A valutaváltás viszonylag egyszerű művelet az átlagember szempontjából. Ha venni akar, akkor a pénzváltókban az ott meghatározott eladási árfolyamon kaphat az adott devizából, ha van neki felesleges, akkor eladja azt a pénzváltónak a vételi árfolyamon.
Extrém marzs a Belvárosban és a reptéren
A két árfolyam közötti különbség a marzs, lényegében a pénzváltó haszna, ebből kell kifizetnie a költségeket, a munkatársak bérét, az ingatlan fenntartási költségeit, például rezsit vagy esetleg a bérleti díjat, és ebből jön a nyereség is. A vételi és eladási árfolyamok közötti különbség bármekkora lehet, tehát nincs rá szabály. Ezt ki is használják többen - legalábbis erre jutott a Napi.hu szerkesztőségi blogja, a Buksza, amikor több turisták által látogatott környéken (Liszt Ferenc repülőtér, Váci utca, Deák tér) megnézte a pénzváltók árfolyamait.
Egészen extrém árfolyamokra is van példa. A reptéren például a kijárat mellett lévő pénzváltó a múlt szombaton az eurót 241 forintért vette és 335,50 forintért adta, ami közel 100 forintos marzs. Így ezer euró megvásárlása és eladása után csaknem 100 ezer forint marad a zsebében. Nem csak a reptéren, hanem a Váci utcában is extrém különbséggel dolgozik az egyik pénzváltó, amely a Ferenciek tere felől a Vörösmarty tér felé az utca elején, egy sarkon található. Itt vasárnap jártunk, amikor az eurót 240 forintért vették volna meg, és 309 forintért adták tovább. Érdemes figyelni, mert ettől a pénzváltótól pár lépésre már 301 forinton lehet eladni és 307 forintért venni. A Deák téren is több szűk - 10 forinton belüli - marzsot használó váltóval találkoztunk.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mondjuk külföldről hazaérkezve a reptéren nem érdemes megválni a megmaradt eurónktól az ottani váltónál. Ha 90 euróról van szó, akkor a reptéren a múlt szombaton 21 690 forintot adtak volna érte, miközben az egyik Deák téri pénzváltó sokkal kedvezőbb árfolyamot kínált: a 90 euróért több mint 27 ezer forintot adott volna.
Bármennyi lehet a különbség
Magyarországon az MNB engedélye alapján bankok vagy velük együttműködő úgynevezett függő közvetítők végezhetnek pénzváltási tevékenységet. Felügyeletüket a jegybank látja el. Megkérdeztük az MNB-t, milyen szabályozás vonatkozik a valutaváltásra és az abban alkalmazható árfolyamokra.
A pénzváltók által alkalmazott árfolyam meghatározására vonatkozóan azonban nincs jogszabályi előírás, és egyéb jegybanki szabályozó eszköz sem
- közölte kérdésünkre a jegybank. A pénzváltásról szóló - még 2001-ben született - kormányrendelet az árfolyam meghatározásánál csak arra kötelezi a cégeket, hogy az alkalmazott árfolyamokat belső utasításban kell szabályozniuk.
Az MNB hivatalos devizaárfolyamához történő kötelező igazodásra vonatkozó előírás nincs, az árfolyamok alakulását a piaci verseny alakítja. Általánosságban az is elmondható, hogy a pénzváltás költségeit befolyásolhatják a pénzváltó saját költségei (például a szolgáltatás helyszínének esetleg más helyszínekhez képest magasabb bérleti díja) - áll a jegybanki válaszban.
Tehát a jelentős marzsot indokolhatja, hogy a reptéren például magas a bérleti díj, ugyanakkor ez azok számára lényegében mellékes, akik az eurójukért vagy dollárjukért több pénzt szeretnének kapni. Nekik érdemes keresniük másik váltót.
Vizsgálódhat az MNB
Mivel a pénzváltók által alkalmazott árfolyam meghatározásra vonatkozóan nincs konkrét jogszabályi korlát, ezért itt elsődlegesen az általános polgári jogi szabályok - például a jó erkölcsbe ütköző szerződés - alkalmazása jöhet szóba, melyek ellenőrzésére ugyanakkor az MNB-nek nincs hatásköre.
A hatáskörébe tartozó fogyasztóvédelmi egyéb megkereséseket, panaszokat - így például tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény (agresszív vagy megtévesztő kereskedelmi gyakorlat) esetleges megsértésére vonatkozó eseteket - az MNB megvizsgálja, s emellett a jegybank hivatalból is indíthat - a hatáskörébe tartozóan - fogyasztóvédelmi vizsgálatokat.
Hányan vannak
A jegybanktól megkérdeztük azt is, hány engedéllyel rendelkező pénzváltó van az országban. A válasz alapján idén március végén összesen 269 pénzváltót tartottak nyilván, ezek közül 75 intézmény volt hitelintézet (bank és takarékszövetkezet), 194 pedig függő közvetítő.
Ha egy valutánál összességében jelentős - 20-50 forintos - a két árfolyam közötti különbség, akkor érdemes másik váltóhelyet választani, mert van belőlük elég sok, köztük olyanok is, amelyeknél nem bukunk komolyabb összeget az eladáson vagy vásárláson.