Az Európai Bíróság október 6-i ítélete szerint Magyarország nem teljesítette a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötött, a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) alapján a nemzeti elbánás kapcsán vállalt kötelezettségeit azzal a jogszabályban kikötött feltétellel, hogy az oklevelet adó képzési tevékenységüket az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli külföldi felsőoktatási intézmények akkor gyakorolhatják e tevékenységüket Magyarországon, ha Magyarország és az érintett intézmény székhelye szerinti harmadik állam között nemzetközi szerződés áll fenn.

Ezenfelül e követelmény sérti az EU Alapjogi Chartájában foglalt, a tudományos élet szabadságára, a felsőoktatási intézmények alapításának szabadságára és a vállalkozás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket is.

Az Európai Bíróság megállapította: Magyarország, mivel a külföldi felsőoktatási intézmények tevékenységének - ideértve az EGT valamely más tagállamában székhellyel rendelkező intézményeket is - Magyarországon való gyakorlását azon feltételhez köti, hogy ezen intézmények a székhelyük szerinti államban felsőoktatási képzést nyújtsanak, nem teljesítette a GATS alapján a nemzeti elbánás tekintetében kapcsán kötelezettségeit, továbbá a letelepedés szabadságából, a szolgáltatások szabad mozgásából, valamint a Charta fent említett rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

Magyarország 2017. április 4-én sürgősséggel fogadta el a felsőoktatási törvényt módosító törvényt, amelyet úgy terjesztettek elő, hogy az a felsőoktatási tevékenységek minőségét kívánja biztosítani, és amelynek fő célja a külföldi felsőoktatási intézményekre alkalmazandó engedélyezési rendszer átdolgozása volt. Ezen intézményekre, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e előzetes engedéllyel, vagy sem, ezentúl új követelmények vonatkoznak, ideértve azokat is, amelyeket az Európai Bíróság megvizsgált.

Az Európai Bizottság szemben kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz, mivel a 2017-es felsőoktatási törvény összeegyeztethetetlen mind a Magyarország által a GATS keretében vállalt kötelezettségekkel, mind pedig a letelepedés szabadságával, a szolgáltatások szabad mozgásával és a chartában foglalt, a tudományos élet szabadságára, a felsőoktatási intézmények alapításának szabadságára és a vállalkozás szabadságára vonatkozó rendelkezésekkel.

Elbuktak a magyar érvek

Az Európai Bíróság mindenekelőtt a Magyarország által hivatkozott elfogadhatatlansági okokat utasította el. Egyrészről az Európai Bíróság megállapította, hogy Magyarország nem bizonyította a védelemhez való jogának állítólagos megsértését.

Ezenfelül megjegyezte, hogy a Bizottság a vitatott határidőket a szóban forgó rendelkezések rövid határidőn belüli - eredetileg 2018. január 1-jében megállapított - hatálybalépésére figyelemmel állapította meg.

Másrészről az Európai Bíróság megállapította, hogy a magyar kormány nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy az általa a Bizottságnak tulajdonított politikai szándék, azaz a Central European University sajátos érdekeinek védelme jogellenes, mivel kizárólag a Bizottságot e tekintetben megillető diszkrecionális jogkörbe tartozik a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítása célszerűségének megítélése, amelyre önmagában nem terjed ki a Bíróság által gyakorolt felülvizsgálat.

A WTO jogába ütköző jogsértésekre alapított kifogások tekintetében az Európai Bíróság emlékeztetett arra, hogy bármely, az EU által kötött nemzetközi megállapodás az uniós jog szerves részét képezi, és ez a helyzet a WTO-t létrehozó egyezmény esetében is, amelynek a GATS a részét képezi.

Az Európai Bíróság rámutatott, hogy EU-nak a közös kereskedelempolitika területén kizárólagos, a tagállamoknak az oktatás területén pedig kiterjedt hatásköre van, miután a GATS keretében vállalt kötelezettségek, ideértve a magán oktatási szolgáltatások kereskedelmének liberalizációjára vonatkozó kötelezettségvállalásokat is, a közös kereskedelempolitika területéhez tartoznak.

