A egészségügy aktuális helyzetét és várható kilátásait tűzte napirendre a Figyelő Medicina XXIX. konferenciája, amelyen az adósságállomány és az akut teendők, a kórházműködtetés fenntartása és a tervezett költségvetés biztosította mozgástér vázolása mellett a magán és közellátás szétválasztásának hatása, az alapellátás megerősítése is  téma volt, amelynek potenciális veszélyeire is felhívták a figyelmet a szakértők. Zombor Gábor egészségügyi államtitkár szerint egy olyan döntés nem fog születni, amit nem egyeztetnek a szakmai képviseletekkel.

A Kórházszövetség elnöke, Velkey György elődásában a  kórházi működőképesség fenntartását nevezte meg elsőként, mint legfontosabb akut teendőt. Bíztatónak tartotta, hogy a 2015-ös költségvetésbe a központi költségvetési szervek adósságkonszolidációjára  60 milliárd forintot terveztek, amelyet szerinte nagyon fontos lenne teljes egészében az egészségügyre fordítani.

Háttérinformációkra hivatkozva emellett 30 milliárd forint körüli, adósságcsökkentésre szánt kasszasöprést valószínűsített. Kiemelte a béremelés fedezetének biztosítását, a mozgóbérek emelését, a gazdasági és műszaki dolgozók, szakdolgozók bérrendezését, a minimálbérek közeledése miatti feszültség feloldását és a tapasztalt munkatársak bérrendezését az orvoskaron belüli feszültség oldása érdekében.

Fenntarthatatlan a helyzet

Mint kifejtette, szeptember 30-án 64,4 milliárd forintra rúgott a kórházak adóssága, nagyon sok intézménynél már az éves költségvetés 10 százalékát is meghaladja a lejárt adósság mértéke, ami fenntarthatatlan, súlyos helyzetet jelez. A Kórházszövetség elnöke elmondta, ugyan az egészségügyre szánt jövő évi források valóban növekednek, de nem bővültek a súlyszám-, pontszám forintértékek, a dologi kiadások fedezetei, így az adósság újratermelődése nem akadályozható meg. Változatlan gond az amortizáció, amelyre a fenntartói forrás nem garantált, a béremelésre pedig bizonytalan és kevés a fedezet.

A tervezett intézkedésekről szólva Velkey a magán- és közszolgáltatások intézményi szétválasztásának dilemmáit boncolgatva rámutatott, először is definiálni kell, hogy mi tartozik ebbe a körbe. A magánfinanszírozott ellátások megszüntetése forrásvesztéssel fenyeget, az intézmények saját bevétele csökken, a munkatársakat a bevételkiesés miatt még nehezebb lesz megtartani - prognosztizálta a lépés eredményét.

Felerősödhetnek a magán- és közintézmények közötti határterületi problémák, kialakulhat az ellátások "kimazsolázása", a nagy munkaerő igényű, ráfizetéses betegek ellátási zavara és rögzülhet a paraszolvencia. Megemlítette, hogy a helyi problémák általánosítása a társadalmi megbecsülés romlásához vezethet.

Velkey szerint a veszélyek elhárítása sokba kerül, erős rendszerszabályozást és ellenőrzést igényel. A sokat emlegetett hatékonyságjavítás kapcsán Velkey elmondta, az OECD adataiból kitűnik, ettől nem várható túl nagy eredmény, a magyarországi kórházi kiadások aránya, a kórházak száma millió lakosra vetítve, egyáltalán nem túlságosan magas. Azaz, a tervezett gazdasági növekedéshez igazított forrásbevonásra nagyon rászorul a magyar egészségügy a folyamatos hatékonyságjavítással együtt.

Fókuszban a demográfia

Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár lényegében megismételte a tervezett átalakítás kulcselemeit. Mint fogalmazott, a tervezést az a nemzetstartégiai cél vezérelte, hogy a demográfiai folyamatok javuljanak.

A háziorvosi rendszer megerősítése és a fiatal orvosok itthon tartását célzó intézkedések után valamennyi egészségügyi dolgozó életpályamodelljének kialakítása következhet. Ehhez az kell, hogy az egészségügyi ellátórendszer határozza meg magát, és olyan struktúrában, olyan hatékonysággal dolgozzon, amivel oda tud állni a pénzügyi döntéshozók elé és pontosan meghatározza, hogy milyen forrásokra van szükség és ezeket hogyan, milyen eredményességgel használja fel - fogalmazott az államtitkár.

A jelenlegi  kórházi struktúra átalakítására, centralizálásra az anomáliák feloldása miatt van szükség, tisztának kell lenni a magyar kórházi rendszernek - hangsúlyozta az államtitkár. Hozzátette, vannak még értelmezési problémák, de az ellátásszervezés, a  progresszivitási szintek kialakítása döntően országos, térségi, megyei, járási szinteket fog lefedni.

Beteg és beteg között nem lehet különbség

A magán- és közszolgáltatás szétválasztását illető kritikákra reagálva Zombor elmondta: a szolidaritáson és kockázatközösségen alapuló egészségügyi rendszerben  beteg és beteg között nem lehet különbséget tenni az ellátáson belül. Hozzátette, a kórházi bevételszerzést a jelenlegi, nagyon liberális tb-törvény megengedi, de a kórházak ezzel a lehetőséggel alig élnek a paraszolvencia miatt.

Az előadásokat követő ex-miniszteri fórumon, amelyen Réthelyi Miklós egykori nemzetierőforrás-miniszter, Surján László, Gógl Árpád, Rácz Jenő, Horváth Ágnes és Székely Tamás ex-egészségügyi miniszterek vettek részt, a legnagyobb teret a magán és közellátás szétválasztásról folytatott  vita kapta, melyben az egykori tárcavezetők közösen hangsúlyozták a fogalmak definiálásának szükségességét. Abban is egyetértettek a legtöbben, hogy ez bevételkiesést okoz a kórházaknak, s akadályozza a paraszolvenciával való leszámolást.