- Tanulmányukban a hazai lakossági deviza jelzáloghitelek kivezetésének időzítését és keretrendszerét ismertetik. Volt-e korábban máshol, más országban ilyen tömeges konverzió vagy ez egy magyar specialitás volt?
- Nem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatos adatbázis, de nagy bizonyossággal állítható, hogy a viszonylag kevés lakossági devizahitel-kivezetés közül a magyarországi forintosítás mind jellegében, mind nagyságrendjében egyedülálló volt, különös tekintettel a folyamat rendezettségére, koordináltságára és az érintettek kooperációjára.
A konverzió időzítése is bizonyosan kivételesnek tekinthető, hiszen közgazdasági értelemben 2014 novemberében fordultak át a devizahitelek forinthitelekké, és két hónappal később, 2015. január 15-én a svájci jegybank a frank euróval szemben fenntartott árfolyamküszöbének eltörléséről döntött, ami jelentős svájcifrank-gyengülést hozott mind az euróval, mind a forinttal szemben. Néhány héttel, hónappal korábban ezek a fejlemények érdemi negatív hatással lettek volna magyar családok százezreinek pénzügyi helyzetére, a pénzügyi piacok működésére, a bankrendszer stabilitására. Ebben az esetben azonban az árfolyamgyengülésnek nem volt semmilyen hatása a deviza jelzáloghitelesekre, ami a forintosítás egyértelmű pozitív hozadéka.
- Arra a következtetésre jutnak, hogy a devizahitelezés mind a háztartások, mind a bankrendszer, mind pedig az állam szempontjából komoly kockázatokat hordozott. Milyen intézkedések születtek 2014 előtt jelzáloghitel-állomány problémájának kezelésére?
- A magyarországi lakossági devizahitelezés felfutása 2004-ben kezdődött, és keresleti, kínálati, valamint intézményi okai egyaránt voltak. A keresleti okok közül - egyéb tanulmányok megállapításait összegezve - kiemeltük a magas forintkamatokat, a kockázatok szisztematikus alulbecslését, az árfolyamkockázatot szinte elfedő stabil forintárfolyamot, a korai eurocsatlakozással kapcsolatos várakozásokat, valamint azt az erkölcsi kockázatot, miszerint sokan már a hitelfelvételkor számítottak arra, hogy az érintettek egyre növekvő száma miatt az állam - probléma esetén - mindenképp megmenti az adósokat. A kínálati tényezők közül a jogi alapok megléte, a konvertibilitás, a globális likviditásbőség, a devizahiteleken elérhető marzs nagysága, valamint a támogatott forinthitelezés megszűnése utáni banki kapacitásfelesleg tekinthető a legfontosabbnak. Az intézményi faktorok alatt olyan nehezen mérhető, inkább kvalitatív tényezőket értettünk, mint a bankok túlzott kockázatvállalási hajlandósága, a szabályozás lazasága és hiányosságai, vagy kiemelten a hazai pénzügyi kultúra alacsony szintje.
Mindez abba az irányba mutatott, hogy a hazai intézményi környezet alacsony színvonalú volt, a jogszabályok adta lehetőségek nem illeszkedtek az ország adottságaihoz. A magyar intézményrendszer nem működött megfelelően, hiszen az ösztönzők egy társadalmi szinten káros helyzetet hoztak létre, ahol lehetőség volt a túlzott és kedvezőtlen szerkezetű eladósodásra, ami komoly stabilitási kockázatot jelentett az országnak.
A 2014 előtti intézkedéseket indokolt két részre bontani, mégpedig kronologikusan. A válság kitörése előtt Magyarország - mondhatni - passzív szemlélője volt a lakossági devizahitelezés felfutásának, miközben számos térségbeli országban születtek intézkedések a devizában való háztartási eladósodás visszaszorítására, korlátozására. A krízis begyűrűzése után a helyzet alapjaiban megváltozott, a magyar gazdaságot komoly sokkok érték, melyek közül a forintárfolyam gyengülésének volt kiemelt jelentősége.
Az árfolyamsokkokra több állami intézkedés született azzal a céllal, hogy az adósok problémái és kitettsége mérséklődjenek: ilyenek voltak a banki kamatemeléseket szabályozó és limitáló rendelkezések, az árfolyamgát, a végtörlesztés, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. megalapítása. Ezek az intézkedések azonban nem tudták végérvényesen és tartósan kezelni a devizahiteles problémát, inkább csak a szimptómákat, hiszen a lakossági devizahitelek továbbra is bennragadtak a bankok és a háztartások mérlegében. A megoldást csak a lakossági deviza és devizaalapú jelzáloghitelek kivezetése jelenthette, amelyre 2014 őszén került sor, és ezzel záródott a háztartási szektor nyitott devizapozíciója.
- Fő állításuk, hogy 2014-ben lettek adottak a forintosítás feltételei. Miért épp ekkorra?
- Elemzésünkben arra a következtetésre jutunk, hogy a forintosításra az első olyan időpontban került sor, amikor mind a jogi háttér, mind a gazdasági feltételek adottak voltak, és ez az időpont 2014 ősze volt.
A 2014-es időzítés melletti egyik fontos érv, hogy a gazdaságpolitikai és különösen az államháztartási konszolidációból, valamint az ország kockázati megítélésének egyéb okokra visszavezethető javulásából adódóan ekkorra alakult ki olyan gazdasági környezet, amelyben alacsony kockázatok mellett vált végrehajthatóvá a lakossági devizahitelek kivezetése. Az 5 éves szuverén cds 2014 őszi 150-170 bázispont körüli értéke historikus összevetésben is alacsony volt.
