Az Európai Unióban 2014-ben a lakosság 17 százaléka élt a relatív jövedelmi szegénységi küszöb alatt, azaz ők éltek olyan háztartásban, ahol a családonként számolt átlagjövedelem 60 százalékánál is kevesebb bevétellel rendelkeznek - derül ki a fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2016 című kiadványából.

A szegénységi arány egyébként 2010, azaz a nagy gazdasági válság megérkezte előtt meglehetősen stabil volt, 16 százalék környékén, utána enyhén emelkedett. Ugyanez volt jellemző Magyarországra, ahol ugyancsak és az évtizedforduló után kezdett el emelkedni az érték, amely 2013 után beállt a 15 százalékra.

Ezzel tehát jobban teljesítünk az uniós átlagnál, sőt a régióban "csak" Ausztria, Csehország, Szlovákia és Szlovénia produkált kedvezőbb értéket. Íme:

Mielőtt félreértenénk: bár a fenti térkép például Nagy-Britanniában nagyobb szegénységi arányt mutat, ez nem jelenti azt, hogy ott rosszabbul élnek az emberek, mint hazánkban, hanem, hogy ott többen élnek jelentősen az átlagos jövedelem alatt. Mivel azonban magyar átlagjövedelmi szint jóval alacsonyabb az unió tagállamainak többségére jellemzőnél, ez abszolút értelemben nem jelent kedvező magyar helyzetet.

Egy nagy különbség azonban van az uniós és a magyar adatok között: egyrészt a nemek szerinti eltérés itthon kisebb a tagállamok átlagánál, és azzal ellentétes irányú: nálunk a nők, az EU tagállamainak többségében viszont a férfiak vannak kedvezőbb helyzetben.

Az sem mindegy, mennyi idős valaki: a szegénység ugyanis leginkább a 0-17 éves gyermekeket, illetve a 18-24 éves fiatalokat érinti. E korcsoportokban 22,7, illetve 21,8 százalékos volt a szegénységi arány 2015-ben Magyarországon. Talán némileg meglepő módon a KSH számításai szerint a legkedvezőbb helyzetben a 65 éves és idősebbek találhatóak, náluk ugyanis mindössze 4,6 százalékos a szegénységi arányt mért a statisztikai hivatal. "Úgy tűnik, hogy az e korcsoporthoz tartozók esetében jellemző nyugdíjas státus hatékony védettséget nyújt a szegénység ellen" - írta ezzel kapcsolatban a KSH.

 

A statisztika külön méri az úgynevezett tartós szegénységi arányszámot, amelybe azok tartoznak bele, akik az elmúlt három évből legalább kettőben a medián ekvivalensjövedelem 60 százalékánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élnek. Ez természetesen alacsonyabb, mint a szegénységi arány, itthon nagyjából a fele, 7-8 százalék. Az uniós átlag pedig valamivel 10 százalék felett található.

Másképp is mérik a szegénységet

Az életkörülmények vizsgálatára van egy másik módszer is, mégpedig a súlyos anyagi deprivációban élők arányának mérőszáma. Ebbe a kategóriába azok tartoznak, akikre az alábbi 9 problémából legalább 4 jellemző.

  • hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék;
  • a lakás megfelelő fűtésének hiánya;
  • váratlan kiadások fedezetének hiánya;
  • kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya;
  • évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya;
  • anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival;
  • anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel;
  • anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval;
  • anyagi okból nem rendelkezik telefonnal.

Mivel itt nem az egyes ország átlagjövedelmi szintje számít az alapnak, sajnos már megmutatkoznak hazánk gyengeségei. A legfrissebb összehasonlítható, 2015-ös adatok szerint itt a lakosság 19,4 százaléka, azaz csaknem ötöde tartozott ebbe a kategóriába, amivel nem mellesleg az uniós negyedik legrosszabb eredményével rendelkezik. Nálunk csak a válság által nagyjából leginkább sújtott Görögország (22,2 százalék), illetve a hagyományosan két legszegényebbnek tartott Románia (22,7 százalék) és Bulgária (34,2 százalék) végzett rosszabb arányokkal.

