Ónodi-Szűcs Zoltán úgy látja, az ágazati rendszer az abban közreműködők között nem kellőképpen szabályozott, ezért tisztázni kell a szabályokat és a viszonyokat. Az, hogy a beteggel mi történik, gyakran egyéni elbírálás kérdése, és ezt a szabadságfokot mindenképpen csökkenteni kell.

Az alapellátást tovább kell erősíteni kibővített kompetenciákkal, hiszen a régóta hangoztatott "kapuőri szerep" még mindig nem elég erős. Csak úgy lehet tehermentesíteni a szakellátást, ha az alapellátás tovább erősödik.

Példaként elmondta: sokszor csak azért kell a beteget szakellátásba küldeni, mert a háziorvosnak bizonyos gyógyszerre nincs receptírási joga, illetve az ellátórendszer több pontjára - például gyógytorna - csak a szakorvos utalhat be. Jó kiindulási alap lehet az egyéb ellátásokkal megerősített háziorvosi tevékenységet biztosító, úgynevezett svájci modell mintaprogram, amelynek tapasztalatai országosan is kiterjeszthetők.

Ónodi-Szűcs ezt prioritásként szeretné kezelni úgy, hogy a későbbi jogszabályokhoz már ösztönzőrendszer is tartozzon. Az egészségügyi ellátások igénybevétele jelenleg nem a lakossági szükségleteket, hanem az intézményrendszer érdekeit tükrözi. A cél nem lehet más, mint hogy a lakosság érdekei legyenek az elsődlegesek, az ellátórendszer pedig az ő igényeikhez igazodjon. Olyan ösztönzőket kell kialakítani, amelyek mellett nem éri majd meg olyan ellátást nyújtani, ami nem a lakosság érdekeit szolgálja.

Az embereknek nincs információja az egészségügyi ellátással kapcsolatban arról, hogy "mit vesznek", így jelenleg a lakossági fogyasztást az ellátórendszer igényei determinálják. Ez egy érdekes paradigmaváltás lesz - fogalmazott, hozzátéve, "nem lehet csatát nyerni anélkül, hogy ne tudjam hozzá megnyerni az ellátórendszert".

Fel tudni mutatni olyan elemeket, amelyekben van garancia arra, hogy "a rendszer elmozduljon", nem vitatva azt sem, hogy az ágazatnak szüksége van pluszforrásokra, de ha a jelenlegi struktúrába fektetünk többletforrásokat, azzal továbbra sem lesz senki elégedett.

Az ágazatban dolgozók bérhelyzetéről szólva azt mondta, először is tiszta viszonyokat kell teremteni a munkaadó és munkavállaló között, amihez jó alap az ágazati kollektív szerződés, a jelenlegi szabályokat ugyanis mindenki másként akarja értelmezni. Hozzátette: nem lehet eltekinteni a konkrét bérrendezéstől sem, de mindenekelőtt az ágazati kollektív szerződést kell rendbe tenni.

A hálapénzrendszerrel kapcsolatban úgy fogalmazott: ha az ellátást transzparenssé tudjuk tenni, a viszonyrendszerek pedig működőképesek, a hálapénz magától kikopik a rendszerből. Úgy vélte, a jogrend ma is szigorúan szankcionálja, ha a hálapénz a feltétele annak, hogy az orvos foglalkozzon a beteggel.

Ónodi-Szűcs Zoltán szerint összességében az a járható út, hogy a kijelölt célokhoz rendeljük a forrásokat.