Ilyen nagyságrendű hitelállomány forintosítása nem volt elképzelhető jegybanki részvétel nélkül, ami feltételezte, hogy az MNB tartalékai lehetővé tegyék a devizatartalék ilyen célú felhasználását. Márpedig a tartalékigényt meghatározó külső adósság, kiemelten a rövid lejáratú külső adósság csökkenése révén az MNB tartalék-megfelelése csak 2014-re érte el azt a szintet, amely lehetővé tette a biztonságos forintosítást - korábban a jegybanki tartalékszint egyszerűen nem volt elég nagy ahhoz, hogy az MNB át tudja váltani ezt a nagyságrendileg 9-10 milliárd eurós devizahitel-állományt. A lakossági devizahitelezés tiltása, a végtörlesztés és a fennálló hitelek amortizációja miatt 2014-re a korábbi 19 milliárd eurós csúcsról 9 milliárd euróra csökkent az átváltásra váró deviza-jelzáloghitel állomány, azaz arányaiban kevesebb devizatartalék felhasználásával is lehetővé vált a konverzió.
- Egy ilyen méretű és koncentrációjú konverziónál a lebonyolítás módja sem evidens. Melyek voltak az MNB devizaeladási programjának fő jellegzetességei?
- Az elszámolás és a forintosítás keretrendszerét az MNB devizaeladási programja adta. Cikkünkben arra a következtetésre jutunk, hogy a lakossági deviza jelzáloghitelek kivezetését csak egy koordinált és rendezett folyamat keretében lehetett lebonyolítani. A forintosítás nagyságrendje akkora volt, hogy jegybanki beavatkozás nélkül elképzelhetetlen lett volna a sikeres kivezetés.
Az MNB már a program meghirdetése előtt rögzítette, hogy a lakossági devizahitelek kivezetésének gyorsan, rendezetten, a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése, a jegybanki tartalékmegfelelés biztosítása mellett és a forint árfolyamára gyakorolt érdemi hatás nélkül kellett végbemennie. Tanulmányunkban e célok felől nézve értékeltük a jegybanki devizaeladási keretrendszert, és abból indultunk ki, hogy mindezt olyan programmal lehetett megvalósítani, amely biztosítja, hogy a teljes banki devizaigény a jegybanki tendereken jelenjen meg, de csak az elszámolás és a forintosítás devizakeresletét kelljen a jegybanknak kielégítenie. Az MNB és a bankok közötti formális megállapodásokon alapuló koordinált program ezt tudta garantálni, és ebből adódóan volt képes a fennmaradt kockázatok kezelése mellett rendezetten lebonyolítani a konverziót.
Az MNB 9,1 milliárd eurót adott el a bankoknak az elszámoláshoz és a forintosításhoz kapcsolódóan, ami gyakorlatilag lefedte a szükséges devizaigényt. A devizaeladási programnak nem volt árfolyamhatása, miközben piaci konverzió, illetve a devizakereslet akár egy részének piacra áramlása esetén is jelentős gyengülés következhetett volna be.
- Milyen hatással lesz összességében a magyar makrogazdasági környezetre a lakossági devizahitelek kivezetése?
- A jegybanki program lehetővé tette a devizában denominált jelzáloghitelek kivezetését, a háztartások, a bankok és az állam kockázatait egyaránt csökkentve. A forintosításból adódóan a háztartások megszabadultak az árfolyamkockázattól, ami a devizahiteles probléma egyik kritikus pontja volt. A forintosítás után a családok nettó vagyonát és elkölthető jövedelmét az árfolyam többé nem befolyásolja, a magyar hiteladósoknak nem kell azzal kelnie és feküdnie, hogy épp hol áll a svájci frank árfolyama vagy éppen mit nyilatkoztak a svájci jegybankárok. A kisebb és stabilabb törlesztőrészletek felé mutat az elszámolás és a fair bankrendszer szabályainak bevezetése is, ami javíthatja a háztartások fogyasztási és beruházási kedvét, ezáltal a makrogazdasági környezet alakulását is.
A háztartásoknál pozitív a szaldó, de véleményünk szerint a forintosítás a bankrendszer stabilitására is pozitív hatással lesz. Ennek fő oka, hogy lakossági devizahitelek híján - hiszen megtörtént a devizában denominált személyi és autóhitelek közgazdasági értelemben vett forintosítása is - gyakorlatilag megszűnik a bankrendszer devizaswapokra való ráutaltsága, valamint mérséklődik a bankok rövid külföldi forrásállománya, ez mind a megújítási kockázat csökkenését jelenti. Középtávon javulhat a bankok hitelportfóliójának minősége az árfolyamkockázat eltűnésével, sőt idővel még a rövid időhorizonton költséges elszámolás és fair bankolás is a hitelintézetek érdekeit szolgálhatja az ügyfelek bizalmának visszanyerése révén.
Mindennek a nemzetgazdaság egészére is jótékony hatása lesz. A háztartások jövedelmi helyzetének javulása és a pénzügyi rendszer erősödése csökkenti Magyarország kockázati felárát, ami mind a bankok, mind a költségvetés finanszírozási költségeit csökkenti. A forintosítás ezen felül javítja a monetáris politika transzmissziójának hatékonyságát, növeli a jegybank mozgásterét is, így tanulmányunkban arra jutottunk, hogy a devizahitelek problémájának rendezése mind közvetlenül, mind áttételes csatornákon keresztül fenntartható módon támogatja a magyar gazdaság növekedését.