Mennyire fontos például a hagyományok megőrzése? Érdemes feladni érte az ország fejlődését? Fontos-e, hogy az állam szolidáris legyen, vagy mindenki a saját sorsáért felelős? Egyáltalán mennyire fontos, hogy a kormány betartsa az ország törvényeit? Szentesíti a cél az eszközt? A többi között ezekre a kérdésekre kereste a választ a Republikon Intézet a legfrissebb kutatásában.
Pártpreferenciát ugyanis relatíve könnyű mérni, de az már más kérdés, hogy mennyire gondolkodunk különbözően az ideális kormányzásról.
Van- e bármi összefüggés a választók pártpreferenciája és a kormányzással kapcsolatos felfogása között?
Az a felmérés alapján kijelenthető, hogy a kormánypárti, tehát fideszes választókat semmilyen korrupciós ügy nem tudja eltántorítani. Ebből akár arra a következtetésre is lehetne jutni, hogy nem érdekli őket a jogállamiság. Nos, ez úgy tűnik, tévedés. A Fidesz-KDNP szavazói körében kiugróan magasra értékelt a jogállamiság elve. Hovatovább szerintük ezt épp a kormánypártok képviselik.
Tehát amikor felróják a kormánypárti szavazóknak, hogy szemet hunynak a demokrácia leépítése felett, a jogállamiság felértékelésével ők azt a jelzést adják le, hogy szerintük a Fidesz-KDNP betartja a törvényeket. Ezzel a saját gondolkodásukat és pártpreferenciájukat igazolják.
A Republikon Intézet azt igyekezett felmérni, hogy milyen mértékben azonosulnak a válaszadók egyes kormányzási elvekkel. A kutatásban hat ilyen alapvetőnek tartott elvre fókuszáltak: tekintélyelvűség, jogállamiság, individualizmus, szolidaritás, haladás és hagyomány.
A teljes népességet tekintve a legalacsonyabb értékelést a haladás kapta, de a „nagy képet nézve” nincs olyan kormányzási elv, amit következetesen elutasít a magyar társadalom.
A válaszadók számára tehát a jogállamiság volt a legfontosabb érték: az, hogy a kormány a törvények betartásával vezesse az országot. A vizsgálat szerint
az individualizmus sem áll távol a magyar népességtől, a többség egyetért azzal a gondolattal, hogy mindenki érdemei szerint részesüljön a rendelkezésre álló javakból.
Ugyanakkor a szolidáris kormányzást is támogatták a válaszadók, ami a Republikon Intézet szerint némileg ellentmondásos, de nem váratlan eredmény.
Ha már individualizmus, a kormánypárti szavazók körében láthatóan erre billen a mérleg a szolidaritás helyett, ez pedig logikus annak fényében, hogy a Fidesz a munkaalapú társadalom elvét képviseli, és az „aki nem dolgozik, ne is egyék” mentalitás erősen jelen van a támogatói bázisban is – írják a kutatásban.
A tekintélyelvűség kevésbé fontos, mint az előbb felsorolt elvek, azonban a teljes népességhez viszonyítva a kormánypártiak érezhetően magasabbra értékelték.
A kormánypárti táborban a papírformának megfelelően felértékelődik a hagyományok fontossága is, ami a Fidesz politikai kommunikációjának gerincét adja. A két politikai tömb közötti legfőbb törésvonalat is ez jelenti.
Az egész kutatás legalacsonyabb értékét az adta, amikor a kormánypártiakat a haladásról kérdezték.
Az ellenzékieknél is a jogállamiság viszi a prímet. A kormánypárthoz képest az ellenzéki szavazók számára ugyanakkor kevésbé fontos az individualizmus, de náluk is jelen van az érdem szerinti elosztás igénye. Különösen a kormánypárthoz képest erősebben megjelenik a szolidaritás fontossága.
A tradicionálisan szociális beállítottságú magyar társadalomban az ellenzéki szavazók körében kiemelt helyet kapnak a baloldali értékek. A haladás mind a teljes mintához, mind a kormánypártiakhoz képest fontos az ellenzéki válaszadók számára. Bár az ellenzékiek kevésbé értenek egyet azzal, hogy a hagyományokat mindenáron védeni kell, mégis fontosabb számukra a hagyományok védelme, mint a kormánypártiak számára a haladás filozófiája.
A Republikon összegzése szerint vannak finomabb árnyalatok – az ellenzékiek szolidárisabbak, a kormánypártiak tekintélyelvűbbek és individuálisabbak –, de mindent összevetve meglehetősen homogén a magyar társadalom ideális kormányzásról alkotott képe.
Csak a hagyomány-haladás tengelyen tapasztalhatók komoly különbségek.
A magyarságban általánosan jelen van a jogállam iránti elvárás, a szolidaritás, a tekintélyelvűség, ami talán történelmi maradvány. A túlnyomó többség egy olyan demokratikus jogállamban szeretne élni, ahol az állam aktív szerepet vállal.