Magyarország az EU-27 átlagához viszonyított 64 százalékos árszínvonalával a viszonylag olcsónak számító alsó harmadhoz tartozik a vizsgált 37 európai állam között - ez derül ki a fogyasztási kiadások 2011-es árszínvonalát vásárlóerő-paritáson összehasonlító kiadványból. A KSH által közölt adatok szerint hazánk a 37 ország között a 10., az EU-27-ek között viszont a 4. legolcsóbb országnak bizonyult. Érdekes, hogy Magyarország távolodóban van az EU-átlagtól: 2008-ban még 70, 2010-ben pedig 66 százalékon állt.
Visszatérve a 2011-es adatokra, szomszédos országok árszínvonalát tekintve Szerbia (57 százalék) és Románia (60 százalék) a magyar árszínvonal alatt maradt. Szlovákia (72 százalék) és Horvátország (74 százalék) árszínvonala kisebb mértékben, Szlovéniáé (84 százalék) és Ausztriáé (107 százalék) jelentősen meghaladta hazánkét. A listát 162 százalékos értékkel Svájc vezeti, majd Norvégia (151) és Dánia (142) következik, ami mintegy háromszorosa a sereghajtó balkáni államok (Macedónia: 45, Albánia és Bulgária: 51) átlagának.
Mégsem olyan olcsó?
Ha csak azokra az áru- és szolgáltatáscsoportokra koncentrálunk, amelyek a hazai háztartások fogyasztásának nagyobb részét adják, már jóval kevésbé számít olcsó helynek Magyarország. A magyar háztartások - amint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk - jövedelmük mintegy kétharmadát fordítják élelmiszerre, lakásfenntartásra és rezsire, valamint közlekedésre, így érdemes ezek, illetve a közelítő kategóriák árszínvonalával külön foglalkozni. E csoportok árszínvonala az említett 64 százaléknál jóval közelebb van az EU-27 átlagához: az élelmiszerek és a háztartási energia 83, a közlekedési szolgáltatások 71 százalékon állnak.
Ami az élelmiszereket illeti, a vizsgált csoportok között az elmúlt évtizedben itt volt a leggyorsabb a felzárkózás az EU-átlaghoz, 25 százalékpontos növekedés történt 2000-hez képest. (Az utóbbi pár évben ugyanakkor nem történt érdemi változás, hiszen a 2008-as statisztika is 83 százalékot mutat az EU átlagához képest.) Ennél valamivel lassabb, de szintén tempós közeledés volt megfigyelhető az energiahordozók (20 százalékpont) és a ruházati és lábbeli termékek (22 százalékpont) esetében. A közlekedési eszközök (azaz autók és motorok) árszínvonala csak 10 százalékpontos közeledést produkált, ám már a 2000. évi kiinduló érték is magas, 80 százalék feletti volt.
Van, ahol a legdrágábbak között vagyunk
A fontosabb kiadási csoportok (amelyekben az egészségügyi és az oktatási szolgáltatások ezúttal nem szerepelnek) árszínvonalát tekintve változatos a magyarországi helyzetkép: a legtöbb alulról közelíti az uniós átlagot, kettő (távközlési, postai szolgáltatások és háztartási elektronikai cikkek) némileg felette áll, miközben a vendéglátás, a bútorok és lakberendezési cikkek, valamint a szeszes italok és dohányáruk sokkal olcsóbbak az EU-27 átlagánál.
Ahogyan az a fenti táblázatból is kitűnik, az uniós átlagtól való távolság mértéke nem feltétlenül jelzi egyértelműen azt, hogy az adott termékcsoportok esetében az olcsóbb, a közepes vagy a drága országokhoz tartozunk-e.
A legalacsonyabb árszínvonalú országok közé a háztartási gépek és készülékek, a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás, a ruházat- és lábbeli, a szeszes italok és dohányáruk, valamint a bútorok, lakberendezési cikkek és lakástextíliák csoportjában kerültünk. A középső harmadba tartozott a magyar árszínvonal az élelmiszerek és alkoholmentes italok, a közlekedési és szállítási szolgáltatások, a közlekedési eszközök, a villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyagok, továbbá a háztartási elektronikai cikkek kiadási csoportokban. Bár utóbbi árszínvonala is az uniós átlag felett volt, mégis csak egyetlen kiadási csoport, a távközlési és postai szolgáltatások esetében került hazánk a legdrágább országok közé.
Mi lett olcsóbb, mi lett drágább?
A 2008-as adatokkal összevetve a 2011-es statisztikát kitűnik, hogy több csoport is relatíve olcsóbb lett, vagyis lefelé távolodott az EU-átlagtól. Látványosan csökkent az uniós átlaghoz képest a ruházati cikkek és lábbelik (-10 százalékpont), a bútorok és lakberendezési cikkek (-18 százalékpont), a közlekedési eszközök és szolgáltatások (-9 százalékpont), valamint a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatások (-15 százalékpont) árszínvonala.
A távközlési és postai szolgáltatások jelentik az ellenpéldát, itt 2008-hoz képest 6 százalékpontos növekedés történt, pedig e téren már akkor is a legdrágább országok közé tartoztunk. (A 2010-ben mért 99 százalékkal viszont átmenetileg visszakerültünk a középmezőny felső traktusába.) Az élelmiszerek, a háztartási elektronikai cikkek és az energiahordozók uniós átlaghoz viszonyított hazai árszínvonala nem változott.