A magyar kormány arra alapított érvelésére válaszolva, hogy értelmezési kérdésekben különösen a WTO vitarendezési rendszerét alkotó szervek rendelkeznek kizárólagos hatáskörrel, az Európai Bíróság hangsúlyozta, hogy az, hogy a WTO-nak saját vitarendezési rendszere van, nemcsak hogy nem képezi akadályát annak, hogy az Európai Bíróság kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében megállapítsa saját hatáskörét a WTO jogába, azaz a jelen ügyben a GATS-ba ütköző jogsértésekre alapított kifogások elbírálására, hanem e hatáskör gyakorlása teljes mértékben összhangban is áll a WTO minden egyes tagja -
többek között az EU - azon kötelezettségével, hogy biztosítsa az e szervezet jogából eredő kötelezettségeinek betartását. E tekintetben az Európai Bíróság hangsúlyozta, hogy sor kerülhet az EU nemzetközi felelősségének megállapítására abban az esetben, ha valamely tagállam esetleg nem teljesíti a GATS alapján vállalt kötelezettségeit.

Mit mondott a Bíróság a Bizottság kifogásaira?

Az Európai Bíróság az Európai Bizottság kifogásaival kapcsolatban megállapította, hogy Magyarország a felsőoktatási szolgáltatások területén teljes körű kötelezettséget vállalt arra, hogy az e cikkben előírt nemzeti elbánást nyújtja, éspedig annak ellenére, hogy a piacra jutással (XVI. cikk) kapcsolatos kötelezettségvállalás vonatkozásában olyan fenntartást tett, amely értelmében oktatási intézmény Magyarországon történő létesítéséhez előzetes engedély szükséges. A jelen ügyben az előzetes engedélyre vonatkozó fenntartás, amellyel Magyarország a piacra jutás vonatkozásában vállalt kötelezettségét kívánta korlátozni, általános jellege miatt egyáltalán nem hátrányosan megkülönböztető jellegű, így Magyarország a nemzeti elbánás kötelezettségét illetően nem hivatkozhat e fenntartásra.

A nemzetközi szerződés megkötése, amint ezt a 2017. évi felsőoktatási törvény megköveteli, az érintett külföldi szolgáltatókkal szemben további feltételt ír elő ahhoz, hogy Magyarországon felsőoktatási szolgáltatásokat nyújthassanak, amely feltétel teljesítése a magyar hatóságok diszkrecionális jogkörébe tartozik, ami elegendő ahhoz, hogy megvalósuljon a versenyfeltételeknek az érintett intézmények hátrányára és a magyar intézmények javára történő módosulása.

Végül az Európai Bíróság megállapította, hogy a magyar kormány által a szóban forgó követelmény által követett célkitűzésekkel kapcsolatban előadott magyarázatok nem elegendők e követelménynek a GATS XIV. cikkére tekintettel való igazolásához. A Magyarország által a közrend védelmére való hivatkozást illetően ugyanis e tagállam nem bizonyította konkrétan és részletesen a magyar társadalom valamely alapvető érdekét fenyegető, valós és kellően komoly veszély fennállását.

Ezenkívül, amennyiben a szóban forgó követelmény állítólag a félrevezető gyakorlatok megelőzésére irányul, az Európai Bíróság kimondta, hogy e követelmény önkényes diszkrimináció eszközét jelenti, mivel a magyar hatóságok politikai szándéka döntő szerepet játszik e követelmény teljesítésében. Ennélfogva az Európai Bíróság ezen, Magyarország által hivatkozott igazolást sem fogadta el.

Aránytalan a követelmény

Ezenfelül és mindenesetre az Európai Bíróság a szóban forgó követelményt aránytalannak ítélte, megjegyezve, hogy az megkülönböztetés nélkül alkalmazandó - a magyar piacon már jelen lévő intézményekre is.

