A magyar fodrászszalonok többsége felelős gazdálkodással elérhet 10-15 százalékos árbevétel-arányos eredményt, megfelelő üzleti modellel azonban a 20-25 százalék sem irreális – mondta a Világgazdaságnak Havasi Krisztián, a Henkel Beauty Care üzletág Professional területvezetője. Kiadási oldalon sorrendben a bérek, a bérleti díjak, illetve az anyagköltség jelentik a legnagyobb terhet.

Nehezíti a hatékony működést, hogy a kiemelt helyen lévő üzletek bérleti díja jóval magasabb összeg, ráadásul legtöbb esetben euróban történik az elszámolás a bérbeadókkal. Az uniós fizetőeszközzel szemben az elmúlt három-négy évben 20 százalékkal gyengült a forint, az árfolyamveszteség nem elhanyagolható részét pedig a szakma viselte.

Kapcsolódó

Havasi Krisztián szerint elkerülhetetlen a szolgáltatási árak növelése, mert míg a magyar piacon az átlagos fejpénz továbbra sem haladja meg a 3500 forintot, Nyugat-Európában a diszkont hajvágás is 20-25 euró, a szalonok többsége viszont inkább 35-40 eurótól felfelé vállal munkákat. Így a szolgáltatási árban három-négyszeres vagy még nagyobb a különbség, miközben a felhasznált eszközök és hajápoló szerek terén legfeljebb másfélszeres, és a fennmaradó részt a magasabb rezsiköltségek nem indokolják.

A szakember szerint sokszor az is a fejlődés gátja, hogy egy jó fodrász nem feltétlenül felkészült vállalkozó, pénzügyi tudatosság híján pedig sokan falakba ütköznek.

Óvatosabban fogalmaz Szénási István, a SzalonSkicc szalonhálózat tulajdonosa. Igaz ugyan, hogy amikor hétről hétre dönt rekordot a benzinár, az átlagember azt is könnyebben elfogadja, hogy a fodrásznál többet kell fizetni. Ezzel együtt sokaknak egyelőre távoli cél, hogy a forgalom negyede legyen a profit a nap végén. Szénási szerint az infláció plusz 2-3 százalékos drágulás egészséges árnövekedés lenne, csakhogy az utóbbi években éppen az árérzékeny fogyasztók miatt még a pénzromlás ütemét követő átárazás sem történt meg.