Ezért nem tudnak kivonulni a bankok Magyarországról - válaszol a szakértő

- Ön szerint a következő időszakban mely szereplők hagyhatják itt a magyar piacot?

- A marginális szereplők legnagyobb része már elment. Semmilyen vállalat tulajdonosa nem visel el hosszú távon veszteséges működést. A hazaiak sem. A kérdés csak az, mekkora végső veszteséget hajlandóak elkönyvelni a kiszálláskor, mert ennek alternatívája a folyamatos, de jóval kisebb veszteségek finanszírozása és reménykedés a környezet megváltozásában. Minden tartósan veszteséges tulajdonos megvizsgálja a kiszállás/bezárás alternatíváját, ám különböző következtetésekre jutnak.

 

A feltételezés az, hogy a hazai bankok hajlíthatóbban hiteleznek

- A pénzügyi szakértők szerint már csak azért sem várható, hogy sok külföldi nagybank hagyná itt a magyar piacot, mert sokba kerül a kivonulás egy országból? Ez mennyi lehet és milyen főbb tételei vannak?

- Miután a bankpiacon még nem látszik a fordulat, a hírbe hozott Raiffeisen, valamint más távozott bankok példáján látjuk, hogy a piac további működési veszteséget áraz, illetve növekvő céltartalékképzésre számít, emiatt a vevőjelöltek ára tart a nullához; a tulajdonosoknak teljes magyarorszagi befektetésüket le kellene írniuk. Sőt ha az adásvételi szerződések tárgyalása során nem elég határozottak, a szavatosságok és a garanciák miatt még az eladás után is érhetik őket további veszteségek.

- A többéves kormányfői vízió az, hogy a magyarországi bankszektor nagyobbik része hazai kézben legyen. Egy ilyen helyzet milyen előnnyel jár egy globalizált világban?

- A feltételezés az, hogy a hazai bankok szívesebben és hajlíthatóbban hiteleznek. Tény, hogy Nyugat-Európában a nagybankok mind helyiek. Ettől még a görög, izlandi, portugál és szlovén bankrendszer szó szerint tönkrement, a spanyol es az olasz szenved, de még jónéhány belga, holland (sőt osztrák) bank is nehéz helyzetbe került - nem beszélve olyan veretes nevek eltűnéséről, mint például a Dresdner, valamint a Capitalia Olaszországban.

Éppenséggel brit bankokat is meg kellett menteni állami pénzen, az USA-hoz hasonlóan. Figyelemre méltó, hogy a külföldiek dominálta lengyel, de még a román és a bolgár bankrendszer is válságtűrőbbnek bizonyult. Igen szerencsésnek tartom, hogy - például mint nálunk, ellentétben Szlovéniával - a külföldi tulajdonosok állják a számlát, nem pedig a hazai adófizetők.

 

A tartós gazdasági növekedés az alap

- Hendrik Scheerlinck, a K&H Bank Zrt. vezérigazgatója szerint addig nem lesz jelentős konszolidáció a magyar bankszektorban, amíg a szereplők nem látják világosan, hogyan tudnak a profitabilitáshoz visszatérni. Ez mikor következhet be?

- A konszolidációhoz az kell, hogy az eladóknak ne kelljen jelentős veszteségeket elszenvedniük, ha ki akarnak szállni a magyar piacból. Ehhez pedig a bankjaik jövedelmének pozitív jelenértéket kell produkálni. Ez úgy alakul majd ki, hogy érzékelhető (2-3 százalékos) és tartósnak mutatkozó gazdasági növekedés indul be, az ingatlanpiac (fedezetek) magára talál és a szabályozói környezet kiszámíthatóbbá válik. Ez azt is jelenti, hogy a bankok elkezdhetik az igen magas céltartalékok visszaírását és enyhülnek az adóterhek is.

- Miért alakult ki hatalmas különbség az utóbbi években a magyarországi pénzintézetek teljesítménye között?

- Azok kerültek nehéz helyzetbe, akik ingatlanprojekteket finanszíroztak, amelyek recesszió idején elsőként állnak fejre - különösen, ha nem fejezik be azokat vagy kedvezőtlen adottságúak. Emellett a deviza jelzáloghitelezés okozott több fordulóban jelentős veszteséget néhány, e szegmensben különösen aktív banknak. Ez nem magyar sajátosság, ilyen eredetű veszteségek sokszor előfordultak a közelmúlt gazdaságtörténetében szerte a világon. A piac emlékezete rövid - újból és újból elkövetik ugyanazokat a hibákat.

 

A banküzem volumenjáték

- A magyar állam - valószínűleg a kevés tőkéje miatt is - kisbankokba és takarékszövetkezetbe fektet, majd megpróbálja azokat "helyzetbe hozni". Hogyan teljesítettek a kisméretű magyarországi bankok az utóbbi években?

- A banküzem volumenjáték, hacsak nem képes egy bank egy piaci résre specializálódni. Kevesen tudnak. Emiatt rossz gazdasági helyzetben a kicsik igen sérülékenyek, különleges kedvezményekre van szükségük, hogy versenyben tudjanak maradni. Az EU versenypolitikája miatt az állam nemigen tud egyértelműen kivételezni egyes szereplőkkel.

A takarékszövetkezeti szektor integrált bankként az eddigieknél jóval nagyobb potenciállal rendelkezik, ezt kihozni belőle azonban nagy kihívás, kemény munka lesz. Ha sikerül, a nyolc univerzális bank mellé felzárkózhat egy újabb, tisztán hazai.

Azok a bankok, amelyek az elmúlt 15 évben lepték piacra Magyarországon - akár hazai, akár külföldi kézben működtek - pár kivételtől eltekintve nem tudtak nyereséget elérni. Több be is csukott vagy eladták. A magyar bankpiac felosztása 1996 táján befejeződött. Érdekes lesz, hogy a takarékszövetkezeti szektorban zajló radikális átalakítás mennyiben tud ezen változtatni.

- A konszolidáció részeként a magyar piacon maradó bankok közül közül az OTP-n kívül ki vásárolhat fel versenytársat - már csak azért is, mert most olcsó a bank, a nagyobb üzemméret pedig jót tesz a hatékonyságnak?

- A gazdasági életben a szereplők inkább vesznek jót drágán, mint rosszat olcsón. Az, hogy ma valami olcsó, azért van, mert félő, hogy holnap további veszteséget termel. Akkor nem, ha úgy lehet beolvasztani, hogy rengeteg költséget meg lehessen takarítani. Elsősorban a nyereséges szereplőknek lehetnek ilyen ambíciói, de most mindenki nagyon óvatos és inkább aluláraz.

Egy bank nemigen viseli el a veszteséget, mert - ellentétben egy nem szabályozott környezetben működő vállalattal - a veszteség a minimális tőkekövetelmény miatt szinte azonnal tőkepótlási igényt vált ki. Márpedig ma a tulajdonosoknak nincs felesleges pénzük. Pláne úgy nem adnak szívesen, hogy nem látják a veszteségek végét. Úgy érdemes ma bankot venni, ha a tranzakció már rövid távon a szinergiák miatt egyértelmű nyereséget hoz és a portfólió esetleges további veszteségei beláthatóak és beárazottak.