az energia- és közműcégek adóterhelését. Üzleti terveket már most is gyakorlatilag lehetetlen készíteni a szektorban, a cégek a gyakori és kiszámíthatatlan módosítások miatt negyedévekre sem látnak előre, az 5-10 éves vagy még hosszabb beruházások tervezése így komoly akadályokba ütközik, a fejlesztési büdzsék visszavágása pedig akár már néhány éven belül ellátási problémákhoz is vezethet.
Megszűnt volna, most háromszorosára emelkedik
Az energiaszolgáltatók jövedelemadója jövőre 50 százalékra emelkedik: ezt az adónemet az eredeti tervek szerint jövőre vezették volna ki, ezzel szemben június elején a kormány azt jelentette be, hogy a Robin Hood-adónak becézett tétel fennmarad, mértéke pedig 8-ról 11 százalékra emelkedik, ami a 19 százalékos társasági adóval együtt 30 százalékot jelentett (volna). A mostani bejelentés szerint ez további 20 százalékponttal 50 százalékra emelkedik, igaz, a 19 és 50 százalék közötti rész felét beruházásaik függvényében leírhatják majd a cégek.
A Robin Hood-adót a távhőszolgáltatás versenyképessé tételéről szóló törvény vezette be 2008-ban, alapvetően távhő-felújítások finanszírozására, az eredeti cél azonban hamar háttérbe szorult és a pénz a büdzsé lyukainak befoltozását szolgálta, a nyári módosítás szerint már formálisan is. Szintén a nyári módosítás terjesztette ki a most jelentősen megnövelt teher hatályát az egyetemes áram- és gázszolgáltatókra, elosztói engedélyesekre, illetve a közszolgáltatókra, így vízművekre és hulladékkezelőkre is.
A végén a fogyasztó fizet
Piaci szereplők leginkább azt hangsúlyozzák, hogy egyelõre nem látszik hosszú távú stratégia a kormány energiaellátással kapcsolatos terveiben, a jelenlegi ármeghatározásban az egyetemes szolgáltatás és a nagykereskedelem is masszívan veszteséges, vagyis a beszerzési ár alatti értékesítés károkat okoz a cégeknek, a szabályozott és szabad piac közötti keresztfinanszírozás hatása pedig a lakosságnál csapódik le.Nem lesz több fejlesztés
A jellemzően beruházásigényes szektorban a cégek már korábban is a bizonytalan szabályozási környezet és a sok esetben veszteséget hozó hatósági ármeghatározások számlájára írták a fejlesztések visszavételét vagy éppen elmaradását - és a mostani módosítás sem tereli új irányba a trendeket. A Robin Hood-adó fenntartása önmagában valamivel előnyösebb, mint az idén év végén kivezetendő válságadó teremtette helyzet, mivel az valamivel növeli a mozgásteret (előbbit az árbevétel, utóbbit a nyereség alapján számítják), az elvonások folyamatos növelése ugyanakkor a beruházásokat veti vissza. A mostani módosítással a helyzet annyiban változik, hogy egy plusz - elvi - ösztönző kerül a rendszerbe a fejlesztések szempontjából, hiszen a 19 és 50 százalék közötti adóteher felét, 15,5 százalékot ilyen címen elszámolhatják a vállalatok, az adóterhelés azonban ebben az optimális esetben is 4,5 százalékponttal emelkedik. A lépések a piaci szereplők szerint nem a - befektetők által régóta hiányolt - kiszámíthatóság irányába mutatnak, a fejlődéshez szükséges beruházásokhoz egyre nehezebb forrást, illetve befektetőket találni az elvonások és a szabályozás változásai miatt. Az NGM szerint a mostani lépés 40 milliárd forinttal javítja a jövő évi költségvetési pozíciót, azaz ennyit von el az energiaszektorból.
Nem a településeké a közműadó
A másik, szintén pénteken bejelentett módosítás szerint a korábban ismertetett közműadót nem az önkormányzatok szedik majd be, azaz központi adóvá válik, azaz nem a települések döntésén múlik majd kivetése és mértéke. A méterenként 100 forintos teher azonban a benyújtott törvényjavaslat szerint nem terheli majd az állami és önkormányzati cégeket, illetve a kisebb, legfeljebb 100 ezer méter hírközlési vezetékkel rendelkezőket is csak 50 százalékos mértékben. Az NGM szerint ez 30 milliárd forinttal javítja a költségvetés jövő évi pozícióját.
A vezeték- vagy csőhossz alapján kiszabott adó sok esetben aránytalan teherviselést jelenthet, a gázszolgáltatásban például jelentősen eltér az üzemeltetett vezetékek hossza, a kapcsolódó árbevétel azonban már nem mutat ilyen szórást: a Tigáz DSO Földgázelosztó Kft. például mintegy 33 ezer kilométeres hálózaton szolgáltat, a Főgáz Földgázelosztási Kft. pedig csupán 6 ezren, a Főgáz Zrt. árbevétele ugyanakkor 249 milliárd forint volt tavaly, a Tigázé pedig 288,3. A cégek a vezetékeken nemcsak saját fogyasztóikat látják el, sok esetben más szolgáltatók is szállítanak gázt ezeken keresztül. Az önkormányzati közműcégek terhelése kapcsán korábban felmerült, hogy a települések a - távhő- vagy vízmű - cégeik csődjének elkerülése érdekében (mivel a hatósági árak miatt nem terhelhetik a lakosságra az adónövekedést) a helyi adók növelésével operálhatnak, a benyújtott javaslat szerint azonban mentesülnek az adó alól és ahogy a javaslat fogalmaz "az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában álló közművezeték esetén az adó alanya az, aki a naptári év első napján a közművezeték üzemeltetője".
Gázvezetékből van a legtöbb
A KSH adatai szerint 2011-ben 83,1 ezer kilométer volt a gázcsőhálózat hossza Magyarországon, a közüzemi ivóvízvezeték-hálózaté pedig 66,4 ezer kilométer (a szennyvízé pedig 43,7 ezer), a villamosenergia-hálózatokról azonban nem áll rendelkezésre ilyen adat.
Keresztfinanszírozáshoz vezet az új teher
A közműadó áttételesen a fogyasztók terheit növeli, az energiaszolgáltatók ugyanis - jobb híján - itt is a szabadpiaci ügyfeleikre terhelik a többletterhet (a főként lakosságot ellátó egyetemes szolgáltatásban erre nincs mód a hatósági ár miatt). A keresztfinanszírozásnak is tekinthető lépés nem újdonság a szektorban, az éles árverseny és a vásárlók anyagi helyzete miatt szakértők ugyanakkor azt nem tartják valószínűnek, hogy az új terhet teljes egészében a céges vevőkre (és így áttételesen a lakosságra) terheljék. A szektor jövedelmi viszonyai miatt azonban az elhalasztott beruházások, fejlesztések egy idő után nem csúsztathatók tovább, így ezek árát végül mégis a fogyasztók fizetik majd meg.