Teljes gőzzel halad előre a paksi atomerőmű-bővítés, az ellenzéki szirénázós intermezzót leszámítva múlt csütörtökön a parlamenti kétharmad, név szerinti szavazáson simán jóváhagyta a bővítésről Oroszországgal kötött megállapodást, holott - miközben az nem vitás, hogy fel kell készülni a kiöregedő blokkok majdani pótlására - a részletekben több aggályos pont is mutatkozik.

Államközi hitelből finanszíroznák a beruházást

A nemzetgazdasági miniszter még múlt pénteken nyújtotta be a parlamentnek az Oroszországgal kötött megállapodást. Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter és Szergej Kirijenko, a Roszatom elnöke Moszkvában január 14-én írta alá a nukleáris energia békés felhasználásában való együttműködésről szóló megállapodást, amelynek keretében két paksi erőműblokk megépítéséről is megegyeztek. Ennek keretében Oroszország állami hitelt ad Magyarországnak az erőmű bővítéséhez.

Varga Mihály szerda esti és csütörtök reggeli megnyilvánulásaiból az is kiderült, hogy a két ország megállapodott beruházás finanszírozásának a részleteiről, így a szerződést néhány napon belül aláírják. Eszerint Oroszország tízmilliárd eurós hitelkeretet biztosít, ebből finanszírozzák majd a költségek 80 százalékát, a fennmaradó részt a magyar költségvetés állja majd. A tervek szerint tíz évig épül a két blokk - beleértve a tervezésre, előkészítésre szánt első öt évet -, majd féléves beüzemelési idő után 2016-ben indul a 21 éves törlesztési idő - azaz 32 évre szól majd az - előtörlesztésre is lehetőséget adó - hitelmegállapodás.

Pletser Tamás, , az ING Bank olaj- és gázipari elemzője szerint az orosz finanszírozás is kockázatot rejthet - az elemző a Napi.hu-nak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy nem volt olyan rég az 1998-as orosz válság. Oroszország költségvetése 75 százaléka olaj- és gázárfüggő, így kérdés, hogy mi lesz a büdzsével és a finanszírozási hajlandósággal, ha valami miatt, például az elektromos közlekedésben megvalósuló áttörés okán nagyot esik a fosszilis energiahordozók ára.

Pletser szerint az is gond, hogy Magyarországon hajlamosak lebecsülni a megújuló energiaforrásokat, illetve érdemes lehetett volna várni 5-6 évet a döntéssel, hátha addig megoldás születik a megújulókkal kapcsolatos egyik fő problémára, az olcsó energiatárolásra.

Tényleg olcsó?

A talán legtöbbet emlegetett kormányzati érv a beruházás mellett az, hogy az orosz állam - igaz, egyelőre meg nem nevezett forrásból - a jelenlegi piaci feltételeknél kedvezőbb hitel nyújt majd. A friss hírek szerint a hitel ára sávosan lesz meghatározva: az első tizenegy évben 3,95 százalék a kamat, a második szakaszban 4,5 százalék, a harmadik, befejező időszakban pedig 4,9 százalék. Csakhogy ha ehhez azt a kormányzati várakozást is hozzátesszük, hogy hamarosan - de tegyük fel, hogy 3-4 éven belül tényleg - Magyarország mindhárom hitelminősítőnél újra a befektetésre ajánlott kategóriába küzdi vissza magát, majd később azon belül is még feljebb kerül -, akkor már nem is tűnik annyira különlegesnek a 4,5 százalék körüli hitelkamat.

Az az érv sem állja meg a helyét, hogy senki sem akar a piacon évtizedekre kölcsönt adni a magyaroknak. Elég csak arra utalni, hogy az ÁKK Zrt. adatai szerint jelenleg két, 2011 tavaszán kibocsátott, harmincéves dollárkötvény fut, - igaz, mindkettő kamata 7,625 százalék; a jelenleg is élő leghosszabb eurókötvény futamideje 15 év. A bóvli szint fölött pedig valószínűleg mindegyik számszaki mutató drasztikusan javul majd (összehasonlításképen: egy 2005-ös, 15 éves eurókötvény 3,875 százalékos kamattal ketyeg).

Szintén problémásnak tűnik az a megoldás, hogy a sávos kamatozás emelkedő, azaz fokozatosan nő a törlesztőrészlet - ez a megoldás elsősorban arra jó, hogy a következő nemzedékekre (egy nemzedék alapesetben húsz év) még nagyobb teher jusson.

