Csatlakozás
Keresés
Buksza blog
Videó
A jelentésből kiderül többek között, hogy 2015-ben a vásárlóerőparitáson számolt fejenkénti 1371 eurós magyar egészségügyi költés az uniós mezőny alsó harmadára elegendő , és még a felét sem éri el az EU-28-ak 2781 eurós átlagának. Az összesített egészségügyi kiadások 7,1 százalékos GDP-hez viszonyított aránya sem éri el a 9,9 százalékos EU-28-as átlagot. A nemzetközi összehasonlítás kapcsán a KSH kimondja, míg a gazdasági válság az uniós országok többségében nem volt jelentős hatással az egészségügyi kiadások reálértékére, nálunk a 2007-2009-es visszaesés után a kiadások reálértéke ismét csökkent, s még mindig nem érte el a 2005-ös bázisév szintjét.
Az egészségügyi kiadások GDP-hez számított aránya 2003 óta lényegében folyamatosan csökkent. A 2003-as 8,1 százalékról 2006-ra 7,8 százalékra apadt, majd 2008-ra 7,1 százalékra esett vissza. 2010-11 táján ez az arány újra 7,6 százalékra gyarapodott, 2014, 15-ben azonban újra a 2008-as 7,1 százalékra süllyedt. Az egészségügyi kiadásokon belül a közkiadások aránya a 2003-as 70,5 százalékról 2007-re 70 százalék alá, 68,9 százalékra süllyedt, majd 2010-2015 között 67 százalékról 66,5 százalékra apadt.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.
| Év | Összes, Mrd Ft | Ebből közkiadás Mrd | GDP arányos összkiadás % |
| 2003 | 1 554 | 1 096 | 8,1 |
| 2004 | 1 638 | 1 153 | 7,8 |
| 2005 | 1 804 | 1 275 | 8 |
| 2006 | 1 894 | 1 340 | 7,8 |
| 2007 | 1 854 | 1 278 | 7,3 |
| 2008 | 1 932 | 1 331 | 7,1 |
| 2009 | 1 915 | 1 309 | 7,3 |
| 2010 | 2 047 | 1 374 | 7,6 |
| 2011 | 2 135 | 1 420 | 7,6 |
| 2012 | 2 149 | 1 408 | 7,5 |
| 2013 | 2 196 | 1 464 | 7,3 |
| 2014 | 2 307 | 1 547 | 7,1 |
| 2015 | 2 397 | 1 594 | 7,1 |
| Forrás: KSH, OECD | |||
2007 és 2009 között csökkent az egészségügyre fordított egy főre jutó kiadások reálértéke, a 2011-es évet követően a GDP volumenváltozásához hasonló ívet írt le, jóllehet nem érte el a GDP növekedésének mértékét. A 2012-2013-ban még negatív előjelű változás 2014-ben pozitív tartományba került, 2015-ben elérte a GDP-növekedés mértékét - írja a KSH jelentése.
A GDP-arányos kiadások alakulására ható tényezők közül a KSH kiemeli a 2012-ben megkezdett reformot. Ennek keretében vezették be a gyógyszerár-támogatás összegét jelentősen csökkentő vaklicitet. A vaklicit lényege, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) versenyt hirdet az azonos hatóanyagtartalmú gyógyszerek között, kiválasztja a legolcsóbb ajánlatot és a többi, azonos hatóanyagot tartalmazó gyógyszernek is ugyanannyi támogatást nyújt. Ezenkívül amennyiben a gyógyszertár az azonos hatóanyagtartalmú gyógyszerek közül az "alacsonyabb napi terápiás költségű" gyógyszerkészítményeket adja el a vásárlónak, juttatásban részesülhet.
Honnan jön a pénz az egészségügybe?
A magyar egészségügybe a központi és az önkormányzati költségvetésből, az Egészségbiztosítási Alapból (E-alap), a háztartásokból és az önkéntes egészségfinanszírozási alrendszerekből érkezik pénz. A közkiadások - központi és önkormányzati költségvetés, E-alap - és a magánkiadások aránya 2010-15 között 67 százalékról 66,5 százalékra mérséklődött, (2012-ben mindössze 65,5 százalékot tett ki), azaz a kiadások harmadát a lakosság közvetlenül a saját zsebéből finanszírozza.
A KSH jelentés szerint ez a kétharmad-egyharmad arány azért maradt fenn tartósan, mert a bérfejlesztés mellett a gyógyszertámogatás összege csökkent, az egészségügyi szolgáltatások és termékek árindexe pedig jobban nőtt mint a fogyasztói áraké.
