Tarr Béla, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke közölte: a tanácskozás célja a tagok véleményének, beszámolóinak meghallgatása. "Foggal-körömmel fogunk harcolni mindazért, amit ti itt ma elmondtok" - fogalmazott az alkotó, és kijelentette: biztos benne, hogy jövőre megrendezhetik - az idén elmaradt - 44. Magyar Filmszemlét.

Vészi János, a Magyar Rendezők Céhének képviseletében arról beszélt, hogy a szervezetet "egzisztenciálisan megrogyott emberek" jellemzik. Megjegyezte, hogy megszűntek a szakmai műhelyek, a tagság munkakapcsolatai beszűkültek, hiányzik a mester-tanítvány kapcsolat. Vészi János az új rendszert "einstandnak" nevezte, ugyanakkor rámutatott, a legfontosabb feladat most a filmes szakma egyben tartása.

Babiczky László rendező a "kisműfajok" helyzetét elemezve azt kifogásolta, hogy a támogatásokról döntő kuratóriumokban nem kaphattak helyet a szakmai szervezetek által delegált tagok, bírálta a rendszer átláthatatlanságát is. Kifogásolta azt is, hogy a filmszakmát két részre osztották azáltal, hogy a rövidműfajokról szóló pályázatokat a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság írja ki, a Magyar Nemzeti Filmalap viszont csak az egészestés filmekkel foglalkozik.

Megszűnt a filmes önkormányzatiság

Muhi András producer úgy vélte, hogy Andrew G. Vajna kormánybiztossá kinevezésével megszűnt a konszenzusos filmes önkormányzatiság, valamint hogy a filmtörvény módosításakor nem kérték ki a szakmai szereplők véleményét. Szerinte a független filmkészítés teljesen ellehetetlenült a kisműfajok tekintetében, szerinte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap pályázatai csak a közszolgálati televíziók megrendeléseit veszi figyelembe.

Ulrich Gábor animációs filmrendező úgy vélte, hogy az animációs műfajt jelenleg az apátia és a rosszkedv jellemzi. "A magyar animáció reanimációra vár" - fogalmazott az alkotó.

Papp Gábor Zsigmond a dokumentumfilmes szakosztály nevében üdvözölte, hogy az új rendszerben kevesebb produkció juthat több forráshoz, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy csökkentek a pályázati lehetőségek, hiszen korábban az Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) mellett ott volt még a történelmi filmalapítvány, a kulturális alap és időnként más pályázatok is. Úgy vélte, hogy a mai rendszerben nem készülhetnek olyan fontos témákról filmek, mint a fiatalok kivándorlása, a társadalmi lecsúszás.

Kényszerszünet után beindult a gyártás

Pataki Ágnes filmproducer és Szekeres Dénes, a Magyar Producerek Szövetségének elnöke üdvözölte, hogy a kényszerszünet után újra beindult a játékfilmgyártás, valamint hogy a producerek "felszabadultak" az adósságcsapdából.

Schubert Gusztáv filmkritikus a filmszaksajtó helyzetéről úgy vélekedett, hogy az ágazatról mindenki elfeledkezett, elvesztették az addigi támogatás közel kétharmadát. A kritikus úgy vélte, hogy a filmszakma válsága nem a kulturális ágazat, hanem az egész társadalom problémáját tükrözi. Hozzátette, hogy a tervezett évi 8-9 játékfilm nem lesz elég a magyar filmművészet sokszínűségének megőrzéséhez.

Bakos Edit, az Uránia igazgatója az artmozihálózat válságáról szólva elmondta, hogy az MMKA megszűnését követően, a ki nem fizetett normatív támogatások miatt 10 mozi és 20 artmoziterem szűnt meg. Sürgette az új támogatási szisztéma kidolgozását.

A szakma gyorsan "gyönge, gyáva, egymást feljelentgető" társaság lett

Lengyel László politológus az MMKA történetét elevenítette fel. Szerinte az alapítvánnyal angol, illetve amerikai módszert honosítottak meg, amelynek az volt a célja, hogy a politika helyett a civil társadalom felé terelje a döntéshozatalt. Nagy hibának tartotta, hogy a Medgyessy-kormányzat hirtelen hatmilliárd forintra emelte a filmes támogatásokat, amit nem is tudott betartani, "már az első megszorításnál belenyúltak". Szerinte ekkor kezdődött az MMKA eladósodása, a konszolidációs programot pedig már későn hirdette meg a kulturális kormányzat.

Szerinte az új rendszer átláthatatlan, egyablakos, központilag irányított, ami azért következhetett be, mert a filmesek nem álltak ki a saját maguk által kialakított intézményrendszerükért. Mint fogalmazott: az egykori erős, egységes, kemény lobbinak tartott filmszakma gyorsan "gyönge, gyáva, egymást feljelentgető" társaság lett.

A rendezvényen felszólalt Grunwalsky Ferenc, az MMKA kuratóriumának korábbi elnöke is, aki halotti tornak nevezte a rendezvényt. Felhívta a figyelmet, hogy a 2000-es évek legnagyobb vívmánya a filmtörvény megalkotása volt, hiszen korábban nem létezett a kultúra területén jogi szabályozás. Felidézte, volt olyan év, amikor 35 filmet mutathattak be a szemlén, szerinte legalább évi 20 film kellett volna ahhoz, hogy a közönség újra nyitott legyen a magyar mozira. Az MMKA megszűntetését "szalámitaktikának" nevezte, ugyanakkor visszautasította, hogy bárki "talicskával tolta volna ki a pénzt" a szervezetből. Szerinte a vádak alaptalanságát mutatja, hogy senkit sem vádoltak meg. A közgyűlésen a jelenlévők megszavazták, hogy mindent megtesznek az MMKA megmentéséért, amennyiben ez nem sikerül, akkor új, független filmes alapítványt hoznak létre.

2012-ben nem készült magyar film, ami fesztiválozhatna idén

A tanácskozás előtt flashmobot tartottak a helyszínen az Akciócsoport a magyar kultúráért elnevezésű társulás szervezésében. A villámcsődületen az elkészült filmek hiányában elmaradó 44. filmszemlét kérték számon a Magyar Nemzeti Filmalaptól. Felolvasták a korábbi években elkészült alkotások címeit, valamint kifogásolták, hogy 2013-ban egyik A-kategóriás filmfesztiválon sem fog szerepelni magyar alkotás.