Az egészségügyi alapellátásban elsőként a beteg rendszerint a háziorvost keresi fel, ha valamilyen panasza van. Sokat javíthatna a hazai daganatos betegek túlélési esélyein, ha a háziorvosok nagyobb arányban tudnák sikeresen rávenni a veszélyeztetett csoportokat arra, hogy részt vegyenek a szűrővizsgálatokon. A szűréseken való részvétel egyéni felelősség, de a háziorvos tud a legtöbbet segíteni abban, hogy a rizikócsoportok valóban felmérjék ennek a súlyát, szerepét - olvasható a Szinapszis elemzésében.

A terápia megválasztása

Az első terápiás döntéssel járó felelősség óriási terhet ró a szakorvosokra, hiszen hosszú távra meg kell tervezni a daganatos betegek terápiáját, és már az első kezelés kiválasztása meghatározhatja a gyógyulás minőségét és milyenségét.

Mint a felmérésből kiderült, az onkológiai szakorvosok a lehető legjobb terápia tervezéshez a jelenleginél jóval több esetben vennék igénybe a legmodernebb diagnosztikai eljárásokat, mint például:

• BRC meghatározás,
• sokgénes molekuláris diagnosztikai vizsgálatok,
• PET-CT és Choline.

Az államilag finanszírozott elvégezhető vizsgálatok száma és a molekuláris diagnosztikai eljárások esetén a részletessége is limitált, ez pedig korlátozza a kezelés megválasztásához rendelkezésre álló információk mennyiségét. Sokszor előfordul, hogy nem egyeztetnek a beteggel arról, hogy milyen vizsgálatokon alapul a diagnózis, mert bonyolult a rendszer, sok a beteg és kevés az idő a betegellátásra. Ráadásul rengeteg adminisztrációs teher is a szakorvosokra hárul.

Specifikusan a molekuláris diagnosztikai eljárásokról szólva, az interjúk során feltárt vélemények alapján az orvosok a betegek érdekében leginkább a társadalombiztosító által finanszírozott vizsgálatokat javasolják, s háttérbe szorulnak magánfinanszírozott lehetőségek, így csökkentve a családok és a beteg anyagi terheit. Így előfordul, hogy a beteg nem tudja, lehetősége van magánúton is elvégeztetni akár az államilag finanszírozottnál még részletesebb molekuláris diagnosztikai vizsgálatokat is - vagy akár az is lehetséges, nincsenek tisztában azzal, milyen diagnosztikai eljárásokon estek át.

Az időveszteség nagyobb kárt okoz, mint a nem célzott terápia

Az onkológusok bizonyos esetekben attól tartanak, hogy elhúzódhat a terápia megkezdése a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok eredményei miatt és egyszerűbb eseteknél elegendő a terápiás protokoll követése is, nem szükséges ilyen időigényes diagnosztikai eljárásnak alávetni a beteget. Ha a protokolltól eltérő kezelést javasol a molekuláris diagnosztikai vizsgálat eredménye, akkor nem a várólista okozza az elhúzódó folyamatot, hanem a megnövekedő adminisztrációs terhek, melyek a méltányossági eljáráshoz kapcsolódnak. Az elvesztegetett idő károsabb lehet, mint az, hogy nem célzott terápiát kap az adott beteg.

A célzott terápia

Ma már a legmodernebb molekuláris diagnosztikai vizsgálatok a daganatsejt genetikai állományából készített elemzéssel, bioinformatikai és biológiai interpretáció során az onkológus számára komoly segítséget jelentenek a páciens célzott kezelése megtervezéséhez.

A nehézségek ellenére a kutatásban résztvevő onkológusok pozitívan nyilatkoztak a rendelkezésre álló terápiás lehetőségekről:

• gyorsan fejlődik a terápiás paletta,
• nemcsak OEP finanszírozott kezelések, hanem klinikai vizsgálatok is rendelkezésre állnak,
• egyedi méltányosságra kérhető gyógyszerek - ha nehezen is, de - elérhetőek.

A beteg részvétele a terápiaválasztásban

A terápiás döntés felelőssége a szakorvosokra nehezedik. Egyre nő a terápiás lehetőségek száma, és így egyre nő a rendelkezésre álló, hozzáférhető információ a terápiás döntések meghozatalában - ezzel párhuzamosan pedig egyre bonyolultabbá, nehezebbé válik a betegek megfelelő tájékoztatása.

A betegeknek azonban van lehetőségük a terápiás döntésben való részvételre, így gyakorolva az önrendelkezés jogát és ezzel megosztva az orvossal a felelősséget. A daganatos betegségekkel kapcsolatban való tájékozódás legfőbb terepe a kezelőorvoson kívül az internet (50 százalék feletti említettség). Mind az érintettek, mind a hozzátartozók esetében ez a legnagyobb arányban említett információszerzési forrás. Ezt az orvosok (szakorvos, háziorvos, ismerős orvos) követik. A keresett információk legfőképp a lehetséges gyógymódokkal (80 százalék), a betegség leírásával, súlyosságával és okaival kapcsolatosak.

Hol néznek utána a betegek?

Az interneten tájékozódók elsősorban a betegportálokon, ezek közül is kiemelten a Webbeteg.hu-n (több, mint 60 százalék), a daganatos betegeknek szóló oldalakon (háromnegyedük említette valamelyik ilyen oldalt), valamint az online betegfórumokon tájékozódtak (több, mint fele).

Az onkológusok egyöntetűen úgy látták, hogy ők maguk lennének a leghitelesebb információ források. Mivel igen szűkös a tájékoztatásra fordítható idő, úgy érzékelik, hogy betegeik gyakran az internetről próbálnak további információkat szerezni - és ezt a feltételezésüket a beteg és hozzátartozó kutatás megerősíttette.

Ennek viszont gyakran az a következménye, hogy a betegek tájékozottsága hiányos, vagy a kezelőorvos nem lehet biztos benne, hogy pontosan milyen forrásokra támaszkodnak betegei, azok orvosilag mennyire megbízhatóak.

Az interneten elérhető alternatív készítményekkel kapcsolatos, nem hiteles forrásból származó információk nehezítik az onkológia betegek menedzsmentjét.  Az orvosok kötelesek elmondani a terápia mellékhatásait, ami riaszthatja a beteget, ugyanakkor az alternatív készítményekről a nem megbízható források rendszerint nem adnak tájékoztatást.

Képünk illusztráció.