Az Európai Bankhatóság által publikált stresszteszt ismételten ráirányította a figyelmet a bankok tőkehelyzetének fenntarthatatlanságára, és annak ellenére érdemes az adatokat komolyan venni, hogy a szimulált, statikus vizsgálat csupán egy helyzetértékelésnek tekinthető.

Az év eleji stressztesztekkel szemben komoly változás, hogy a piac hajlandó elfogadni a publikált adatokat, azokat egyfajta kiindulópontként értelmezi, és hajlandó időt adni a megfelelő mutatók megteremtésének, így a bankrendszer kumulált tőkeszükségleteként a 114,7 milliárd eurós összeg − a következő tesztig − alkalmas a kalkulációkhoz. Az érintett bankok tájékán komoly mozgások figyelhetők meg, de egyrészről senki sem akarja elkapkodni a tőkebevonást, másrészről az alkalmazott technikák is merőben eltérőek. Az alábbiakban áttekintjük a nagyobb, hazai érdekeltséggel is rendelkező szereplők legfontosabb feladatait befektetői szemszögből.

Kapcsolódó

A hazai érdekeltségűek közül az Uni-Creditnek van a legagyobb tőkeigénye

Az egyik legnagyobb tőkeigénnyel (a görög bankokat és a komoly latin-amerikai kitettséggel bíró és más nagyságrendet képviselő Banco Santandert leszámítva) az UniCredit szembesül, 8 milliárd eurós tőkeszükséglete a bank piaci kapitalizációjának mintegy 55 százaléka. A tervek szerint egy óriási részvénykibocsátás keretében vonnának be 7,5 milliárd eurót a jövő év elején, a szervezésben részt vevő szolgáltatók jegyzési garanciája mellett, ezzel mintegy 27 százalékos hígulás következik be az EPS-ben.

Az elképzelés meglehetősen merésznek tűnik, egy kisebb olasz bank utóbbi hasonló akciója nem lett sikeres, azonban az Öböl menti térségből lehet érdeklődés. Emellett a bank kénytelen leépíteni származtatott piaci pozícióit, viszont egyelőre nem kell megválni a jelentős profittal bíró lengyel és török piaci részesedésétől. A bankvezetés tervei szerint 2013-ra már 3,8 milliárdos nettó nyereségről és 9 százalékos ROE-értékről beszélhetnénk, míg a távolabbi jövő két számjegyű profitnövekedésben teljesül ki.

A hozzáértők egyelőre kétkedve fogadják a terveket és egyáltalán a kibocsátás sikerességét, így csak elvétve találkozhatunk olyan ajánlással, ami legalább a részvény tartására biztatna, pedig a 0,7195 eurós árfolyam csak a könyvérték 22 százaléka és a hígulás után is csak 7 körüli P/E-ről beszélnénk.

A Raiffeisennél nincs szükség gyors megoldásra

A Raiffeisen 2,1 milliárd eurós tőkeszükséglete (5 milliárd eurós piaci kapitalizáció mellett) egyelőre nem késztette gyors megoldásokra a menedzsmentet, elmondásuk szerint a saját tőke felén nem akarnak új részvénykibocsátást, és csak olyan megoldás jöhet szóba, ami a könyv szerinti érték felett történik. A bank esetében valós esély mutatkozik külső tőke bevonására, a piac folyamatosan termeli ki a pletykákat az esetleges befektetőkről. Emellett szó van 500 millió eurónyi hibrid tőkeelem szavatoló tőkébe vonásáról is.

Ez utóbbi az elmúlt hetekben kedvelt módszerré vált Európa-szerte, főként az alárendelt tőkeelemekre vonatkozó vételi ajánlat formájában. Felmerült portfóliótisztítás és némi eszközértékesítés is néhány száz millió euró értékben. Az idő egyértelműen a bank a kezére játszik, profitjának 60-70 százaléka magas GDP-növekedési potenciállal rendelkező országokból származik, nem véletlen a vezetés időhúzási szándéka.

A Commerzbanknak komoly tőkeszükséglete lehet

A Commerzbank esetében szinte az összes létező szavatolótőke-növelő eszközre szükség lesz, az 5,3 milliárdos tőkeszükséglet komoly feladat elé állítja a menedzsmentet. Befektetői oldalról ráadásul riasztó, hogy a tőkebevonás mellett sem tűnik vonzónak és megnyugtatónak a bank és háttere, például a rendszeresen felmerülő államosítási pletyka miatt.

A Société Générale és a BNP Paribas súlyához és nagyságához képest viszonylag csekély pótlólagos tőkét igényel, esetükben az egyre valószínűbb francia leminősítés igényelne kemény erőfeszítéseket. A jelenlegi ismeretek szerint ebben a mezőnyben az egyetlen igazán vételre ajánlott bankpapírt tisztelhetjük személyükben, rendre 0,3 és 0,5-ös P/BV és 4 körüli P/E mellett, számottevő emelkedési potenciállal.

Az Erstének jövő év végéig lesz haladéka

Az Erste esetében a kivárás a jellemző, elvileg a jövő év közepéig van remény nyereségoldalról előteremteni a kívánt mértéket, azonban az osztrák jegybank szigorító javaslata (110 százalékos maximum hitel/betét ráta az újonnan kihelyezett hitelek esetében és a bázeli szabályoknál is szigorúbb tőkekövetelmények 2016-tól) komoly kihívások elé állíthatja a bankot. A 13 eurós árfolyam 42 százalékos P/BV-t és 5 körüli P/E-t jelent jövőre, és egyesek szerint akár 22 eurós árfolyamról is beszélhetünk éves távlatban.