Így csökkent a központi hozzájárulás
A központi egészségügyi kiadásokra is az ellátórendszer 2012-ben megkezdett átalakítása gyakorolta a legnagyobb hatást. A közkiadások négyötödét az OEP kasszán keresztül osztják el, ennek költségvetése meghatározó. Bevételi oldalon az E-alap forrásainak legjelentősebb tételét, a bevétel több mint egyharmadát - 2015-ben 652 milliárd forintot, ami 220 milliárddal volt több mint a 2010-es - a biztosítotti járulék adja. A központi költségvetési hozzájárulások két legnagyobb tételét 2015-ben a központi költségvetésből járulék címen átvett pénzeszköz, illetve a rokkantsági rehabilitációs ellátások fedezetére átvett pénzeszközök adták, a bevételek 29 százalékát tették ki (565 milliárd forint).
A központi hozzájárulások részaránya 2014-ben még 47 százalék volt (897 milliárd forint), 2013-ban pedig 52 (967 milliárd forint), de 2010-ben is magasabb volt a jelenleginél: 45 százalék (617 milliárd forint). A 2015. évi visszaesés oka, hogy a rokkantsági ellátások fedezetére átvett pénzeszközök az előző évi érték felét sem érték el, és kivezetésre kerültek a munkahelyvédelmi akciótervvel összefüggő hozzájárulás Egészségbiztosítási Alaphoz kapcsolódó tételei is.
A kiadások pedig így nőttek
Kiadási oldalon a kormányzati alrendszer (a kormányzati és önkormányzati alrendszerek, társadalombiztosítás) gyógyító-megelőző ellátási ráfordításait a 2012-ben megkezdett béremelés növelte jelentősen.
2010-2011 között az egészségügyben foglalkoztatottak keresetének reálértéke csökkent, 2012-ben és 2013-ban 8, illetve 7 százalékkal, 2014-2015-ben 3-3 százalékkal emelkedett. Ezen belül az orvosok átlagos havi jövedelmének reálérték-növekedése 2012-2013-ban 14, illetve 10 százalék, 2014-2015-ben pedig 4-4 százalék volt a KSH számításai szerint.
Az állami gyógyszerár-támogatások mértéke a vaklicit bevezetése miatt 2012-2013-ban csökkent, és bár 2014-2015-ben ismét nőtt, folyó áras értékük 2015-ben (338 milliárd forint) 19 milliárd forinttal volt alacsonyabb, mint 2010-ben.
Mennyit fizet a lakosság a saját zsebéből?
A háztartások kiadásainak önálló alrendszerét a hazai lakosság közvetlen ("out of pocket") kiadásai jelentik, amelyek magukba foglalják a KSH által becsült hálapénzt is. A háztartások jövedelmük 4,7-4,9 százalékát fordítják egészségügyre. Ebben a lassú elmozdulásban az is közrejátszott, hogy míg a fogyasztóiár-index 2014-2015-ben negatív volt, addig az egészségügyi termékek, szolgáltatások fogyasztói ára 3-4 százalékkal nőtt.
2010-2015 között a háztartások egészségügyi kiadásai 561 milliárd forintról 695 milliárd forintra nőttek, ezeknek mintegy felét (48-50 százalékát) a gyógyszerkiadások tették ki.
Az önkéntes egészségügy-finanszírozási alrendszerekben a legjelentősebb részt az önkéntes egészségpénztárak és önsegélyező pénztárak egészségügyi jellegű kiadásai jelentik. Az adókedvezmények és a nyújtható szolgáltatások szűkülése miatt a pénztárak kétezres évek elejétől tartó dinamikus növekedése 2010-től csökkent, 2010-ben 58, 2015-ben 56 milliárd forint volt a ráfordítás.
A háztartásokat segítő nonprofit szervezetek finanszírozási képessége visszaesett 2010 és 2015 között 39 milliárd forintról 32 milliárd forintra. A társaságok kiadásainak meghatározó részét a foglalkozás-egészségügyi kiadások teszik ki, ráfordításaik 2010 után kismértékben, 15 milliárd forintról 2015-re 16 milliárd forintra nőttek.
Mire mennyit költünk?
Szolgáltatások szerinti összetételében a kiadások legnagyobb részét a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyéb gyógyászati célú javak képezik, amik 2015-ben a folyó kiadások közel egyharmadát (763 milliárd forint) adták. Ez az arány a 2012-ben megkezdett gyógyszerár-támogatási rendszer bevezetése előtt, 2011-ben még 38 százalék volt. A 2014. évi érték nemzetközi viszonylatban még mindig igen magas (az EU-27 átlaga 15 százalék), csak Közép- és Kelet-Európa néhány országában (Bulgária, Románia, Szlovákia) haladta meg a magyar értéket, jóllehet az egy főre jutó gyógyszerkiadás magyarországi értéke (387 euró/fő) nem éri el a 402 eurós EU-27ek átlagát.
A fekvőbeteg-ellátásra fordított kiadás a második legjelentősebb tétel, a finanszírozási rendszer 2012-ben megkezdett átalakítása következtében az elmúlt években dinamikusan nőtt, így az összkiadásokhoz viszonyított 29 százalékos aránya alig egy százalékponttal marad el az EU-27 átlagától - írja a KSH.
