Nem bánik kesztyűs kézzel Orbán Viktorral a Financial Times (FT) blogrovatában megjelent cikkében Kester Eddy, a pénzügyi lap régiós szakírója: finoman fogalmazva pörgősnek (go-go, rapid-fire) minősíti a régi-új magyar miniszterelnököt, akinek legmohóbb vágya, hogy kormányának újra kétharmados parlamenti támogatottsága legyen. Ez utóbbi hajszálon, néhány száz vagy ezer szavazaton múlhat, talán részben azért, mert a kritikus budapesti választókerületben több ezer szavazatot elvittek a kamupártok.

Akármi lesz is azonban a pontos végeredmény, a biztos, hogy az egykori antikommunista diáklázadó kezében marad a hatalom Budapesten további négy évre, erős parlamenti hátszéllel. A kérdés az, hogy ez újabb négy év stresszt hoz-e a külföldi tulajdonban lévő vállalatok vezetőinek, aggódhatnak-e például az év közben végrehajtott adóváltozások miatt vagy nyugodtabb idők jönnek?

Nem lesz nyugi

Az utóbbi lehetőség valószínűtlen - véli Mujtaba Rahman, az Eurasia Group kutatócsoport európai igazgatója. A választási eredmény Orbán miniszterelnök erős személyes győzelme, ami bebetonozza pozícióját a pártjában és az országban. Nem várunk változást kormányzati stílusában vagy a Fidesz politikájában - teszi hozzá. A kétharmad nem jelent lényeges különbséget, mert a kormányfő szükség szerint egyszeri alkukkal átsegítheti kormányát a problémákon.

Az ellenzék alatt ez esetben a Jobbikot kell érteni, amelynek megerősödése arra szorítja Orbánt, hogy továbbra is rajta legyen a radikális jobboldali szavazóknak fontos kérdéseken. Ilyen a külföldi tőke elleni fellépés, a bankok sanyargatása, a retorikai, illetve a kormányzati stílusban megmutatkozó szemben állás a nemzetközi közösséggel.

Tetszik, nem tetszik

Ez persze nem pont az a forgatókönyv, aminek megvalósulásáról álmodtak azok a külföldi vezetők, akik elfogadták Magyarország jelentkezését az Európai Unióba. Orbán szerint ugyanakkor nem kellene ezt így látni, pusztán arról van szó, hogy Magyarországon keményen, határozottan fogalmaznak a felmerülő ügyekkel kapcsolatban, és a kormány nem riad meg olyan gazdaságpolitikai lépésektől, amelyek szokatlanok Európában - derült ki szavaiból a választás utáni sajtótájékoztatóján.

Magyarországnak egyébként szerinte nincs több konfliktusa az EU-val, mint más bármely más tagországnak, ami az ország ellen indított uniós eljárások számában is megmutatkozik. Ráadásul a miniszterelnök úgy látja, hogy országa a gazdasági kilábalás útján jár és a régió éllovasává válik. Ezt a célt ugyanakkor a bankokra kivetett válságadó megtartásával akarják elérni - tette világossá a sajtótájékoztatón.

Beépült

A miniszterelnök örömmel látja, hogy ez a közteher beépült a pénzintézetek költségszerkezetébe, és újra képesek nyereségesen működni. Az FT emlékeztet arra, hogy ez azért nem teljesen általános: az német BayernLB tulajdonában lévő MKB például 409 millió euró veszteséggel zárta a múlt évet, és várhatóan az OTP kezébe kerül.

Több kell azonban a szavaknál ahhoz, hogy a kétkedők is elhiggyék a magyar gazdaságról, hogy valóban a térség éllovasává válhat. Vannak pozitív jelek: a GDP 2013 utolsó negyedében éves összehasonlításban 2,7 százalékkal nőtt, ami a leggyorsabb tempó 2006 óta. Úgy tűnik, a bővülés erősödött az elmúlt negyedévben is, ám ez főként az exportot húzó német kilábalásnak köszönhető - mondja William Jackson, a londoni Capital Economics kutatóintézet feltörekvő piaci elemzője.

