Egy napos és egy viharos Brüsszeli nap végére eljutottak addig az Európai Unió tagállamainak vezetői, hogy ismételten lendületet kaphasson az uniós bővítés ügye, ami mostanra már szinte feledésbe merült.

A júniusi uniós csúcson a tagállamok vezetői megadták a tagjelölti státuszt Ukrajnának és Moldovának, és feltételekkel ígéretet tettek Georgiának is a jövőbeni csatlakozás lehetőségére.  A csúcsot követően a hétfői G7, fejlett gazdaságot tömörítő szervezet szintén kiállt Ukrajna nyugati közeledése mellett. Ez most elsődlegesen szimbolikus jelentőséggel bír az Oroszországgal szembeni fellépésben, aminek az értéke ugyan nem elhanyagolható, de jó eséllyel akár évtizedes feladatot és kivárást jelenthet az új jelöltek számára, ameddig ténylegesen le tudják zárni a csatlakozást.

Összevetésként: Törökország például 1999 óta tagjelölt, és igen csekély az esélye, hogy ebből egyhamar bármi előrelépés legyen.

Ki mit nyer?

Gazdasági alapon nézve a most tagjelöltté vált államokkal az Európai Unió a Covid miatt jócskán visszaesett, tavaly nagyjából 15 ezer milliárd eurós GDP-je érzékelhetően megugrana. Ukrajna éves GDP-je nagyjából 505 milliárd euró, ez idén a háborús helyzet miatt biztosan visszaesik, de a helyzet rendeződésével mezőgazdasági és egyéb gazdasági kapacitásai visszaállhatnak a korábbi szintekre.

Moldova kisebb gazdaság, 12 milliárd eurós GDP-vel, miközben Georgia pusztán a számokat nézve 15 milliárd euróval járulhatna hozzá a közöshöz.

Ezek természetesen fals számok, lévén nem veszik figyelembe a felzárkózással járó gazdasági bővülést és a fejlettebb államok piacszerzéséből adódó előnyöket. Ukrajna számára eleve nem a rövid távú haszon a szempont, hanem, hogy újabb egyértelmű támogatást kapott a kormány az orosz támadással szemben. Kérdés, hogy a jövőben mit szólnak majd az oroszok ahhoz, hogy pont Ukrajna által lehet egy újabb határuk az Európai Unióval.

Ez azonban nem érdekli egyelőre az európai politikát, a tagjelöltséget az Európai Parlament is túlnyomó többséggel támogatta, és mint arról beszámoltunk, a NATO legfontosabb haderejét jelentő Egyesült Államok sem aggódik amiatt, hogy az ukrán közeledés a nyugat felé többletfeszültséget indokolna.

Bosszúsak a kimaradók

Azzal, hogy Ukrajna és Moldova speciális helyzetben van, ismét napirendre került az eddig halódó bővítési törekvés a Balkánon is. A mostani EU-csúcs egyik külön napirendi pontja volt a kérdés, és a vártnál sokkal eseménydúsabbnak bizonyultak a tárgyalások.

Több, az EU-ba vágyó ország vezetője méltatlanságát fejezte ki, amiért eddig vakvágányra futottak a bővítési ígéretek, és látva azt, hogy ha csak távlati lehetőségként de megnyílt a távol lévő Georgia előtt is csalatkozás komolyabb lehetősége, többen csalárdságként ítélték meg, hogy az ő csatlakozási vágyaikat blokkolja az EU.

A csúcs ideje alatt egyre komolyabban felmerült, hogy Bosznia-Hercegovina is megkapja a tagjelölti státuszt, és Észak-Macedónia esetében is felerősödött a lehetőség.

Ettől azonnal szembesültek a tagállamok vezetői azzal is, hogy a régióban továbbra is komoly érdekellentétek és feszültségek vannak, amelyek egymást gáncsolhatják ha beindulna egy bővítési folyamat.

Bulgária vétót fogalmazott meg Észak-Macedóniával szemben, amiért nem látja biztosítottnak a kisebbségi bolgár állampolgárok jogait. Pénteken ezt a vétót leszavazta a bolgár parlament, de többek között emiatt a kérdés miatt megbukott a hivatalban lévő kormány.

Az is hamar kiderült, hogy mindegyik balkáni országnak problémája lenne a valamelyik szomszédjának a mihamarabbi uniós csatlakozásával, ahogy a bent lévő államoknak is, például a csütörtök éjjel felmerült bosnyák tagjelöltséget egyből kikérték maguknak a szlovénok, a horvátok és az osztrákok is.

Fárasztó a bővülés

Mint azt a csúcson Emmanuel Macron francia elnök, az aktuális uniós elnökség vezetőjeként elmondta, az EU elkötelezett amellett, hogy a balkáni országok is bejuthassanak a szövetségbe, de kétségtelen, hogy a korábbi bővítési lendület kifulladt.

Utoljára 2013-ban csatlakozott új tagállam, amikor is – többek között az azt megelőző magyar uniós elnökség kiemelt céljaként – Horvátország csatlakozott új tagállamként az EU-hoz. Többek között a magyar állam azóta is többször kiállt a balkáni bővítés mellett, viszont az évek alatt több probléma is felmerült, ami a tagállamokat eltántorította attól, hogy kiemelt kérdésként kezeljék az új tagállamok felvételét.

Már a 2004-es bővítési kör, amivel többek között a régió legtöbb országa és Magyarország is tag lett sem volt egyértelműen pozitív megítélésű, és azóta is fenntartások vannak az esetleges új csatlakozókkal szemben. Elég a politikai feszültségekre gondolni amit akár Magyarország, vagy Lengyelország okozott az elmúlt időben, vagy arra, hogy hiába akar Bulgária minél előbb csatlakozni az eurózónához, a legkorruptabb megítélésű ország esetében sok volt az ellenérzés.

A legfájdalmasabb sebről sem szabad elfeledkezni, Nagy-Britannia kiválása és az azzal járó hercehurca önmagában rosszat tett a bővítés ügyének, aminek a leporolásához az ukrán háborúra volt szükség.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.