Bizonytalan lábakon áll az orvosmigráció mérése, mert sem a magyarországi orvosokról, sem a külföldön praktizálókról nincs megbízható regiszter. Keveredik az engedélyek, a működő és a magánorvosok száma, cikkekből, lábjegyzetekből lehet tájékozódni - mondta egy egészségügyi konferencián Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki Zrt. vezető kutatója. A friss kutatásban a külföldön dolgozó, illetve korábbi külföldi munkatapasztalattal rendelkező orvosok 2000 és 2015 közötti migrációjának jellemzőit vizsgálták, 1100 fős mintán.

A pontos számok annak ellenére hiányoznak, hogy az orvos, illetve az egészségügyi szakszemélyzet migrációja fontos szakpolitikai kérdés. Ez azonban mindössze abban nyilvánul meg, hogy evidenciaként kezelik, hogy az egészségügy problémáinak egyik fő oka az orvosok elvándorlása, külföldre távozása.

Ha a migrációt nem is, a migrációs szándékot már könnyebb felmérni, a hatósági bizonyítvány igénylések számából kiindulva. A nyilvántartásokban azonban többszöröződnek az adatok, amelyeket tisztítottak a kutatók. Eszerint 2014-ben az összes, érvényes működési engedéllyel rendelkező orvos és fogorvos (becslések szerint 30 ezer fő) 1,4 százaléka (561 fő) kért először a külföldi munkavégzéshez szükséges hatósági bizonyítványt, a ténylegesen működő orvosi és fogorvosi létszámhoz viszonyítva ez 1,9 százalékos arányt, míg a frissen végzettekhez 65 százalékos arányt jelent.

Minden becslés szerint a külföldön dolgozó magyar orvosok és fogorvosok száma és aránya folyamatosan nő, 2012-ben a magyar orvosok 9-11 százaléka, mintegy 3250 orvos élt külföldön, szemben a 2009-es 5,1-6 százalékkal. A németországi munkavállalás 2011 óta jelentősen gyorsult - mondta a szakértő.

Nem csak külföldön tűnnek el az orvosok

Noha a közbeszédben az orvoshiány fő oka az orvosok külföldre távozása, a valóságban a migrációnál is nagyobb arányú a pályaelhagyás - fogalmazott Hárs.

Igen kedvezőtlen a kormegoszlás is: a jelenleg Magyarországon dolgozó orvosok 45 százaléka ötven évesnél idősebb, és csak minden ötödik orvos 35 év alatti. A most külföldön dolgozók 58 százaléka pedig 35 éves vagy annál fiatalabb. Ingázásra leginkább a középkorúak hajlandók, az ide-oda utazók 68 százaléka 36-50 év közötti.

A 35 év alattiak 85 százaléka szakvizsga nélkül ment külföldre, a középkorúak (35-50 év közöttiek) körében csak 27 százalék ez az arány. Az ötven felettiek 82 százaléka viszont szakorvosként keresett külföldi boldogulást, s szakorvosként a fiataloknak csak 8 százaléka távozott.

Emiatt költöznek külföldre

A kutatók megállapították: a 2000 és 2014 közötti időszakra jellemző volt, hogy aki egyszer külföldön dolgozott, az nagy valószínűséggel állandóan külföldön végzett munkát, s egyre kisebb valószínűséggel tért haza.

Prognózisuk szerint a fiatalok elvándorlásának intenzitása állandó marad, a fiatalabb életkor, a szakvizsga nélküliség és az egyedülálló státusz növeli a külföldi munkavállalás valószínűségét. A gyermekesek nem változtatnak helyet: vagy nem emigrálnak, vagy nem jönnek haza. A diplomaszerzés után 10 évvel csökkenni kezd a migráció valószínűsége.

Pluszpénz nélkül is mennének

A kutatás egyik legérdekesebb tanulsága a bérkérdéshez kapcsolódik. Míg a megkérdezett orvosok hatszorosra becsülték a külföldön elérhető bérnyereséget, a járulékos pluszköltségek levonása után számított nettó reálbérnyereségről kiderült, hogy alig több mint kétszeres. Ugyanakkor a kutatásban alkalmazott modell arra is rámutat, hogy az orvosok már bérnyereség nélkül is hajlandóak külföldön munkát vállalni.

A külföldön dolgozók a hazai munka- és az életkörülményeket az itthon maradottaknál kedvezőtlenebbnek látják, és csak kevés a motiváló tényező ezek közül számukra. Mindennek csak látszólag mond ellent, hogy már egy kisebb béremelés is csökkenti a migráció valószínűségét, különösen a pályakezdők, a szakvizsga előtt állók körében - mondta Hárs, utalva a nagyon alacsony hazai bérekre.

Arra pedig különösképpen oda kellene figyelni a döntéshozóknak, hogy a modellbecslés szerint a képzési és a továbbképzési színvonal az, ami csökkenti a migráció valószínűségét - fogalmazott a kutató.