Az EU lehetséges végéről több spekuláció lát napvilágot, mint valaha. Ez lehet egy nagy robbanás - mint amilyet az euróválság közepén vártak sokan - vagy annak az eredménye, melynek során több tagállam is követi az Egyesült Királyságot és önként távozik az EU-ból. De az EU belülről is kiüresedhet - véli Jan-Werner Müller, a Princeton Egyetem politikatudományok professzora a Financial Timesban megjelent cikkében. Utóbbi szcenáriónak azonban semmi köze az olyan populistákhoz, mint Marine Le Pen, az  olyan politikusokhoz viszont annál inkább, mint amilyen az antiliberális magyar miniszterelnök, Orbán Viktor.

A professzor a sors iróniájaként jegyzi meg, hogy Orbán az Európai Néppárt (EPP) , az EU jobbközép pártcsaládjának tagja, amely főleg keresztény demokratákat tömörít, akiknek az elődei tették le az 1950-es években az európai integráció alapjait. Az EPP azonban nemcsak tolerálja az olyan szélsőjobbos populistákat a soraiban, mint Orbán, de azokat a tényeket sem akarják meglátni, hogy a magyar miniszterelnök olyan európai vezetést ajánl, amely a keresztény demokráciát és az EU-t belülről rombolhatja le.

Kapcsolódó

A professzor mielőtt megemlíti az Orbán-kormány legutóbbi húzását, a Soros György által alapított, az akadémiai függetlenség és gondolatszabadság budapesti bástyáját, a Közép-európai Egyetemet (CEU) tisztán politikai okokból ellehetetlenítő törvény megszavazását, megjegyzi, hogy Magyarország jelentős támogatást kap Brüsszeltől, ennek ellenére Orbán kormánya szisztematikusan az európai klub játékszabályaival és a demokrácia állítólagos közös értékeivel szembe megy.

Európai szintre emelete a hazai taktikákat Orbán

Müller szerint Orbán elkezdte európai szinten használni ugyan azokat a taktikákat, amelyeket helyi szinten már sikerrel alkalmazott. A professzor szerint a magyar miniszterelnök a Jobbik erősödésének köszönhette, hogy elterelje a figyelmet a külföldről érkező kritikákról mondván, nélküle a neonácik kerültek volna hatalomra Magyarországon.

Orbán most bizonyos dolgokban távolságot tart a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártjától - véli Müller, aki megemlíti, hogy Donald Tusk Európai Tanács elnöki tisztségének meghosszabbítása esetében szembe ment a lengyelekkel, ezzel hozzájárulva az elszigetelésükhöz. Müller úgy véli, most az uniós jobbközép politikusai úgy érezhetik, hogy tartoznak neki, ezért lehet az, hogy az utolsók között voltak, amikor a magyar kormányt a CEU és a civil szervezetek ellen indított támadások miatt kritizálni kellett, ráadásul a kritikájuk is elég enyhe volt. (Azóta már hallani körükből azért keményebb hangokat is.)

Müller emlékeztet Orbán Máltán az EPP kongresszusán elmondott beszédére, ahol Európa jövőjét felvázolva arról beszélt, hogy "van helye a keresztény indentitásunknak és a nemzeti büszkeségünknek". Az olyan próbálkozások viszont, mint egy pán-európai "Kulturkampf"-ot hirdetni egy olyan baloldallal szemben, amelyik minél több muszlim beengedésével akarja lerombolni Európát, csak a szélsőjobb köreiben talált fogadtatásra. Ez azonban megváltozott azután, hogy a szerb-magyar határra felhúzta a kerítést, Németországban ugyanis Angela Merkel német kancellár koalíciós partnere, a bajor kereszténydemokrata párt elkezdett Orbánnal barátkozni és nyomást gyakorolni Merkelre a migrációbarát intézkedései miatt.

Orbánnak nem a kereszténység a fontos

Müller azonban felhívja a figyelmet, hogy szerinte Orbán ténykedésében a kereszténység irreleváns, ami viszont számít, a kereszténység, mint kollektív identitás, ami segít megkülönböztetni a "jó európaiakat" a "rossz muszlimoktól".

Ez abban is segít neki, hogy fenntartsa a félelemet, és az ellenzéket altassa. A félelmet pedig az állítólagos "liberális nihilisták" által uralt Brüsszel ellen is lehet fordítani. Miközben Orbán az EU tagállamainak ésszerű Tusk-támogatónak állítja be magát, otthon EU-ellenes kampányt indít azzal a jelszóval, hogy "Állítsuk meg Brüsszelt!"

Müller szerint néhány kereszténydemokrata nagyon jól tudja, hogy Orbán milyen veszélyt jelent, de nem merik kizárni a pártból, mert félnek a szavazatvesztéstől az Európai Parlamentben és kellemetlennek éreznék a szankciókat a brexit-szavazás fényében. Ugyanakkor a kereszténydemokraták hogy kritizálhatják Recep Tayyip Erdogan, vagy Vlagyimir Putyin kicsapongásait, ha tolerálják egyikük jogállamiság kirívó megsértéseit. Egy olyasvalakiét, aki lassan de biztosan belülről ássa alá az uniót - teszi fel a költői kérdést Müller.