Az eladósodottság és ezen belül a deviza, valamint a deviza alapú lakáshitel jelentős társadalmi problémává vált, ennek megfelelően a politika és a média is 3 éve napirenden tartja - mondja Kovács Levente. A Bankszövetség főtitkára szerint ugyanakkor fontos lenne tisztán látni abban a kérdésben, hogy ténylegesen kiket is éget valójában ez a probléma. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az országban jelenleg 4 393 631 lakás van. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a devizás lakáshitel-szerződések száma 2013. március 31-én 226 297 darab volt. Azaz a lakásállomány 5,1 százalékára vettek fel deviza lakáshitelt. Közülük - szintén az MNB adatai alapján - 16 százalék áll késedelemben, azaz a teljes lakásállomány 0,8 százaléka. A tulajdonosi kör még ennél is kisebb lehet, hiszen a deviza lakáshitelt többen sokadik ingatlanvásárlásaik finanszírozására vették fel - a banki statisztikák szerint például ezer ember vett fel fejenként több mint 10 ingatlanra hitelt. Azt, hogy ez miként volt lehetséges, azt a főtitkár is vizsgálandónak tartja, ám összességében persze nem ez okozza a legkomolyabb gondot.

A főtitkár a Nemzeti Eszközkezelőre vonatkozó kérdés kapcsán elmondta: a szociális rászorultságot máshogy látják az érintettek, az állam és a hitelintézetek. Ezért nagyon nehéz jogszabály alkotási feladat a pénzügyi keretek és az igények pontos összeillesztése. A feltöltés folyamatos, eddig összesen 5000 szándéknyilatkozat került benyújtásra, ebből az utóbbi egy hónapban 1000 darab történt. Azaz a legutolsó jogszabályváltozás óta immár valóban érdemi megoldásnak tűnik a program. Mint minden szociális program kiértékeléséhez, így ehhez is látni kell az első tapasztalatokat. Többek között, hogy a programba bekerült ügyfelek hogyan tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez. Az biztos, hogy az ő megértésük és segítésük igen sok személyes törődést és fokozott figyelmet igényel - véli a főtitkár.

Kovács Levente szerint, ha elfogadjuk, hogy a lakásállománynak csak 0,8 százalékát érinti a késedelmes deviza lakáshitel problémája, akkor levonható az a következtetés, hogy ma társadalmi gondot nem csak a deviza alapú lakáshitelek jelentik, hanem általánosan az eladósodottság. Így meg kell említenünk a forint alapú lakáshiteleseket is, akik a felvett hitelösszeghez képest a mai napig nagyobb havi terheket hordoznak, és nyilvánvalóan meg kell említeni a szabad felhasználású hiteleseket is, akik például egészségügyi kezelésüket, nagy értékű műszaki és háztartási cikk bevásárlásaikat, a nagy utazásaikat, a lakásfelújításukat szintén jelzáloghitellel fedezték. Ha mindezen ügyfelet egybevesszük, akkor juthatunk el valahol az egymillió darab hitelszerződés szintjére. Közülük valóban sokan kerültek elháríthatatlan problémás helyzetbe az elhúzódó gazdasági válság miatt.

Ugyanakkor Kovács Levente szerint ha a kiinduló állapot is rendkívül vegyes és sokrétű, érezhető, hogy nem létezik általános és egyszerű megoldás minden problémára. A fentiek jegyében vett részt a Magyar Bankszövetség minden olyan szakmai munkában, mely az egyes csoportok valójában rászoruló tagjai számára kínáltak valós megoldást. Alapelgondolásuk az volt eddig is, hogy a devizahitelesek problémáit a devizahitelesekkel kell megoldani.

Ezen elgondolás alapján dolgozott ki a kormány a Magyar Bankszövetséggel együtt több adósmentő csomagot. Így lehetővé tették forintosítást, az árfolyamgátat, megalkották a szociálisan legrászorultabbak számára a Nemzeti Eszközkezelő rendszerét. Most pedig dolgoznak a 90 napot meghaladó hiteleseknek egy új ajánlat kidolgozásán. Kovács szerint a lépésekből felépített folyamat jó, hiszen a rászorulók a szükséges védelmet megkapják. Ez természetesen nem tetszik a potyautasoknak, akiknél még az az alapelv is vitatott, hogy a hiteleket vissza kell fizetni. A szakember szerint az általuk szervezett egyre szélsőségesebb akciók egy európai jogállamban elfogadhatatlanok, ezért mindenkit vissza kell irányítani a jogszerűség keretei közé.

Egyes becslések, statisztikák szerint a késedelmesen fizetőknek mintegy a fele nem tud fizetni, mert elvesztette korábbi munkahelyét és még nem talált helyette másikat. A nem fizetők kisebbsége pedig azért nem fizet, mert jogi csűrés csavarással, hangos demonstrációkkal, szélsőséges viselkedéssel azt szeretné elérni, hogy a saját terheit más fizesse meg helyette. A helyzet nehézsége pont ebben rejlik, hiszen külön kell választani a rászorulókat és a potyautasokat. Ez általános társadalmi probléma, mely az élet más területeit is átjárja Kovács szerint. Például naponta tapasztaljuk, hogy a luxus gépkocsik szélvédőjén virít a rokkantkártya. De társadalmi sport az adóelkerülés is - a minimálbéresek országa vagyunk. A sokat támadott bankrendszer eközben minden közteher megfizetésének eleget tesz - még azoknak is, amelyek jogosságát vitatja. Ez ugyanis - a jogkövető magatartás lehet csak az alapja a későbbi esetleges jogérvényesítésnek - véli a főtitkár. A tisztességes, saját erőforrásaikat a hiteltörlesztés érdekében közel maximumra kihasználóknak szerinte fel kellene háborodniuk és ki lehetne közösíteniük a potyautasokat.

A tömegszerűséget nagyon nehéz megítélni, hiszen a focimeccseken a hangulatot is a B közép adja meg, és az utána történő rendbontások is általában oda vezetődnek vissza, egészen pontosan a B közép egy törpe kisebbségére. Kovács szerint a devizahiteleseknél is hasonló a tapasztalat. A hangadók körében ráadásul igen szép számban találhatóak olyan haszonlesők, akiknél valójában nem a bajbajutottak problémája, sokkal inkább a saját - politikai, gazdasági - érdek a fő hajtóerő.

Kovács Levente figyelmeztet: a bankszektor alapvetően közvetítő intézmény, aki közvetít a betétesek és a hitelesek között, azaz Magyarországon a 9,6 millió lakossági, valamint az 1 millió vállalati folyó- és betétszámla tulajdonosa és a hitelfelvevők között. A közvetítésben mindenkiért felelősséget kell vállalni, így a sokkal nagyobb tömegű betétes ügyfelekért is. Ugyan ma a betétesek csendesek, de sokkal többen vannak.