Nézzük meg

Ha egy lépést hátra lépünk, hogy áttekinthessük a helyzetet, akkor mély strukturális gyengeségeket látunk, amelyek az elmúlt négy évben alakultak ki. Az előző Orbán-kormány döntéshozatala folyamatosan kiszámíthatatlannak bizonyult, az intézkedéseket harcias retorika színezte, váratlan adókkal bombáztak meg bizonyos ágazatokat és arra kényszerítették a bankokat, hogy nyeljék le a behajthatatlan devizahitelekből fakadó veszteségeket. Eközben a társadalmi-gazdasági intézmények minősége megkérdőjelezhetővé vált: a Fidesz egyebek mellett szembe került az EU-val a jogszolgáltatás és a jegybank függetlenségének korlátozása miatt.

Az üzleti környezet romlása megmutatkozott a befektetések hanyatlásában. Az állótőke-beruházások a GDP 20 százalékán álltak, amikor a Fidesz 2010-ben átvette a kormányzást, míg az elmúlt év elején csupán 17 százalék volt ez az arány. Az utóbbi a leggyengébb adat 1960 óta. A jövedelmek növekedése lemaradt a többi régiós ország hasonló mutatója mögött. Magyarország 2005-ben az egy főre eső jövedelem tekintetében Csehország és Szlovénia mögött harmadik volt a 11 EU-tag kelet-közép-európai ország összehasonlításában, míg most hátulról a harmadik Románia és Bulgária előtt. Tény, hogy a visszacsúszás már 2010 előtt megindult.

Elég egy kis fékezés, és...

Az utóbbi adatokat persze a választások után sem fogja idézni a Fidesz-párti magyar média. Pedig a helyzet még rosszabb: Jackson felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt négy évben a magyarországi életszínvonal a lett, a litván és a lengyel alá hanyatlott. Összességében elmondható, hogy jelenleg, amikor a gazdaság erősödik, a Fidesz várhatóan kevesebb késztetést fog érezni arra, hogy újabb büntetőintézkedéseket hozzon a gazdaság egyes szereplői, köztük a külföldi kézben lévő bankok ellen.

Ugyanakkor Jackson nem zárja ki az újabb rohamot, ha az eurózóna növekedése újra lefékeződne, ami károsan hatna a magyar GDP-re. Ha kormányzó párt megtartja kétharmados parlamenti többségét, nem sok akadálya lenne a korábbihoz hasonló kemény beavatkozásoknak. A szakértő szerint ha Orbán esetleg valamelyest visszafogottabb stílust vesz is fel, kétséges, hogy tesz-e olyan lépéseket, amelyek kezeik a gazdaság strukturális problémáit.

Putyinnak tetszik

Vlagyimir Putyin biztosan gratulálni fog Orbán Viktornak választási győzelméhez, ám az európai országokban feszengve fogadták a hír - írja az FT másik Magyarországgal foglalkozó cikkében Philip Stephens publicista. Az előbbi magyarázata, hogy a magyar kormányfő akkor fűzte szorosabbra országa kapcsolatát az orosz vezetővel, amikor az uniós kormányok szankciókon dolgoznak a Krím beolvasztása miatt, s ezért oroszbarát hangot üthet meg az Európai Tanácsban, az uniós tagállamok vezetőinek döntéshozó testületében. Az utóbbié, hogy Orbán autoriter stílusa már az elmúlt négy évben határozott ellenérzést váltott ki az európai fővárosokban.