Az uniós átlag tehát 9,1 százalék volt, az elmúlt években rendre 10 százalék alatt maradt, míg a magyar érték kivétel nélkül minden évben ennek legalább dupláját érte el. Uniós szinten kevésbé, Magyarországon azonban markáns trendek figyelhetőek meg a mutató alakulásában: 2005-től 2008-ig határozottan csökkent az országban a súlyos anyagi deprivációban élők aránya, 2008-tól azonban gyors növekedésnek indult és 2013-ra elérte a 28 (!) százalékot. Innentől azonban jelentős mértékű csökkenés tapasztalható, így értük el 2015-ben a 19 százalékos arányt.

Ahogy a szegénységnél, itt sem mindegy, hogy ki, mennyi idős. A leginkább érintett csoportba a 0-17 éves gyermekeket, illetve a 18-24 éves fiatalokat értjük, náluk 2015-ben 25, illetve 23 százalékos súlyos anyagi deprivációs arányt mért a KSH. A legkedvezőbb helyzetben most is a 65 évnél idősebbek találhatóak, akiknél 14 százalék a hivatalos arányszám.

A családok, ahol egy dolgozó sincs

A következő kategória, amivel foglalkozik a Fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2016 című kiadvány, a foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők aránya. Azaz a családban mindenki munkanélküli, vagy gazdaságilag inaktív, az egyetlen kivételt azok a háztartások jelentik, ahol kizárólag 18-24 éves diákok élnek, ezeket ugyanis nem vették figyelembe a statisztika kiszámításánál.

Nos, a nemzetközi összehasonlításból az derül ki, hogy 2014-től Magyarországon a foglalkoztatottal nem rendelkező háztartásban élők aránya az Európai Unió átlagértéke alatt van. A foglalkoztatott nélküli háztartásban élők aránya 2015-re a 18-59 évesek körében 2,3 százalékponttal, a 18 év alattiaknál 1,6 százalékponttal volt alacsonyabb az EU-28 átlagánál. (Itt megemlítenénk, hogy a KSH definíciója szerint itthon az is foglalkoztatottnak számít, aki heti egyetlen órát volt bejelentve, aki külföldre ment dolgozni - az éves adatoknál külföldi telephelyre bejelentetteknél azok jelennek meg, akik rendelkeznek magyar lakcímmel, a magyar ellátórendszerből nem jelentkeztek ki és megjelennek a külföldi bevándorlási, foglalkoztatási adatokban - , a közfoglalkoztattak, illetve most lép életbe a nyugdíjkorhatár emelése is, ami szintén növeli a foglalkoztatottak számát.)

A fiatalokat érintően a legrosszabb helyzetben a bolgárok (15,9 százalék) vannak, míg a legkedvezőbb pozícióban a luxemburgiak, ahol a háztartásoknak 3,5 százaléka a teljesen inaktív. A jó hír, hogy a gyermekeknél érdemben javult a pozíciónk, az európai rangsorban 2012-ben és 2013-ban még a negyedik legrosszabb mutatóval rendelkeztünk, míg 2015-ben a középmezőnybe kerültünk.

Amennyiben közelebbről megnézzük a magyar adatokat, úgy azt látjuk, hogy Észak-Magyarország van a legrosszabb helyzetben, itt a válság után, 2012-ben a 30 százalékot is meghaladta azoknak a 18 éven aluli gyermekeknek az aránya, akik olyan háztartásban éltek, ahol nem volt egyetlen foglalkoztatott sem.

Ez mára jelentősen javult, a 2015-ös adatoknál már 16 százalék alatti értékeket láthatunk Észak-Magyarországon, ám a területi különbségek így is nagyon látványosak, a legjobb és legkedvezőtlenebb mutatóval rendelkező régió közötti különbség majdnem ötszörös.