Tévhit, hogy a paksi áram olcsó volna, és ezt a tévhitet a kormány is kitartóan táplálja - véli Pletser Tamás. Példaként említette a brit Hinkley Point erőműépítést, ahol az állam 92,5 font/MWh átvételi árat garantált 35 éven keresztül, évente az inflációval kiigazítva - ez a nagykereskedelmi tarifa a jelenlegi közel duplája. Az igaz, hogy az új atomerőművel termelt áram esetében a változó költség alacsony, de a beruházási, bontási, a hulladékok kezelésének és tárolásának költsége igen magas. Ha magát az áramot olcsón is adják, az összes költséget valakinek ki állnia kell, mégpedig az adófizetőknek, vagyis a háztartásoknak és a cégeknek, csak épp más címen.

Kinek lesz jó az olcsón adott áram?

A beruházás olcsó áramot biztosít majd a lakosság és a vállalatok, azaz az egész nemzetgazdaság számára - hangzott el sokszor az utóbbi hetekben. Ez formálisan úgy lehetséges, hogy az állam állja a beruházás teljes költségét, az nem épül be az atomáram árába. Sőt kedvező esetben a mesterségesen alacsony árfekvésűvé tett paksi áramot lehet majd exportálni (igaz, az a németeknek várhatóan nem kell majd, megoldják máshogy) vagy jöhetnek az energiaigényes ágazatok (kérdés azonban, kinek lesz pénze ilyen beruházásokra, illetve milyen más versenyelőnyöket tud az ország ezen ágazatok betelepülése érdekében felkínálni), esetleg jöhetnek az elektromos autók (egyelőre seni sem akar/képes százezrével ilyeneket eladni).

Paks zsinóráramot fog előállítani, ami akkor ideális, ha sok ipari fogyasztó három műszakban dolgozik és veszi fel az energiát, ezzel szemben az utóbbi 15-20 évben a világ arra haladt, hogy a csúcsterhelések lesznek egyre magasabbak. Pletser hiányolja azt a tanulmányt is, amely bemutatná, hogyan alakulhat a következő években a hazai áramfogyasztás (az MTI most hétvégén számolt be Mavir Zrt. idevágó tanulmányáról, amely a rendszerirányító közlése szerint tavaly novemberben jelent meg - a szerk.). Véleménye szerint nem jön akkora méretű újraiparosodás Magyarországon, amely a fogyasztást számottevően növelné, miközben a lakosság létszáma csökkenőben van, terjednek az energiatakarékos berendezések - igaz, a légkondicionáló berendezések népszerűbbé válása emeli az áramigényt. A képhez hozzá tartozik, hogy jelenleg jónéhány, magas hatásfokú gáztüzelésű erőmű is kihasználatlanul áll Magyarországon.

Jön az szja-bukta, csak még nagyobb verzióban?

Mindezek nyomán adódik a párhuzam, az Orbán-kormány a 2010 májusi indulásakor elkövetett tévedése. Ennek lényege az volt, hogy az egykulcsossá és kisebb terhelést jelentővé tett személyi jövedelamadózás (szja) nyomán több pénz marad a családoknál, akik annak nagy részét többletfogyasztásra költik, így időben nem túl elhúzódva növekednek az adóbevételek, gyorsul a gazdaság, mindez pedig nem jelent kezelhetetlen terhet/kiesést az államháztartás számára. Csakhogy az állam miközben lemondott évi mintegy 500 mlliárd forintról a háztartások a pénzből - a válság évei alatt elszállt forint miatt - megemelkedtek hiteltörlesztéseiket fizették be vagy megtakarításaikat növelték (óvatossági motívum), a GDP pedig nem indult gyors növekedésnek. (Tóth G. Csaba és Virovácz Péter a Pénzügyi Szemlében tavaly novemberben publikált, nagy visszhangot kiváltott tanulmánya szerint 2010 és 2013 között az szja-változások összességében évi 444 milliárd forinttal csökkentették az állam bevételeit.)

Most pedig úgy készül az állam 12 milliárd eurót (mintegy 3600 milliárd forintot) elkölteni, hogy megint egyáltalán nem biztos, hogy a beruházás megtérül a gazdaság egésze számára, miközben az összes terhet magára - pontosabban az adófizetők következő két nemzedékére - vállalja. A kabinet megint abban bízik tehát, hogy megéri előremenekülni, a GDP majdani gyors bővülése mindenért kárpótol. Igaz, miközben az szja-csökkentés miatti tévedés gyorsan nyilvánvalóvá vált, az újabb esetben ez az időszak évtizedekben mérhető. Márpedig 30-35 év múlva már hol lesznek a mostani döntéshozók?