2016 utolsó hónapjaiban is folytatódott a foglalkoztatás bővülése, a munkanélküliségi ráta 4,5 százalékra csökkent már tavaly - olvasható az MNB múlt héten publikált Inflációs jelentésben. A foglalkozás bővülésnek már-már több éve három forrása van: a versenyszféra egyre nagyobb munkaerőigénye, a külföldi munkavállalás és a közmunka.
Ehhez csatlakozott fel tavaly az utolsó hónapokban az állami szféra - a közmunkásokon túl - olvasható a jelentésben. Ezen folyamatok következtében a munkanélküliségi ráta az egyik legjobb a régióban - egyedül csak Csehország előzte meg a magyar gazdaságot.
A magyar foglalkoztatási csoda azonban kellemetlen mellékhatásokkal jár, a magyar munkaerő az elmúlt 12 évben elveszítette termelékenységét, versenyképességét, még pontosabban a 10-12 évvel ezelőtti szinten konzerválódott, sőt csökkent, miközben a régió többi országa elhúzott mellettünk. A vízválasztó év a 2008-ben kitört gazdasági válság volt - amely mindegyik V4 tagállam foglalkoztatásban törést hozott. Ám míg a V3-ak 2008-as válságból kilábaltak, Magyarországon ez elmaradt.
A munkatermelékenység Magyarországon a válság éveit követően is csökkent, ám hiába indult 2010-2011-ben emelkedésnek az mind a mai napig nem érte el Magyarország esetében a válság előtti szintet - olvasható a jelentésben. Az egy munkaórára jutó munkatermelékenységben jobb a helyzet, ez a mutató a válság előtti szintre tudott emelkedni 2010-2011-re, ám azóta nem javult a mutató. A többi visegrádi országban az egy munkaórára jutó termelékenység az elmúlt években fokozatosan javult és jelenleg is meghaladja a válság előtti szintet.
Más számokat produkál a versenyszféra
Egészen más a helyzet ha a versenyszférát külön vizsgáljuk, bár itt sem túl rózsás a kép, hisz 2016-ban éppen, hogy meghaladta a versenyszféra munkatermelékenysége a válság előtti szintet. A versenyszférán belül két fő szektor - a feldolgozóipar és a piaci szolgáltatások - két teljesen eltérő képet mutatnak munkatermelékenység szempontjából - írják az MNB elemzői.
A magyar feldolgozóipar termelékenysége a válságot követően visszaesett, amit gyors felpattanás, majd 2011 óta tartós növekedés követett, igaz ez a lendület 2016-ban megtört, ám még így is jóval - 15 százalékkal - a meghaladja a válság előtti szintet. A 2016-os törés a feldolgozóipar növekvő béreivel magyarázható - ebből a szempontból nem sok jót ígér 2017 sem. A piaci szolgáltatásoknál viszont teljesen más a kép: a szektor termelékenysége folyamatosan romlott, így érdemben a válság előtti szint alatt tartózkodik a mutató.
Tartósan leszakadhatunk
Az okok összetettek: a romló termelékenység mögött egyszerre húzódik meg a tőkeberuházások visszaesése, a "humán tőke nem megfelelő minőségű bővülése" (magyarán a nem megfelelően képzett munkaerő, a felnőttképzés hiánya - a szerk), az alacsony innováció - írja az MNB. Emellett rombolta a termelékenységet az idősek foglalkoztatásnak korlátozása, a közfoglalkoztatás drasztikus kibővítése. Ez utóbbi új munkaerőt hozott ugyan a munkaerőpiacra, ám azok képzetlenek, tapasztalat nélküliek voltak - így a foglalkoztatás növelésével párhuzamosan nem meglepő módon romlott a termelékenység.
Megoldással nem szolgál az MNB sem, de megjegyzik, hogy mivel a termelékenység nem javult az elmúlt években, ami már rövid de hosszabb távon is kockázatot jelent. Hosszabb távon ugyanis a termelékenység a növekedés egyik legfontosabb forrás lenne - vagyis az alacsony termelékenység a magyar gazdaság felzárkózást veszélyezteti.
Váltani kellene
Közmunka-programot már annak 2011-es életre hívása előtt is alkalmaztak a kormányok, ám igazán tömegessé az Orbán-kormány tetté. Míg 2006 előtt évi 30-40 ezer fő vett részt ilyen foglalkoztatásban ez 2010-re megközelítette a százezret, 2016 pedig meghaladta a 200-250 ezer főt. Ez a hatalmas tömeg a versenyszféra számára természetes munkaerő-tartalék, ám a képzettség, a munkatapasztalat hiánya komoly hátráltató tényező. Mindenesetre még inkább rendelkezésre áll ez a tábor mint munkaerőforrás, mint többszörös bérért a fejlett EU-országokban munkát vállaló magyarok csoportja, ami rövid távon reménytelen vállalkozás.
Épp ezért igyekszik a kormány támogatással segíteni a volt közmunkások foglalkoztatást, bár ez eddig nem volt jellemző, de az elmúlt hónapokban a közmunkások száma enyhe csökkenést mutat - ezzel párhuzamosan nőtt a versenyszféra foglalkoztatása. A közmunka 2011-es feltámasztásakor a kormányzati célok között szerepelt, hogy ez a foglalkoztatási forma átmenetet képezzen a tartós munkanélküliség és a versenyszférába való belépés között. A tömeges átlépések ideje ezekben a hónapokban jött el.
A GKI legfrissebb konjunktúraelemzésben is rámutat, hogy nagy a szakadék a közmunkások nyújtotta lehetőségek és a versenyszféra elvárásai között: a közmunkában foglalkoztatottak többsége képzetlensége és tapasztalat-hiánya miatt nem alkalmas szakmunkás-hiány enyhítésre. Ezzel együtt is valószínűsíthető, hogy az ambiciózusabb közmunkások megragadják a kínálkozó piaci lehetőségeket - már csak a hatalmas bérkülönbség miatt is, ami a közmunkások 50 ezerforintos havi bére és a munkaerőrpiacon megszerezhető fizetések között van. Ráadásul kormány meghirdetett programja szerint az a közmunkás, aki szerződésének lejárta előtt elhelyezkedik a közszférában a közmunkás hónapjaira bónuszt (havi 22800 forintot) kap.