Az Európai Bíróság a származási országban folytatott képzési tevékenységre vonatkozó követelménnyel kapcsolatban megállapította, hogy a magyar kormány nem szolgált kellő magyarázattal azon célkitűzéseket illetően, amelyek igazolhatnák e követelmény szükségességét. Az Európai Bíróság megállapította, hogy e követelmény, ha a WTO-ban tagsággal rendelkező harmadik államban letelepedett felsőoktatási intézményekre alkalmazandó, sérti e rendelkezést.

Amennyiben az említett követelmény az EU valamely más tagállamában székhellyel rendelkező oktatási intézményekre alkalmazandó, akkor pedig e követelmény indokolatlanul korlátozza mind az EUMSZ 49. pontban biztosított letelepedési szabadságot, mint pedig a szolgáltatásoknak a szolgáltatási irányelv 16. cikkében említett szabad mozgását.

Amennyiben a szóban forgó követelmény állítólag a felsőoktatás magas színvonalát kívánja biztosítani, az Európai Bíróság megjegyezte, hogy a megkövetelt tevékenység, amelynek a minőségét még meg is kell állapítani, egyáltalán nem határozza meg előre a Magyarországon nyújtott oktatás színvonalát, így az ilyen célkitűzés nem elegendő a szóban forgó követelmény igazolásához.

Több ponton is sérti az uniós Chartát

Az Európai Bíróság kifejtette, hogy a vitatott rendelkezéseket illetően a Charta köti Magyarországot, mivel egyrészt az uniós jog szerves részét képező nemzetközi megállapodás - amilyen a GATS - alapján Magyarországot terhelő kötelezettségek teljesítése, másrészt pedig az alapvető szabadságoknak az említett rendelkezések általi korlátozása - amelynek igazoltságát Magyarország hiába állította - az uniós jognak a Charta 51. cikkének (1) bekezdés értelmében vett végrehajtásának körébe tartozik.

Az Európai Bíróság a felsőoktatási intézmények tevékenységének gyakorlását illetően hangsúlyozta, hogy a tudományos élet szabadságának nem kizárólag egyéni dimenziója van - amennyiben e szabadság a véleménynyilvánítás szabadságához, és konkrétabban a kutatás területén az információ terjesztésének, a kutatásnak és az így elért eredmények terjesztésének szabadságához kapcsolódik -, hanem intézményi és szervezeti dimenziót is magában foglal, amely ezen intézmények autonómiájában jut kifejeződésre. Az Európai Bíróság megállapította, hogy a vitatott intézkedések alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék az érintett külföldi felsőoktatási intézmények Magyarország területén folytatott tudományos tevékenységét, és hogy ennélfogva megfosszák az érintett egyetemeket a tudományos kutatásaik végzéséhez és oktatási tevékenységük gyakorlásához szükséges autonóm infrastruktúrától, így az említett intézkedések korlátozzák a tudományos életnek a Charta 13. cikkében védett szabadságát.

Ezenfelül ezen intézmények alapítása a Charta 14. cikke (3) bekezdésének és 16. cikkének hatálya alá tartozik, és az imént hivatkozott indokokhoz hasonló okokból a vitatott intézkedések az e rendelkezésekben biztosított jogokba való beavatkozásnak minősülnek. Mivel e különböző beavatkozásokat a Charta 52. cikkének (1) bekezdésére tekintettel nem igazolták, az Európai Bíróság megállapította, hogy Magyarország a Charta fent hivatkozott rendelkezéseit megsértette.

Mi lesz, az uniós jogot sértő tagállammal?

Az uniós jogból eredő kötelezettségeit nem teljesítő tagállam ellen irányuló kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság vagy más tagállam indíthatja meg. Ha az Európai Bíróság megállapítja a kötelezettségszegést, az érintett tagállamnak a lehető leghamarabb teljesítenie kell az ítéletben foglaltakat.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállam nem teljesítette az ítéletben foglaltakat, újabb, pénzügyi szankciók kiszabására irányuló keresetet indíthat. Mindazonáltal, amennyiben a tagállam nem tett eleget a valamely irányelv átültetésére elfogadott intézkedései Bizottságnak történő bejelentésére vonatkozó
kötelezettségének, az Európai Bíróság az Európai Bizottság indítványa alapján már az első ítéletben szankciókat alkalmazhat.