A kényelmet viszony azonban nem jelenti azt, hogy keresnék a konfrontációt a magyar kormányfővel, ugyanis mindenkinek megvan a maga baja országa gazdasági kínjaival és idegengyűlölő politikai erőivel. Jobb elkerülni Orbánt, mint belekeveredni valamilyen nyilvános csetepatéba. A régi-új kormányfő választási győzelme várható volt: az új alkotmány és választási rendszer szinte legyőzhetetlenné teszi a kormánypártot. Emellett, ahogy azt a Transparency International jogvédő szervezet megállapította, a kormány simán fittyet hányt a kampányfinanszírozás jogi korlátaira.

Akárcsak az oroszok

Orbán revizionista álma nagy Magyarország helyreállításáról, az 1920-as trianoni békeszerződés nyomán elvesztett határon túli magyar kisebbségek felkarolásáról éppen olyan, mint Putyin expanzionista etnikai nacionalizmusa, ami kiterjeszti az orosz állam befolyását a hidegháború vége után kialakult határokon túlra. Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter az orosz államfő doktrínáját Hitleréhez hasonlította, amelynek alapján elfoglalták a Szudétavidéket (Csehország német többségű részét).

Orbán, aki egykor a Szovjetunió engesztelhetetlen bírálója volt, ma már osztozik Putyin kulturális konzervativizmusában és abban, hogy távolságot tart a nyugati "dekadenciától". Mindkét vezető elkötelezte magát a kollektivista államkapitalizmus mellett, amely az államot a vállalatok fölé helyezi. Akárcsak Oroszországban, a külföldi befektetők Magyarországon sem számíthatnak arra, hogy a jog uralma védelmet biztosít számukra az állammal szemben. Magyarország, amely egykor a legígéretesebb exkommunista ország volt zsákutcába futott.

A Fidesz ugyan nyilvánosan távolságot tart a Jobbiktól, ám eközben a háttérben elmossa a határokat a jobb és az antiszemita szélsőjobb között. Ez mutatkozott meg abban például, hogy semmit sem tett a Horthy-kultusz feltámasztására indított kampány ellen, amit a Jobbik vezetett. Az európai kormányok eddig vonakodtak fellépni Orbán és a Fidesz ellen. Diplomatáik arra hivatkoznak, hogy az uniós alapszerződés nem ad a kezükbe hatékony eszközöket a demokrácia intézményeinek védelme érdekében.

Dönteni kell!

Orbán újraválasztása azt a kérdést veti fel, hogy az EU-s kormányok továbbra is elfordíthatják-e a fejüket látva a magyarországi fejleményeket vagy sem. Az FT vélemény-újságírója szerint a válasz egyértelműen nem. Putyin beavatkozása a Krímben az etnikai nacionalizmus ideológiájára alapozva olyan fenyegetést jelent a háború után kialakult európai renddel szemben, amelyre eddig nem volt példa. Magyarország esete azt a lehetőséget veti fel, hogy egy uniós tagország kormánya házon belül ássa alá az EU normáit.

Ha az európai államok továbbra is a partvonalról nézik azt a kihívást, amit Orbán jelent az európai liberális demokráciával szemben, azzal legitimálják ezt a törekvést. Magyarország felidézi azt az Európában nagyon jól ismert kockázatot, hogy egyes európai országok társadalmi-gazdasági berendezkedése elmozdul az autoritárius nacionalizmus felé. Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Lengyelország és a többi uniós tagország vajon eléggé biztos-e a saját európai értékeiben ahhoz, hogy ne hagyja válasz nélkül ezt veszélyt? - teszi fel a kérdés az FT publicistája.

Egy nappal korábban Charles Gáti magyar származású amerikai politikai szakértő a Washington Postban megjelent cikkében hasonló  elvárást fogalmazott meg a Nyugattal szemben. Azt sugallta, hogy Nyugat-Európa és az USA nem hagyhatja támogatás nélkül a liberális demokrácia híveit az Európa perifériáján lévő országokban, ha el akarja kerülni, hogy felmorzsolják ezeket az elmúlt években kibontakozott antidemokratikus folyamatok.